Kalandos hely ám a Székelyföld! Nekünk, síkságiaknak mindig újat mutat, mert ott a fenyők majdnem az égig érnek, kézzel fejik még a birkákat, s vígan isszák a borvizeket, melyek minden nyavalyára jók, csak épp nekünk szokatlan, helyenként ocsmány az íze. S van egy biztos pont is, ez pedig Tusványos, amely már 29 éve rendületlenül várja a művészetek, politika, közélet és zene kedvelőit, s immár évek óta az is biztos, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő előretekintő előadása zárja a többnapos rendezvénysorozatot.
A MEDVE
Az idén már a nulladik napon arról olvashattunk, hogy egy fiatalembert megtámadott egy medve. Aztán cáfolták a hírt, de a helyiek úgy tudják, hogy a támadás mégis megtörtént, amelyet méghozzá egy olyan anyamedve követett el, amelynek a bocsait elütötte a Tusnádfürdőn keresztül közlekedő vonat. A helyiek kérve kérték a hatóságot, fogják már ugyan be a nem kicsit ideges macit, s mindenkit óvatosságra intettek, arra, hogy lehetőleg csoportokban közlekedjenek az emberek, mert akkor a medve nem támad. Fiatalság, bolondság! – mondja a bölcselet, a koncertekre lesiető ifjúság fittyet sem hányt az intelmekre, s mi magunk is megnyugodtunk, mert ugyan hogyan történhetne meg, hogy pont mi találkozzunk a bundással?! A Hobo-koncert után fáradtan bandukoltunk a gépkocsink felé, de a sofőrünkre várni kellett. A négykerekű egy felfelé vezető kis utcácskában volt, amelynek a falát kirakták kővel, hogy az erdő ne csússzon rá, s egy kőre leülve azon morfondíroztam, vajon miért olyan széles az a csapás, amely a fák közül vezet le. Visszaértek a barátaim, s már nagyon türelmetlenek voltunk, hiszen ottani idő szerint éjjeli egy is elmúlt, amikor már üzenetet firkáltan a késlekedő fuvarosunknak. S amíg pötyögtettem a betűket, vagy húsz kutya éktelen ugatásba kezdett. Én még mindig az üzenettel bajlódtam, de két haverom, mint a vizsla figyelt, s egyszer csak néhány méterre az ágak roppanása hallatszott. De nem ám rőzsék törtek, hanem karvastagságú fadarabok, s a nehéz léptű tettes mély, nagyon mély hangon megszólalt: Brumm! A haverok hátraugrottak, egyik a másik mögé, a kevésbé félős pedig a mobiljáért matatott a zsebében, mert a balga azt hitte, majd szelfizik egyet a kárpáti barnamedvével, aminek a bakja nem ritkán 600 kilogramm. Mit mondjak, nagy volt a riadalom! De a medve nem ugrott le az útra, s nagyjából negyed másodperc alatt beugrottunk a kisvártatva megérkezett sofőrünk autójába, s még az ajtókat is villámgyorsan bezártuk. Hazafelé nagy volt a csönd. Még a panziónkba érve sem szólaltunk meg, csak a szobatársam mondott valamit lefekvés előtt. „Hű, b.... meg!”
A miniszterelnöki konvoj
AZ ORBÁN
A székelyek imádják Orbán Viktort. Szeretik, hogy a magyar miniszterelnök minden évben ellátogat hozzájuk, s bár az autonómiájuk sehogyan sem halad, minden évben abban reménykednek, hogy a magyar kormányfő tekintélye csak előbbre viszi a dolgot. Nem szeretik viszont a magyar szocialistákat, akik szégyenükben nem is jelennek meg a Bálványosi Szabadegyetemen, s újabban a Jobbikosok is persona non graták arrafelé, pedig egykor nagy népszerűségnek örvendtek a székelyek körében. A téves, többször nemzetellenes politizálásnak azonban mindig vannak következményei, így egy Jani maradt a gáton, akit tavaly egy hölgy kifütyült, de az idén ilyen csúfság nem történt a felszólalás ideje alatt.
Orbán Viktor jelenléte sokat jelent a csíkieknek. A rádió még azt is nyomon követte, merre jár a miniszterelnöki konvoj. Hogy Boti haverom akarattal választotta-e ki azt az időpontot, nem tudom. Mindenesetre akkor és azon az úton mentünk a panzió felé, amelyiken Orbán is érkezett. Nem nagy felhajtással, szirénával, de bazi nagy fekete kocsikkal, melyek közül az egyik valóságos dolgozószobává van átalakítva a kormányfőnek, s a karaván végén még egy mentőautó is követi őt. Nem zártak ott le semmilyen utat, szabadon lehetett volna közlekedni, de a székelyek mind lehúzódtak az útról, s dudálva köszöntötték kedvenc politikusukat. Megható volt.
A SÖR
A sok csillagos ötös és piros pont mellé a Fidesz megkapta tőlük az első fekete pontot. A negatív osztályzat természetesen a sörért jár. Mert évenkénti ottlétünk eddigi egyik fénypontja az Igazi Csíki Sör gyárának meglátogatása volt tavaly, és még akkor is visszakívánkoztunk, ha a csikarást és hasmenést okozó szűretlen sör lett volna az idén is a terítéken. Házigazdáink jót nevettek a dolgon, mert ők tudták, mi lesz. Nem szoktuk a jó minőségű söröket, amelyben megfelelő mennyiségű erjesztett magokból álló maláta és komló, a sör igazi „fűszere” van, hanem azt a löttyöt isszuk mi is naponta, amelyet ott csak ismeretlen minőségű Hejnékemnek, azaz Heinekennek hívnak. Nagyon készültünk oda, de székely testvéreink sajnálattal tudatták, hogy a gyárat egész napra lefoglalta a magyar kormánypárt. Na már most, a kérdésem: vajon hogyan látogatta a Fidesz a csíkszentsimoni gyárat? Volt nagydöntős váltó, és B döntős csapat?! S mekkora volt a kísérő személyzet, hogy egész nap kellett váltogatniuk a kilincset?! Na, üsse kő! Nem toltak ki velünk, mert mi akkor is ittunk Igazi Csíki Sört, méghozzá krémeset. S a WC-re sem kellett szaladgálnunk, legfeljebb csak szelek voltak. Mert arrafelé „hidegen fújnak a szelek”...
