Szerbia építészeti csodája mostantól fényárban úszik
Csáth Géza a szabadkai városházáról, a korabeli Szabadka legnagyobb szenzációjáról megjegyzi: „Ez lesz az új városi székházunk... Óriási lesz és modern stílus, amit ízléses ember nem sajnálhat eléggé. A kis teret be fogja tölteni, és reá fog nehezkedni a házakra körös-körül mint egy hatalmas tyúk, amelyik szakajtón ül.” Ezt olvashatjuk a Létünk című folyóirat 1985-ben megjelent kiadványában, amelyet Szabadkának szenteltek. Csáth Géza nem örült az új épületnek, megijedt méreteitől.
Bela Duranci Szabadka építészetéről szóló írásában kiemeli, a városháza, amelynek méreteitől Csáth annyira megrettent, nem tűnik grandiózusnak, és túlméretezett tömegével nem nehezedik rá a városközpontra. A csipkés épületszerkezet és a külső épületdíszítés koloritja semlegesítette a méretek hatását.
Komor Marcell, de főleg Jakab Dezső a valódi művészettől a giccsig a századforduló minden tarkaságát és a történelmi válaszút minden szorongását belevitték munkájukba. Nagy Sándor festő a tanácsterem vitrázsaiban a színek drámai hangszerelésével tömörítette a századforduló emberének szenvedélyességét és rezignáltságát.
A városházát már 1967-ben védett műemlékké nyilvánították az akkori Jugoszláviában.
Az óriási épület, amelyben most az önkormányzat is működik, mintegy 1000 családnak tudna hajlékot, otthont adni.
Most, 2008-ban, száz évvel a városháza építésének megkezdése után került sor arra, hogy minden egyes ablakában villanyégők világítsanak, hogy az építmény szépségét még jobban kiemeljék a poros város központjából. Több mint 560 égő gyullad fel mindennap sötétedéskor. Képeinken az épület kivilágított részletei.
