A harmadikos magyar osztály hétfőn este szavalattal, tánccal, énekkel, fogalmazással, verssel és bölcs gondolatokkal búcsúztatta az újvidéki Április 7-e Egészségügyi Iskola magyar nyelven tanuló negyedikes osztályát.
Utoljára így együtt az Április 7-e Egészségügyi Iskola bejárata előtt: a IV/4. osztály és dr. Huszka Róka Magda osztályfőnök (Fotó: Bozsoki Valéria)
A végzősök bölcs gondolatokkal, bizakodva az új kezdet előtt (Fotó: Bozsoki Valéria)
Ajándékcsokorral: Nagyidai Andrea a barátnőjével, Fürjes Anettával, valamint Lackó Dóra (Fotó: Bozsoki Valéria)
A harmadikosok népzenei műsorából (Fotó: Bozsoki Valéria)
A harmadikosokon kívül Đorđe Iskrin iskolaigazgató és dr. Huszka Róka Magda tanárnő, osztályfőnök szólt az egészségügyi technikusokhoz, a 22 lányhoz és a 8 fiúhoz.
Az újvidéki, tiszakálmánfalvi, temerini, zombori, szenttamási, óbecsei, kishegyesi, bácsföldvári és gombosi végzősök az ünnepi műsoron, a tanári kar és a szülők előtt tervekkel, vágyakkal, álmokkal álltak az iskola dísztermében, s talán még nem értették, mi értelme volt az elmúlt évek erőfeszítéseinek, mi értelme volt a sok tanulásnak. Harmadikos társaik azonban magvas gondolatokkal arra figyelmeztették őket, hogy mindezekről később majd többet fognak megtudni. Többet kell ugyanis élni és tapasztalni, hogy igazán felismerjék az iskola, a műveltség, a helyes viselkedés elsajátításának jelentőségét. Wass Albert szavaival élve: „…mindenki a hegytetőn akar élni anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.”
Az iskolaigazgató köszöntőjében, illetve búcsúztatójában arra biztatta a végzősöket, soha ne elégedjenek meg azzal, amik. Törekedjenek a többre, az értékesebbre, s a nehézségek ellenére maradjanak itthon.
A felolvasott diákfogalmazásokból kicsengett az üzenet:
„Ne keressétek az igazi munka és teljesítmények nélkül kiadott bizonyítványok csalóka világát. A sikerért, a tudásért mindig meg kell dolgozni. Igyekezzetek megérteni mindent, de sose legyetek átlagemberek…”, és „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot és az iskolát” – tanácsolta Reményik Sándor ismert versében.
Megtervezzük a nagybetűs Életet – mondta egy diák. – Juhász Gyula szavaival: „Előre, föl, miénk az élet /A széles földnek kerekén, / Szemünkben csillog az ígéret / És bennünk ring a jóremény!”
Az eddigi nehézségek ellenére az osztályfőnök reményét fejezte ki, hogy érettségiző diákjainak sikerül arra az útra lépni, amely előre mutat és fölfelé ível, és elérik azt, amit megálmodtak, amire vágynak az életben. Elmondta: sokan most utoljára vannak ebben az iskolában vagy bármely iskolában. Nekik nagyon sok szerencsét kívánt a felnőttek és a kenyérkeresők világában. Azokat pedig, akik tovább szeretnének tanulni, kitartásra buzdította.
A fiatalok idézték Kassák Lajos gondolatát: „Aki elment, az elment… sohase keseregjetek a kósza lélek után… de (…) aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.”
Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, amikor a harmadikosok átadták az ajándékukat, a ballagás szokásos kellékét, a vándortarisznyát.
Nem lesz vendéglőbe menés, bulizás – tudtuk meg a fiataloktól.
– Állófogadáson beszélgetünk a szülőkkel, a tanárokkal és az iskolatársakkal, utána átöltözködünk, és a Duna-partra megyünk sétálni – mondta egyikük. – Az osztályfőnök is elfogadta a meghívásunkat.
A sikeres érettségi után a legtöbbjük egészségügyi technikusként munkába szeretne állni. Néhányan azt tervezik, továbbtanulnak az újvidéki Orvostudományi Karon, egyesek ápolástan szakon. Egy-egy végzős pedig szülésznő, védőnő szakon folytatná tanulmányait Magyarországon, egy fiú pedig Franciaországban tervez munkát vállalni.
Bármerre viszi is őket az útjuk, kísérje őket Arany János gondolata: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben.” Mi is ezt kívánjuk!
