A szerbiai nemzeti közösségek autonómiája a kultúra, az oktatás, az anyanyelvű tájékoztatás és a kisebbségi nyelvek hivatalos használatának a területét öleli fel. A nemzeti tanácsi hatáskörök számát és a hatáskörökkel járó közhatalmi jogosítványok súlyát tekintve az oktatás képezi a kisebbségi autonómia legfontosabb alrendszerét. A közoktatáson belül az intézményirányításba való kisebbségi önkormányzati beleszólás a nemzeti tanácsok legerősebb érdekérvényesítési lehetősége. Nem véletlen, hogy a nemzeti tanácsok oktatási intézményirányítási hatásköreinek gyakorlásával szemben a legerőteljesebb az ellenállás a többségi társadalom politikai pártjai részéről. Köztudott, hogy intézményirányítási jogköreinek a 2010 és 2014 között működő Magyar Nemzeti Tanács közigazgatási perek sorozata útján volt kénytelen érvényt szerezni.
2015. június 20-a és július 10-e között zajlott le az Oktatási és nevelési rendszer alapjairól szóló törvény módosításáról szóló törvény tervezetének (a továbbiakban: az Oktatási kerettörvény módosításának tervezete) a nyilvános közvitája. A kisebbségi oktatási autonómia megőrzésére vonatkozó alulírott megjegyzéseimet és javaslataimat a hivatalos közvita keretében, 2015. július 10-én eljuttattam az Oktatási kerettörvény módosítását előkészítő munkacsoportnak.
I. A törvénytervezet 5. szakasza – az oktatás nyelve
A hatályos Oktatási kerettörvény a kisebbségi nyelveken folyó oktatást egyenrangúként ismeri el a szerb tannyelvű oktatással. Másrészről a kisebbségi nyelveken folyó oktatás esetében a kétnyelvű oktatást kivételként határozza meg.
Az új törvényi megoldás egyrészről deklarálná a szerb tannyelvű oktatás elsőbbségét a kisebbségi tannyelvű oktatással szemben, másrészről kiegyenlítené a valamennyi tantárgyra kiterjedő kisebbségi tannyelvű oktatást a kétnyelvű oktatással.
A törvénytervezet 5. szakasza kétségkívül súlyos visszalépést tartalmaz. Nem elsősorban gyakorlati, sokkal inkább jogelméleti-politikai szempontból. Ezt a jogelméleti-politikai vitát 2009. augusztus 31-e előtt, azaz a hatályos törvény elfogadását megelőzően egyszer már lefolytattuk az oktatási minisztériummal. Akkor sikerült egy VMSZ-es törvénymódosítási indítvány útján a jelenleg hatályos megoldást elfogadtatni a parlamentben.
2009-ben is tudtuk és ma is tudjuk, hogy – a gyakorlatban – az oktatási intézményekben addig lesz magyar nyelvű oktatás, ameddig lesznek a magyar tannyelvű osztályokba járó gyerekek és magyar nyelven oktatni tudó tanárok.
II. Az Oktatási kerettörvény módosításáról szóló törvénytervezet 34. és 37. szakasza – az intézményirányítás kérdései
1. A törvénytervezet 34. szakasza 9-ről 7-re csökkentené az iskolaszéki tagok számát minden oktatási és nevelési intézményben. Ennek következményeként a többségében magyar tannyelvű közoktatási intézményekben a jövőben három helyett kettő iskolaszéki tag képviselné az MNT-t. Az iskolaszéki arányok megváltozása miatt a többségében magyar tannyelvű intézményekben (is) egyértelműen szűkülne az MNT érdekérvényesítési súlya.
2. A törvénytervezet 37. szakasza alapján megváltozna az iskolaigazgatók megválasztásának az eljárása is. Az új szabályozás szerint az iskolaszék helyett – gyakorlatilag – a tantestület döntene az igazgató személyéről. A törvénytervezet értelmében ugyanis a formális döntést az igazgató személyéről továbbra is az iskolaszék hozná meg, de az iskolaszék tagjai csak azon igazgatójelöltek közül választhatnának, akik az iskolaszéki ülés előtt megtartott tantestületi szavazáson elnyerték a tantestület több mint a felének a támogatását. Így a többségében magyar tannyelvű iskolákban az MNT-t képviselő iskolaszéki tagok befolyása az iskolaigazgatók megválasztása során a minimálisra csökkenne.
