Ha valaki Bácsgyulafalvára (Telecskára) téved, nem árt tudnia egy érdekességet: a 2000. szeptember 24-ei választáson a településen Koštunica 1004 szavazatot kapott, míg Milošević csak 7-et. Az egész országban a helyi közösségeket tekintve itt kapta a legkevesebb szavazatot az egykori diktátor.
Az ezerhétszázas években Szeged környékéről az árvíz elől a szélrózsa minden irányába menekültek az emberek, és így Bánátba is eljutottak. Onnan szintén az árvíz elől szökve 1883-ban jöttek az akkoriban lakatlan vidékre a falu első lakosai. A település megalapításakor nagy segítségükre volt gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter, aki betelepedésre kiutalta a kincstári területet, a Puszta-Kúlát. Még ma is sok bácsgyulafalvi tisztelettel ejti ki
A templom elejét négy éve újították fel (Ótos András felvételei)
a gróf nevét, s a falu elnevezése is tőle eredeztetik.
A Kerény (Kljajićevo) felőli úton közelítve meg a falut, előrehaladott munkálatokra figyelünk fel, ugyanis folyamatban van a gázcsöveket lefektetése. Hamarosan rá lehet csatlakozni a gázvezetékre, ám nincs, aki fizesse a drága gázt, nem kell senkinek.
A GYÖKEREK
A templomba vezet az első utunk. Pásztor Árpád plébános éppen hittanórát tart, de félbeszakítja, és kedvesen kalauzol bennünket az Isten házában.
Vége a hittanórának
– Császka György kalocsai és bácsi érsek 1896 végén kezdte építtetni templomunkat – mondja az atya –, amely alig két év alatt készült el, és a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel. Az 50 méter magas, neoromantikus stílusban épült templom elejét négy éve újították fel a község, a tartomány és a vallásügyi minisztérium támogatásával. Még a tetőt kellene helyrehozni és az oldalfalakat újrafesteni, de nincs hozzá megfelelő forrás.
Miközben kikísér bennünket, szemünkbe ötlik egy sajátos kinézetű, ugyanakkor egyszerűségében megnyerő emlékmű. A szegedi gyökereknek emléket állító fatörzsmetszetnek méltó helye van a templomkertben.
Keszég Kornél, a helyi közösség tanácsának elnöke elmondja, hogy a falunak a legújabb összeírás szerint 1728 lakosa van, a magyarok aránya 70 és 80 százalék közötti. A 2002 népszámláláskor 2081 lakost írtak össze, ez Kornél megállapításával egybehangzóan mérsékelt népességcsökkenésről tanúskodik. Október második vasárnapján van a templombúcsú, amelyen sok falubeli és a faluból elszármazott is részt vesz. Mivel búcsúkor általában borús és esős az időjárás, létrehozták a faluünnepet, amelyet augusztusban tartanak. A szokásos művelődési műsort a másnapi mulatozás követi.
– Mindkettő nagyon fontos nekünk. Hagyományszeretőek vagyunk, és ápoljuk is az őseinktől örökségbe kapott szokásokat. Még abban az esetben is, ha messzi földre, Kanadába, Németországba visz bennünket a sors. Ott sem felejtjük el honnan jöttünk, számunka ez nagyon fontos, gyökerek nélkül elvesznénk – mondja Keszég Kornél.
EZERHATSZÁZ MÉTER HIÁNYZIK
A falu első tanítója, Nagy József kezdetben 400 gyerekkel foglalkozott, azóta sok minden megváltozott.
Angolóra
Varga Rajnai Rózsa, a Kis Ferenc Általános Iskola igazgatónője elmondja, hogy 124 diákjuk van, és az iskola épületét 2007-2008-ban felújították, még csak a tetőt kell lecserélni. Dicséretére válik a falunak, hogy noha kis lélekszámú település, az ősszel mégis16 gyereket írattak be az első osztályba.
– Nagy gondunk az, hogy az iskola két épületben van, és a két épület között forgalmas út vezet. Hatalmas teherautók dübörögnek át a falun, veszélyeztetve a gyerekek és a felnőttek testi épségét. A diákok kénytelenek naponta többször az iskola egyik épületéből a másikba átmenni, keresztezve így a teherszállító monstrumok útját. Számtalanszor kérvényeztük az illetékeseknél, hogy tegyenek valamit a gyerekek biztonsága érdekében, de eddig semmi sem változott. Mivel regionális út, fekvőrendőrt nem lehet ráhelyezni. Sebességkorlátozó tábla ugyan van az iskola közelében, de sajnos kevesen tartják be a sebességet. A megoldást csakis kerülőút építésében látjuk – ezerhatszáz méterről volna szó. Az önkormányzatnál sikerült kieszközölnünk, hogy elkészítsék a kerülőút tervét, de arról még nem kaptunk értesítést, hogy elkészültek-e a munkával – ecsetelte a helyzetet Varga Rajna Rózsa.
MÉDIAMEGSZÁLLÁS ÉS RITKASÁGOK
Kovács István és a dohánymúzeum
A dohánytermesztés, amely a múlt század elején sok családnak megalapozta a vagyonát, nagyon sokáig meghatározó tevékenység volt a faluban. Felkeressük a falu egyik nevezetességét, Kovács István dohány- és kovácsmúzeumát. Nem mi vagyunk az elsők, az Újvidéki Televízió éppen mielőttünk járt itt. Valaki viccesen meg is jegyzi: megszállta a média Bácsgyulafalvát.
István öt évvel ezelőtt nyitotta meg a múzeumot, három évvel ezelőtt pedig pályázati pénzből felújíttatta. A két múzeum egymás mellett van, a dohánymúzeumról fontos megemlíteni, hogy nincs hozzá hasonló a Kárpát-medencében és a Balkánon. A dohánylevél hasznos orvosság, a fájó derékra vagy a gerincre kell helyezni borogatásként – mondja István, aki saját kezűleg szivart is gyárt. A falu szinte a mezőgazdaságból él, emellett fontos szerepet tölt be a paprikatermesztés. Itt a talajvíz nagyon mélyen van, ennek köszönhetően a paprikában kevés a víz- és nagy a festékanyag-tartalom. Bácsgyulafalván van egy paprikamalom, amelynek különlegessége abban rejlik, hogy ősi módon, terméskövön őrlik a paprikát. Szobonya József bemutatja, hogyan működik a malom. A finom paprikapor a torkunkat kaparja, köhögünk tőle. Bakos István, a tulajdonos elmondja, hogy óránként 100 kilogramm paprikát tudnak megdarálni, ezt aztán a még háromszor-négyszer a kívánt finomságúra újraőrlik.
– Sajnos a növekvő költségeket egyre nehezebben tudjuk fedezni – panaszolja a tulajdonos, aki attól tart, hogy egy napon kénytelen lesz lakatot tenni a malom ajtajára.
Telecskai szivar
