Isten olyan, mint én

Az én templomom magas és tágas. Tornya van. Rajta kereszt. Más tornyokon csillag, de láttam olyat is, amelyiken érdekes kakas volt. Belülről falfestmények díszítik, ablakait pedig színes üvegképek. Bútorzata sötétbarna. A szőnyeg, melyet futónak hívnak, hosszú és puha. A nagy templomok is kis dolgokból állnak, márvány szenteltvíztartóból, fényes rézkilincsből, vörös bársony perselyből, tömjénillatból, imazsámolyból és aranyszínű angyalokból.

A plébános szerint ez Isten háza. Én még nem láttam, de nagymama szerint, aki mindennap beszél vele, ő mindenhol lát engem. Biztos azért van ez így, mert túl nagyok az oszlopok és a boltívek, Isten pedig a kis tereket szereti. Az almáriumfiókok sarkát, ahol a dédnagymamák a máriaradnai vagy verseci búcsúban vásárolt rózsafüzéreiket, a szépen vasalt zsebkendőket vigyázzák. Azt hiszem, hogy Isten olyan, mint én, mert szeret kis helyekre elbújni, és a nagyok sokszor ezért nem találják meg. A hittantanár azt mondta, hogy mindenki rajzolja le a saját templomát. Én emlékezetből rajzolom, mert én nem ott vagyok otthon, ahol születtem, hanem másutt.

Másutt is vannak templomok, de azok másmilyenek. Olyan is van, hogy egy huszártorony jelzi, ez a családi ház templom. Láttam olyan magasat is, hogy alig látszott. Isten háza lehet zöld színű, mint a tordai és a csókai, vagy okkersárga, mint a lukácsfalvi, vagy egyszerűen fehér, mint megannyi ház városon, falun. A templomnak kívülről ház formája van, belülről meg még inkább, hiszen csendes és tiszta, ünnepekkor orgonamuzsikától hangos, és asztal is van benne, amit oltárnak nevezünk. A plébános onnan mondja, hogy béküljünk ki egymással. Mindig elcsodálkozok azon, hogy ő honnan tudja rejtett dolgaimat. Azt hiszem, hogy a templom fontos hely, mert oda ünneplőben megyünk, és nem mérgesen.

Gyerekszájjal talán így mondható el legtalálóbban az, amit a bánáti hittanosok Az én templomom című rajzpályázatra küldött munkáikkal kifejezni szerettek volna. Msgr. dr. Német László SVD megyés püspök néhány éve rendszeresen meghirdeti a hittantanulók hasonló rajzpályázatát, amellyel változatosabbá kívánja tenni a hittanoktatást.

Tanúi vagyunk annak, hogy egy jó ötlet és annak megvalósítása nemcsak a tudásszint növelését, hanem a hittanosok alkotókészségének fejlesztését is szolgálhatja. A főpásztor által szorgalmazott kis képzőművészeti és irodalmi vetélkedők bizonyítják, hogy néha túl kell lépni a megszokott, eddig bevett hitoktatási módszereken, ha nagyobb érdeklődést, eredményesebb lelki nevelést és egyéniségformálást szeretnénk.

Mindenkinek megvan a saját temploma. Ki így, ki meg úgy látja, és tehetségéhez, hangulatához képest rajzolta, festette meg. A munkákból megtudhatjuk, hogy milyen a hódegyházi, a verseci vagy a szentmihályi templom. Nem utolsósorban azt is, hogy milyenek a kis nebulók, mert mindenki egy kicsit önmagát is belerajzolta a pályamunkájába. A végére Szent Pál szavait idézve mondhatjuk: Maga az ember Isten legszebb temploma.