Az újságírókat ünnepelve

Az újságírókat és az újságírást ünnepelték pénteken este Zentán, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete fennállásának tizenöt éves évfordulója alkalmából megszervezett jubileumi rendezvényen, amelyen átadták az egyesület idei szakmai elismeréseit is azoknak az újságíróknak és szerkesztőségeknek, akik és amelyek az elmúlt időszakban kiemelkedő színvonalú tevékenységükkel hívták fel magukra nemcsak a szakma, hanem az egész közösség figyelmét is.

Az ünnepség kezdetén az egybegyűltek Sőregi Anna népdalénekessel, a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsor döntősével együtt énekelték el a Himnuszt, majd Kurcinák Árpád, a VMÚE elnökségi tagja üdvözölte a vendégeket, akik között jelen volt Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere, M. Lengyel László, a magyarországi Média Önszabályozó Testület elnöke, dr. Dénes Tamás, a Magyar Sportújságírók Szövetségének képviselője és Micheli Tünde, a Horvátországi Magyar Újságírók Szövetségének elnöke is, emellett a rendezvényt megtisztelték jelenlétükkel a kulturális intézmények és szervezetek vezetői, a díjazottakat foglalkoztató médiumok igazgatói és főszerkesztői, valamint a VMÚE egykori és jelenlegi elnökségi tagjai is.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke ünnepi köszöntőjében kifejtette, a magyar sajtó napja és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének jubileuma alkalmából érdemes visszatekinteni arra, mit is jelentett a magyarságnak 1848-ban a szabad sajtó alkotmányos joga, majd hozzátette, mindenekelőtt az államtól szabad, az állami beavatkozástól mentes nyomtatási és terjesztési jogot, aminek legjellemzőbb szimbolikus motívuma az volt, hogy megszűnt és az állami hatóságok számára a továbbiakban tilossá vált az előzetes vizsgálat, a cenzúra.

– Ebben a körben, azt hiszem, felesleges napjaink sajtószabadsággal kapcsolatos értelmezéseit felsorolni, nem feledkezve meg az új platformokról, a nyilvánosság új színtereinek és az információk elérésének eddig nem ismert technikáiról sem, sőt a cenzúra legújabb, internetes kizárólagosságáról sem, mégis azok a megfogalmazások a legszimpatikusabbak, amelyek a kérdést nem az egyén, hanem a befogadó közönség oldaláról közelítik meg, és az információforrások sokszínűségében látják a megalapozott, megfontolt sajtó véleménykialakításának esélyét, nem feledkezve meg arról sem, hogy a kisebbségi sajtó szabadsága közösségileg elkötelezett kell, hogy legyen.

De azt hiszem, ebben valamennyien egyetértünk, akik most itt vagyunk, hiszen a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének idei díjazottjai épp ezt az elkötelezettséget testesítik meg, a hely szellemét tartják éberen, ugyanakkor újságírói kíváncsiságuk nem ismer sem korlátot, sem határt, és beszélgetni is tudnak mindenkivel úgy, hogy közben beleélik magukat mások életébe, bánatába, örömébe. Így valósulhat meg a sajtó szabadságának egyik legfontosabb elve, amely szerint minden, ami fontos, ki legyen mondva, le legyen írva, ugyanis csak így kerekedhet ki emberi történetekben az a világ, amely mindannyiunk számára olyannyira fontos, értékes és kedves, amely összeköt bennünket tájjal és földdel, amiből lettünk, amivé leszünk, és amelyet most szerényen csak szülőföldnek nevezünk – hangsúlyozta a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

Máriás Endre, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke ünnepi beszédében az újságírói hivatás szépségeire és nehézségeire mutatott rá, felhívva a figyelmet a kiemelkedő szakmai teljesítményekre való odafigyelés és a folyamatos fejlődés fontosságára is.

– Elismeréseinkkel a díjazottak kiemelkedő színvonalú szakmai tevékenységére szeretnénk ráirányítani a figyelmet, amihez valamennyiük esetében magas szintű szakmai elkötelezettség, mérhetetlenül sokrétű tájékozottság, kimeríthetetlen tudásszomj és példátlan munkabírás is párosul. Vagyis mindazon jellemvonások felfedezhetők bennük, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egy újságíróból jó újságíró, vagy ha úgy tetszik, igazi, nagybetűs újságíró válhasson – fogalmazott a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, aki leszögezte, a vajdasági magyar újságírás jelenének jobbá és jövőjének szebbé tétele mindenki közös érdeke, hiszen csak ezáltal érhető el az, hogy húsz, harminc, ötven vagy akár száz év múlva is legyenek itt, Vajdaságban olyan magyar nyelven író és magyar szellemiségű, igazi nagybetűs újságírók, akik – Ady után szabadon – ritkán botlanak, és akiknek akkor sincs okuk a szégyenkezésre, „ha ötvenezer szédelgő is használja az újságírói címet”.

Az ünnepségen átadták a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete idei szakmai elismeréseit is, amelyeket az egyesület elnöksége idén is öt kategóriában ítélt oda a kiemelkedő teljesítményt nyújtó újságíróknak és szerkesztőségeknek. Az Év Pályakezdő Újságírója díjat Rizsányi Attila, az Újvidéki Rádió munkatársa érdemelte ki, akinek munkásságát Öreg Dezső, az Újvidéki Rádió második műsorának fő- és felelős szerkesztője ismertette, kiemelve, a díjazott az újságíróktól elvárt szakmai komolysággal és objektivitással viszonyul a hivatásához. Mint mondta, mindez megmutatkozik akkor is, amikor hírszerkesztőként pontos rálátással és megfelelő magabiztossággal válogatja a híreket, és akkor is, amikor jegyzetíróként vagy politikai elemzőként széleskörű tájékozottságáról tanúbizonyságot téve mutat rá arra, mit rejthet egy-egy szó, egy-egy döntés, egy-egy csúsztatás, véletlen vagy szándékos elfeledés. Rizsányi Attila, miután megköszönte az elismerést, annak fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy a szerkesztőségekben minél sokrétűbb lehetőségeket kellene biztosítani a fiataloknak azért, hogy valóban megmutathassák, mire képesek.

