Vendégeinkkel Péterváradon
A vendégek érkezésük napján Péterváraddal és Újvidék óvárosának nevezetességeivel ismerkedtek meg. Autóbuszuk előbb az újvidéki Ferenc-rendi Bonaventurianum fiúkollégiumból vette fel őket és kísérőiket, majd az Apáczai Diákotthonból. Első utunk Budiszavára, azaz Tiszakálmánfalvára vezetett, ahol az etnoház vendégei voltunk. Juhász Andreának, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökének köszöntője után Milánovits Tibor, a falu nyugalmazott tanítója dióhéjban mesélte el Tiszakálmánfalva szebb napokat is megélt történetét. Az egykor virágzó kis faluban főként mezőgazdasággal és kisiparral foglalkoztak, az újabb korban azonban minden tönkrement. Az etnoházról a következőket mondta:
– Egy évvel ezelőtt hoztuk rendbe ezt a kis házat, hogy itt gyűjtsük a falunkból még menthetőt, amit az őseink ránk hagytak. Az itt látható tárgyakban van kezük munkája, az életük.
Csáky S. Piroska előadása a vajdasági képviselőházban
Órákat el lehetne itt időzni, mondták többen is, miközben a régi tárgyakat nézegették a filagóriától a kamrán át a tisztaszobáig. Kérdéseikre készségesen válaszoltak az egyesület tagjai: Milánovits Karolina nyugalmazott tanító néni, Bollók Terézia, Vörös Mária, Kárász Mária és Nagy Margit, a kézimunkacsoport tagjai. Pénzes Sándorné és férje meghatódva mondták, hogy a gyermekkorukra emlékezteti őket sok minden az etnoházban. Csak az a szomorú, hogy a mai tisztaszobákból már hiányzik a bölcső, hogy a fiatalok alig, vagy csak később vállalják a gyermekáldást.
Egy évig őrzi a Magyar SzóPont a vándorbotot
Tiszakálmánfalváról a legrövidebb úton igyekeztünk eljutni Titelre, ahol a Tisza-parton jó házigazda módjára már várt bennünket Szabó József, a Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap igazgatója és Bordás Győző, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. megbízott igazgatója. Csakhamar csatlakozott hozzánk Józsa László, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnöke is. Ezúttal ismételten bebizonyosodott a mondás, miszerint sok jó elfér kis helyen, mert a kis hajónkon nem maradt talpalatnyi szabad hely sem. A kis asztalok alól a pótszékek is előkerültek. Az összesen háromórányi hajózás – Titeltől Zalánkeménig (Slankamenig) és vissza – jó alkalom volt a régi emlékek felelevenítésére, az újak elmélyítésére. Olykor úgy éreztük, hogy él a történelem, hogy valóban itthon vagyunk szülőföldünkön, e többkultúrájú vidéken. S milyen kevés kell ehhez... Csupán annyi, hogy egyenjogúan használhassuk anyanyelvünket, hogy egyenrangúan érvényesülhessünk munkánkban, tudásunk alapján, s ehhez mérten legyünk megfizetve... Ez nem lehet álom, ez a kitűzött célok alappillére, amelyért küzd a civil szféra. Apró lépésekkel, amint azt dr. Zsoldos Ferenc történelemtanár, a Civil Mozgalom elnöke mondta a vajdasági képviselőház nagytermében megtartott tanácskozás zárórészében. Csak civil összefogással juthatunk messzire. Őszre, mint hallottuk, Magyarországon megalakul a Civil Együttműködési Tanács, amely vélhetően létrehozza a Kárpát-medencei Magyar Civil Hálózatot. Emellett a testvértelepülések kapcsolatának erősítése is segíti boldogulásunkat, önbecsülésünket, mind az anyaországban, mind a határon túl. Viharok vonultak át fejünk felett – emlékeztetett Deák György, az Olvasókörök Szövetségének társelnöke.
Beszállás, indulunk!
