Olykor törvényszerű és természetes, hogy az évszázadokkal korábbi események a múlt ködébe vesznek. Mégis vannak olyan sorsformáló és sorsfordító események, amelyekre még a kései utókor is szívesen gondol vissza. Ezek egyike az, amelyre a keresztény templomok legtöbbjében delente megkonduló harangszó is emlékeztet. Azt ugyan igen sokan tudják ma is, hogy Nándorfehérvár, azaz Belgrád váránál 1456-ban sikerült feltartóztatni a hódító oszmán sereget, azt azonban egyre kevesebben, hogy a déli harangszó is erre emlékeztet, olvasható egyebek mellett a néhány nappal ezelőtt, a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója alkalmából megjelent A déli harangszó Magyarországon és a nagyvilágban című különlegesen impozáns, kétnyelvű kötetben, amely Visy Zsolt szerkesztésében, a magyarországi Zrínyi Média kiadó gondozásában látott napvilágot annak apropóján, hogy a magyar Országgyűlés az idén július elején az évforduló tiszteletére július 22-ét a diadal emléknapjává nyilvánította.
A kötet előszavában megfogalmazottak szerint a magyar és angol nyelvű kiadványban a különböző szakterületek képviselői arra vállalkoznak, hogy röviden bemutassák az eseményeket, illetve azok hátterét, mozgatórugóit és máig ható következményeit is. A könyv egyszerre emlékezik, emlékeztet és el is gondolkodtat azáltal, hogy elviszi olvasóját oda, ahol a hősök nyugszanak. Így tehát egyfajta nyomtatott harangszónak is tekinthető, fogalmazta meg gondolatait a kötet kapcsán Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, aki emlékeztetett arra, hogy a harangszó ma ugyan békét sugall, a múltban azonban egészen mást jelentett: a népi hagyományok szerint ugyanis mágikus úton veri vissza a vihart, így a félrevert harangnak ugyanaz volt a jelentése, mint a véres kardnak, azaz a mozgósítás. A harangszó ma Jankovics szerint az összefogás jelképe is, Hunyadi János, Kapisztrán János és a nép közös fellépésének szimbóluma.
Jelképként pedig a déli harangszó minden kétséget kizáróan keretbe fogja életünket, arra emlékeztetve, mindig van remény, mert még a legnehezebb helyzetek sem megoldhatatlanok, ami a könyv üzeneteként is megfogalmazható. A kötet mindemellett azt is segít felfedezni olvasójának, hogy összetartozunk az előttünk járókkal, az emlékek megőrzőivel, illetve az imádságra hívó harangszó által azokkal az értékekkel, amelyek sikerre vitték megmaradásunk ügyét. Az angol fordítás révén ugyanakkor az összetartozás fontosságát nemcsak a magyarság, hanem egész Európa számára is hangsúlyozza a mű, hiszen a benne megfogalmazottak értelmében a nándorfehérvári győzelem nemcsak a magyar és a keresztes hadsereg győzelme volt, hanem a keresztény Európa összefogásának szép példája is. Ennek a diadalnak máig fennmaradt emléke és emlékeztetője a déli harangszó. Nem véletlen, hogy 555 évvel az esemény után ma is sokfelé megkondulnak delente a harangok, ám ez a harangszó már nemcsak az egykori diadalra emlékeztet, hanem a világ népeinek a jó ügyért való összefogására, a békés együttműködésre szólít fel – remélhetőleg legalább újabb ötszázötvenöt évre.