3. Az Oktatási kerettörvény módosításának legkirívóbban autonómiaellenes rendelkezése a kisebbségek számára kiemelt jelentőségű oktatási intézmények státusának a megszüntetése.
A kiemelt oktatási intézmények státusát azzal a céllal hozta létre 2009-ben a törvényalkotó, hogy igazgatási jogköröket ruházhasson át a nemzeti tanácsokra azon oktatási intézmények esetében is, ahol az osztályok többségében szerb tannyelvű oktatás folyik, de valamely kisebbségi közösség számára kiemelt jelentőséggel bírnak.
A törvénytervezet 34. szakasza a kiemelt jelentőségű oktatási intézmények fogalmának eltörlésével megszüntetné a nemzeti közösségek egyik olyan szerzett jogát, amelyet a nemzeti tanácsok az elmúlt 4 évben folyamatosan gyakoroltak.
Az Oktatási kerettörvény 2009 augusztusában elfogadott eredeti változata sem tartalmazta a nemzeti közösségek számára kiemelt jelentőségű intézmények fogalmát. A kerettörvény elfogadását követően két éven keresztül folytattunk politikai és törvényalkotási küzdelmet azért, hogy a kiemelt jelentőségű oktatási intézmények státusát elismerje az Oktatási kerettörvény. Erőfeszítéseink a kerettörvény 2011. július 14-ei módosításával vezettek sikerre.
Az új törvénytervezet elfogadásával úgy kerülne eltörlésre a nemzeti tanácsok egyik legfontosabb jogosítványa az oktatás területén, hogy a Nemzeti tanácsokról szóló törvény alkotmányossági felülvizsgálata során az alkotmánybíróság nem fogalmazott meg ilyen elvárást a törvényalkotó irányába. A 2014. január 16-ai alkotmánybírósági határozat azt kifogásolta, hogy sem a Nemzeti tanácsokról szóló törvény, sem az Oktatási kerettörvény nem tartalmazta a kiemelt jelentőségű oktatási intézménnyé való nyilvánítás kritériumrendszerét. Az Oktatási kerettörvény tervezete pedig ahelyett, hogy meghatározná az alkotmánybíróság által hiányolt kritériumrendszert, végérvényesen törölné a jogrendszerből a nemzeti közösségek számára kiemelt jelentőséggel bíró oktatási intézményeket.
Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a többségében nem magyar tannyelvű, de a magyar közösség számára kiemelt jelentőséggel bíró oktatási intézmények esetében nem lenne az MNT-nek képviselője az iskolaszékekben. Így ezen intézmények esetében nem tudna az MNT befolyást gyakorolni az iskolaszékeken keresztül az iskolák működésére. És az iskolaigazgatók megválasztására sem.
A fentiek alapján teljességgel érthetetlen az a közöny, amellyel a közvitához és azon keresztül az elmúlt évek autonómiaépítési eredményeihez a Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság (a továbbiakban: Oktatási és Nemzeti Közösségi Titkárság) viszonyult.
A Magyar Nemzeti Tanács vezetői a törvénytervezet egyetlen autonómiaellenes rendelkezésével szemben sem nyilatkoztak meg nyilvánosan. Felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan, hogy az MNT szó nélkül hagyja a kisebbségi önkormányzatiság kínkeservesen elért eredményeinek a csorbítását és ezáltal önnönmagának a leépítését.
A törvénytervezet kisebbségi vonatkozású rendelkezéseivel kapcsolatban az Oktatási és Nemzeti Közösségi Titkárság részéről eddig egyetlen nyilvános megjegyzés látott napvilágot, a törvénytervezet 5. szakaszával, azaz az oktatási nyelvvel összefüggésben. Az Oktatási és Nemzeti Közösségi Titkárság kétségbe vonta továbbá az új igazgatóválasztási eljárást is, de nem kisebbségi jogérvényesítési szemszögből. A közoktatás területén működő kisebbségi autonómia durva leépítése ellen nem emelt szót nyilvánosan a Tartományi Oktatási és Nemzeti Közösségi Titkárság.
(A szerző parlamenti képviselő)