A Szórványdíjat a fennállásának húszéves jubileumát ünneplő Tordai Újság szerkesztőségének ítélte oda a testület. Munkájuk jelentőségéről Tóth Lívia, a VMÚE alelnöke beszélt, hangsúlyozva, a lapot egykor azzal a szándékkal hívták életre, hogy egyfajta kapocs legyen a tordaiak és a Tordáról elszármazottak között, hogy tájékoztasson a település életéről, és ezek a hírek eljussanak a más városokban vagy más országokban élő tordaiakhoz is. A lap első főszerkesztőjét, Gyarmati Józsefet idézve kifejtette, a Tordai Újság azért maradt életben, mert nem akart politizálni, vitába szállni, nem akar igazságot tenni vagy ítéletet mondani, csak egyetlen dolgot akar: tájékoztatni, és ezzel lélekben összetartani, egy családdá formálni a tordaikat. A díjat a Tordai Újság szerkesztősége nevében Lázár György vette át, aki köszönetet mondott az elismerést odaítélőknek és a munkatársaknak, illetve abbéli reményének adott hangot, hogy a nehézségek ellenére még nagyon sokáig lesznek Tordán magyarok és még nagyon sokáig ki fogják tudni adni a Tordai Újságot.

Elektronikus sajtó kategóriában a tizedik születésnapját ünneplő Pannon Rádió szerkesztőségét tüntette ki szakmai díjával a VMÚE elnöksége. A szerkesztőség tevékenységét Kozma Zoltán, a Pannon RTV programigazgatója méltatta, aki annak fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy a Pannon Rádió csapata mindennap vidáman, dinamikusan, lelkesen próbálja felrázni a közönségét, nemcsak a vajdasági településeken, hanem a dél-magyarországi régióban is, ahol szintén nagy népszerűségnek örvendenek a műsorai. Az elismerést Soós Georgina, a Pannon Rádió fő- és felelős szerkesztője, illetve csapata vette át a VMÚE vezetőitől.

Az Év Újságírója díjat nyomtatott sajtó kategóriájában Kabók Erika, lapunk főszerkesztő-helyettese érdemelte ki, akinek munkásságáról Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője beszélt az egybegyűlteknek, kiemelve, a díjazott kiváló újságíró, határozott kezű szerkesztő, ügyes szervező, jó érzékkel megáldott témaválasztó, könyörtelenül bíráló, mégis önzetlen, segítőkész kolléga, aki korábban maga nyilatkozta egy vele készült interjúban, hogy még harmincévnyi újságírói munka után is tud lelkesedni.

Hozzátette, egyebek mellett ennek köszönhető az is, hogy a Magyar Szó Hétvége mellékletének szerkesztőjeként sorra pattantak ki a fejéből az olyan ötletek, amelyek érdekes és értékes riportsorozatokká, sőt kötetekké nőtték ki magukat. Kabók Erika kifejtette, nagyon sokat jelent neki az elismerés, hiszen azt a szakma ítélte oda számára, majd hozzátette, büszke arra, hogy a mindennapi munka mellett a Magyar Szó szerkesztőségének arra is maradt energiája, hogy olyan riportsorozatokat indítson útjára és olyan köteteket jelentessen meg, amelyeknek jelentősége túlmutat a jelen kihívásainak való megfelelésen.

Az Életműdíjat a testület idén Gyarmati Józsefnek, lapunk nyugalmazott újságírójának és szerkesztőjének, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete alapító elnökének ítélte oda, akinek életművét Léphaft Pál, a VMÚE alelnöke méltatta, Szerda Zsófia, az egyesület elnökségi tagja tolmácsolásában, leszögezve, Gyarmati József régi vágású újságíró, aki a tiszta munkát szereti. Mint írta, végigjárta a lépcsőfokokat, így megtanulta a zsurnalisztika alapjait, vagyis azt, hogy nem azzal kell foglalkozni, hogy mit nem lehet, hanem azzal, hogy miként lehet azt is megírni, amit nem lehet, és emellett úgy irányította évekig a Magyar Szó népes belpolitikai rovatát, illetve a deszket, hogy szerkesztéskor bármikor megírta azt, ami éppen hiányzott a lapból, és nem is akárhogy: nyelvi és szakmai igényessége mintaértékű volt. Az elismerést a díjazott távollétében jelképesen lapunk főszerkesztője, Varjú Márta vette át.

Az ünnepségen a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete fennállásának tizenöt éves jubileuma alkalmából a szervezők oklevéllel köszönték meg az elmúlt évek során az egyesület fejlesztése érdekében kifejtett erőfeszítéseiket a szervezet egykori elnökségi tagjainak, akik közül Bencsik István, Gergely József, Kovács Gabriella, Pálics Márta, Szabó-Hangya Teréz, valamint Vojvodity Ágnes személyesen vette át a köszönőoklevelet. A rendezvény zárásaként az egybegyűltek közösen megtekintették a Zentai Magyar Kamaraszínház A nagybőgő című produkcióját, Nešić Máté színművész előadásában.

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete jubileumi díjátadó ünnepségének megszervezését a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, a Thurzó Lajos Művelődési–Oktatási Központ, valamint a Zentai Magyar Kamaraszínház támogatta.