A bécsi Der Standard napilap értesülése szerint azért hívta meg Angela Merkel német kancellár április 29-ére Berlinbe, a nyugat-balkáni csúcstalálkozóra Aleksandar Vučić szerb államfőt és Hashim Thaçi koszovói elnököt, hogy rögzítsék: nem lesz semmi a területcseréből, amelyről az elmúlt hónapokban olyan sokat lehetett hallani a Belgrád és Pristina közötti konfliktus tartós rendezésének egyik lehetőségeként.
Fotó: Beta (Archív)
Az információk szerint a kancellár arra tesz majd javaslatot, hogy Koszovón belül az északi, többségében szerbek lakta régió különleges státust élvezzen a jövőben, olyan helyzetbe kerüljön, amilyet a szerb községek közössége elnevezéssel már a brüsszeli megállapodás is említett. A brüsszeli egyezménynek ezt a tételét a mai napig nem teljesítette Pristina, arra hivatkozva, hogy ellentétben áll a koszovói alkotmánnyal. A Der Standard szerint Merkel célja április végén az lesz, hogy végleg „eltemesse a határkorrekciókkal kapcsolatos nézeteket”.
Mint ismeretes, a nyugat-balkáni, berlini konferenciát éppen Angela Merkel és Emmanuel Macron francia államfő kezdeményezésére hívták össze, s azon részt vesz a régió minden jelentős politikai tisztségviselője, így Szlovénia és Horvátország miniszterelnöke is. Németország – emlékeztetett a lap – a kezdettől fogva határozottan ellenezte az etnikai alapú területcsere ötletét, melyet azonban támogatásáról biztosított néhány uniós tagállam, Federica Mogherini uniós külügyi főbiztos, Johannes Hahn bővítési biztos, John Bolton amerikai elnöki tanácsadó, valamint osztrák és magyar politikusok is. A lap szerint ezek az állásfoglalások azonban homlokegyenest ellenkeznek a Nyugat eddigi politikájával, így Merkel más megoldásban keresi most a kiutat az elakadt párbeszéd kapcsán.
Ivan Krastev Balkán-szakértő abbéli véleményének adott hangot, hogy a párbeszéd ereje gyengült, s éppen ezért ma már nem is lehet aktuális a határkorrekciós javaslat. Időközben – állapítja meg a lap – az Egyesült Államok is elállt a területcsere javaslatának támogatásától, mert az lett az uralkodó washingtoni meggyőződés, hogy az a jelen körülmények között túl nagy biztonságpolitikai kockázattal járna. A Der Standard ugyanakkor rámutat arra is, hogy Észak-Koszovó önkormányzatainak Szerbiához csatolása félelemmel töltené el az Ibar folyótól délre élő szerbség tagjait, akik az albán többség üldöztetésétől tartanának, ha etnikai alapon hoznának létre egy új, tisztán albán nemzetiségűnek számító Koszovót.
Az Európai Unió legerősebb országainak érdeke, hogy „két állam” közötti tartós megállapodás jöjjön létre. Németország és Franciaország sem sürgeti e megállapodás aláírását, fontosabb számára, hogy jogállamokként működjenek tovább ezek a balkáni országok, s ekként közeledjenek az Európai Unióhoz. A lap elemzése szerint a területcserét elsősorban azért támogatja Aleksandar Vučić és néhány európai partnere, mert úgy vélik, hogy Koszovó függetlenségének elismeréséért cserébe Szerbiának kapnia kell valamit, és ez terület kellene hogy legyen.
A berlini tanácskozáson állítólag Mogherinivel is közlik majd, hogy hagyjon fel az efféle nemkívánatos forgatókönyvnek a támogatásával és népszerűsítésével, s ismertetik vele azt a német álláspontot, mely szerint a Balkánon kialakult határvonalak most már sérthetetlenek.
Albert Rohan, az Ahtisaari-javaslat kidolgozásában részt vett egyik osztrák diplomata úgy fogalmazott, hogy egyedül az új amerikai adminisztráció miatt képzelhető ma el az, hogy egyáltalán szóba jöhetett a területcsere ötlete, a határok korrekciójának javaslata. Mint mondta, már az Ahtisaari-terv is annak a meggyőződésnek a szellemében íródott, hogy a balkáni népek el tudják fogadni a meglévő határokat, s nem „a középkori gondolkodás” határozza majd meg a jövő építését.
