Újvidéknek van egy gyöngyszeme, amely nem csillog, azaz nem csillogtatjuk kellőképpen. Pontosabban, több ilyen gyöngyszeme van a városnak és széles e rónaságnak, de talán a legnagyobb közülük a Péterváradi vár. Nemcsak azért, mert egyedülálló látnivaló, hanem azért is, mert vén hollóként sok száz évről regélhet vendégeinek olyan titkokról, amelyek messzi földről is ide csalogathatnák a kíváncsi és kalandvágyó embereket.
A vár egyik legjobb ismerőjével, Veljko Milković újvidéki feltalálóval és kutatóval beszélgetek, aki nemcsak a bástyákat, a falakat, a várban lévő épületeket ismeri, hanem mindazt, ami a vár alatt is van. A hatalmas „kígyókat, szörnyetegeket” rejtő alagutakat, katakombákat.
– Ügyes emberek szinte a semmiből csinálnak idegenforgalmi attrakciót. Nem is kell túl messzire mennünk, hogy példákat találjunk. Međugorje az egyik. Évente millió ember zarándokol oda lelki felfrissülés, gyógyulás, vigasz céljából, mert állítólag ott, a kopár hegyek csúcsán egyszer néhány gyereknek megjelent Mária. A međugorjei jelenést a mai napig nem ismeri el a Vatikán, sőt, valahol azt olvastam, hogy elítéli az ott folyó érdekhajhászást. Említhetném a boszniai piramisokat is, amelyek szintén rengeteg turistát vonzanak. És sorolhatnám még azokat a példákat, amelyeket sem a tudomány, sem az egyház nem tart a magáénak. A Péterváradi vár „titkaival” nem ez a helyzet, mégsem látogatják több százezren, mint az említett helyeket.
– Mit gondolsz, miért?
– Ennek több oka van. Egyik az, hogy igen gyakran e vár történetének bemutatása, népszerűsítése nem felelt meg az aktuális politikának, politikai elitnek. Sőt, sokan talán még azt is szerették volna, ha a vár eltűnik. Mostohán bántak vele. Sáncokat, várfalak alatt, várfalak között levő alagutakat temettek be szándékosan szeméttel, az úgynevezett városkából, azaz Suburbiumból szegénynegyedet csináltak, a vár déli részén levő laktanyának, ahonnan mára már kiköltöztek a katonák, és a közelben levő műtermeknek szennyvízcsatornát nem építettek, így onnan minden víz a vár alá folyik még a mai napig is, veszélyeztetve az egész vár épségét. Mert a vár nem csupán az óratorony körüli rész, ennél sokkal nagyobb. Száztizenkét hektáron fekszik.
– A vár nemcsak az, amit a városból látunk. Te a vár alatti katakombákat, alagutakat alaposan felkutattad, erről több könyvedben is beszámoltál. Mi vonzott a mélybe?
Mielőtt válaszolna, elém teszi könyveit, és azt is közli velem, hogy honlapján szinte minden megtalálható a várral kapcsolatos kutatásairól. Büszkén mutatja a Városi Múzeumtól kapott elismerést is.
– Hát a mélybe, azaz a Péterváradi vár alatt levő alagutakba már nagyon régen leereszkedtem, 1960-ban, tizenegy éves koromban. Öt évre rá már megfejtettem, hogy a labirintusoknak tűnő katakombák mégsem azok, hanem bizonyos szabályszerűség van építésükben. Miután erre rájöttem, már könnyebb volt a mozgás odalent. Persze én sem (mint sokan mások, például Raša Popov és barátai) azért szálltam le a föld alá, hogy valamiféle szabályszerűségeket fedezzek fel odalent, hanem kíváncsiságból. Számtalan legenda él a mai napig, hogy mi van odalenn: hatalmas kígyó, Duna alatti alagút, kincsesládák… Barátaimhoz hasonlóan a kezdetben én is ezeket a kincseket szerettem volna megtalálni, a sárkányok, kígyók és egyéb szörnyetegek nyomába jutni. Később azonban egyre inkább kezdett érdekelni hogyan, merre terülnek el ezek a folyosók, mire szolgáltak, hol vannak a kijáratok? Voltak olyan feltételezések is, hogy az alagutakban egészen Rumáig, Titelig el lehet jutni. Mindez nem igaz, és nem valószínű az sem, hogy a Duna alatt volna alagút. Búvárokkal együtt kutattunk utána, és nem találtuk meg. Illetve egy folyosó a Duna felé vezetett, de földfalban végződött. Azt nem tudtuk megállapítani, hogy a folyosó itt beszakadt, vagy nem is épült tovább.
– Nem féltél a katakombákban mászkálni? Emlékszem, hogy ezeknek a folyosóknak halálos áldozatai is voltak.
– Legtöbbször nem egyedül ereszkedtem a vár alá. Természetesen mindig jól felkészülve. És valóban voltak halálos áldozatai is, ám én bejártam az alagutak nagy részét, és csodálatos dolgokat fedeztem fel.
– Kígyókat? Kincseket?
– Sem kígyókat, sem fényes aranyat, de kincset azt igen. Mert a vár alatti alagutak, katakombák, kripták maguk a kincsek, a hozzájuk fűzött történetek, a misztikus mesék… A vár alatti folyosók hossza körülbelül tizenhat kilométer, zömük a vár déli része alatt húzódik. Itt van például egy máltai kereszt. Falba beépítve, igaz már kissé megrongálva, valószínűleg voltak „alagútkutatók”, akik szerették volna kivenni. A várban van egy bástya, amelynek falában szintén kereszt alakban kőgolyók vannak. Ha a máltai keresztet egy elképzelt egyenessel összekötjük ezzel a kereszttel, a folytatásában lesz a vár alatt levő városka templomának, a Szent György-templomnak a keresztje, és a téli hónapokban mindez különleges vonallal összekapcsolható a Szíriusz csillaggal és a Sarkcsillaggal. Az alagutak egyedülálló idegenforgalmi látnivalót kínálnak, de magának a várnak is van egy különleges kisugárzása. Nagyon sok emberrel beszélgettem már, és mindenki azt mondta, hogy a várban sétálva egyrészt megnyugodnak, másrészt megoldást találnak gondjaikra, legyen az családi vagy anyagi gond, de megoldást találnak megválaszolatlan kérdéseikre is. A legtöbb találmányom ötlete a várban sétálva pattant ki a fejemből. És én azt hiszem, hogy ez nem véletlen. Ennek a helynek különös misztikus varázsa van. Sajnos olyannyira tönkretettük, hogy felújítása, rendbetétele ahhoz, hogy csodaként turisták millióit vonzza ide, annyi időbe telik majd, amennyi ideig a vár épült, azaz nyolcvannyolc évig. A mostani kinézetű vár alapkövét 1662. október 18-án délelőtt 11 órakor tette le I. Leopold (Lipót) Habsburg császár megbízásából Kroj herceg. Ebből az alkalomból elásták az adományozó levelet is, pontos helye a mai napig ismeretlen. De nem különös, hogy Savoyai Jenő születésnapja október 18-a, és az alapkőletételkor egyéves volt, majd 1716. augusztus 5-én éppen itt aratott hatalmas győzelmet a török felett? (Fotó: Veljko Milković archívuma és Dávid Csilla)
Az óratorony, amelyen fordítva állnak a mutatók, hogy a hajósok messziről láthassák az időt
