Szerbiát a jelen pillanatban nem fenyegeti katonai veszély, a legnagyobb biztonsági veszélyforrást pedig az etnikai és vallási szélsőségesség, a szervezett bűnözés nemzetközi hálózatai, továbbá a gazdasági, politikai és biztonsági gondok miatti illegális migrációk jelentik – közölte az állam biztonsági helyzetéről szólva Ljubiša Diković, a Szerbiai Hadsereg vezérkari főnöke a Danas napilapnak adott interjújában. Úgy értékelte, hogy Koszovót mindenképp a legnagyobb politikai és ezzel együtt biztonsági kihívásként kell az országnak kezelnie. Kockázatot jelent a vezérkari főnök szerint a balkáni államok egyes polgárainak a részvétele a Közel-Kelet konfliktusaiban is. A franciaországi terrortámadások, mint mondta, a biztonsági feltételeknek a változásaira utalnak, arra, hogy a modern társadalom sebezhetőnek számít, amikor új és aszimmetrikus veszélyforrásokkal kerül szembe.
– A terrorizmus veszélyeivel hazánkban, az eddigiekben, Koszovóban és Dél-Szerbiában lehetett találkozni. Az aktuális becslések szerint alacsony a valószínűsége egy szervezett terrorcselekménynek, de nem lehet teljesen kizárni az egyedi terrortámadások lehetőségét. Tény, hogy Szerbia saját kapacitásaival, továbbá a nemzetközi partnereivel megvalósított együttműködés és koordináció révén hozzá tud járulni az esetleges terrorcselekmények megakadályozásához. A terrorizmus felszámolásával megbízott állandó vegyes munkacsoport felállításával, melyre a biztonsági szervezetek koordinálását végző iroda január 9-én megtartott ülésén került sor, országunk bizonyította, hogy ennek a kérdésnek nagy figyelmet szentel minden illetékes intézménye, s hogy a cél a polgárok biztonságának szavatolása – nyilatkozta Diković.
RÉGI FELSZERELÉS – BÁMULATOS EREDMÉNYEK
A belgrádi Humanitárius Jogi Alap (FHP) által közzétett vádakra reagálva, melyek szerint a vezérkari főnök részt vett koszovói háborús bűncselekmények elkövetésében, Diković elmondta, hogy a médiában zajló vádemelések és bíráskodások nem tekinthetők intézményes kategóriáknak.
Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Szerbiai Hadsereg mintegy tízezer hivatásos katonát fogadott soraiba az elmúlt időszakban. Emlékeztetett, hogy a képviselőház négy évvel ezelőtt törölte el a kötelező sorkatonai szolgálatról szóló rendeletet, s ekkor kezdődött meg a Szerbiai Hadsereg professzionális hadsereggé alakításának a folyamata is. Azok, akik önkéntesen szeretnék letölteni a sorkatonai szolgálatot, továbbra is megtehetik azt, közölte, majd hozzátette, hogy ez a lehetőség iránt meglehetősen nagy az érdeklődés a fiatalok körében.
A korszerűsítésről szólva kiemelte, hogy műszakilag a katonaság még nem érte el a kívánt szintet, az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a meglévő műszaki felszereltséggel a hadsereg nem egyszer képes volt lenyűgöző eredmények felmutatására, melyek még a gyártók által meghatározott jellemzőket is felülmúlták a különféle berendezések esetében. Mint mondta, a közelmúltban megtartott katonai felvonuláson a polgárok az 1985-ben bemutatott felszerelés egy részét újra láthatták, ez a felszerelés viszont ma is kitűnő állapotnak örvend, és ugyanolyan harci készültséget tesz lehetővé, mint évtizedekkel ezelőtt. Kilátásba helyezte új repülőgépek, tankok és egyéb berendezések beszerzését a közeljövőben.
NEMZETKÖZI MISSZIÓK
Diković kifejtette, hogy Szerbia nem vesz részt NATO-hadműveletekben, de az ENSZ hét és az Európai Unió négy missziójában német, spanyol, olasz, szlovák és magyar katonák mellett szerb katonák is szolgálnak. Közölte, hogy nem a hadsereg határkörébe tartozik eldönteni, belép-e az állam valamelyik katonai szövetségbe, vagy sem. A szerbiai alkotmány világosan fogalmaz az állam pozícióját illetően, s ez meghatározza a katonaság pozícióját is – tette hozzá. A Koszovóban tevékenykedő KFOR és a szerb hadsereg között, mint mondta, korrekt és professzionális az együttműködés, melyet a Biztonsági Tanács 1244-es határozata és az aláírt haditechnikai egyezmény körvonalaz. A kapcsolatot kölcsönös bizalom és tisztelet jellemzi, értékelte a vezérkari főnök. Lényegesnek nevezte a nyugat-balkáni államok közötti katonai együttműködés fejlesztését és a bizalom építését.