A múltból okulva hozhatunk ugyan jó törvényeket, teremthetünk jó életfeltételeket, de kik fogják azt élvezni, ha elfogyunk? A kérdés aktuális az egész térségünkben. A saját történelmünk, de a régiónk, a Duna népeinek a történelme is arra tanít valamennyiünket, hogy van esélyünk. Újvidéken, a régi városháza dísztermében a múlt pénteken Zorica Belić és Mókus Attila operaénekesek felejthetetlen előadásai biztatóan hatottak mindannyiunkra. A párhuzamok keresése tovább folytatódott a Magyar Szó-házban, ahol Buzás Mihály szerkesztőnk megmutatta rajzokon, térképen, fényképeken, hogy hol volt Jókai Mór Senki szigete... Vagy: hogyan kötődik Széchenyi István az Al-Dunához? Történetéről Németh Ferenc, a Forum Könyvkiadó főszerkesztő-igazgatója beszélt a tavaly megjelent Széchenyi Szerbiában 1830 c. könyv kapcsán. Kis hajónkon a vidám hangulatban folytatott „komoly” beszélgetések mellett egy-egy asztaltársaság rázendített a Tiszához fűződő dalokra, közkívánatra felcsendültek az örökzöldek magyarul és szerbül is. S végül énekelve szálltunk ki a titeli fennsík déli lejtőjén elterülő városka kikötőjében, Jovan Soldatović Bácskát, Bánságot, Szerémséget jelképező szobránál, ahol már várt ránk Stevan Gečevski, a Titelski breg közvállalat igazgatója. Azon nyomban elmondta a legfontosabb tudnivalókat a történelmi színhelyről, a határőrvidékről, Titel fontos katonai jellegéről, arról, hogy az egész titeli rezervátum, az ásatási lelőhelyekkel együtt műemlékvédelem alatt van. Menteni kell a még menthetőt, hiszen a városkára és környékére vonatkozó első írásos emlékek mintegy kétezer évesek. A Titel hegyről, Bácska legmagasabb pontjáról, a 132 méter tengerszint feletti magasságról csodálatos a kilátás a végtelennek tűnő vajdasági rónaságra. Nem titkolta, hogy szeretné, ha a legenda bebizonyosodna, és egy napon megtalálnák Attila, a hun vezér koporsóját, akit Isten ostoraként jegyez az emlékezet. Bár kérdéses, hogy melyik folyó, a Tisza vagy a Duna mélyén nyugszik, mert valamikor a Tisza Mozsornál (Mošorinnál) torkollott a Dunába...
Az etnoházban Tiszakálmánfalván
A legendákkal, mondákkal, az élet írta történelemmel folytatódott a múltidézés a Nepomuki Szent János római katolikus templomban. Franjo Lulić plébánosnak aznap, mint mondta, Isten kegyelméből, szép napja volt, mert délután két gyermeket is keresztelt. Egyébként Titelen évente kétszer több a temetés, mint a keresztelés.
Nagyszüleink emlékét idézik a kiállított tárgyak
Negyed évszázad alatt, amióta Titelen szolgál, megismerte a környék történelmét, az embereket, megtanult magyarul, és mindkét nyelven: magyarul és horvátul is misézik. A karácsonyi, a húsvéti szertartások pedig ökumenikusak, részt vesz rajtuk a pravoszláv pap is. A vendégek miközben megtekintették a templomot, dr. Csáky S. Piroska nyugalmazott egyetemi tanár egy kiállított, 1767-ben készült könyvről beszélgetett Lulić plébánossal. Javaslatára az értékes könyvet hamarosan könyvállványra teszik, hogy ne törjön meg a gerince. A tanácsot megköszönve áldotta meg a tanácskozás résztvevőit Lulić plébános.
A jó hangulatról Szabó József házigazdánk és a tamburazenekar gondoskodott
A Tisza Szállóban ebéd után Tóth Báthori Erzsébet, a Magyar SzóPont ötletgazdája a szervezők nevében mondott köszönetet a vendégeknek a részvételért. Megköszönte a szervezeteknek, az intézményeknek a támogatást, köztük a vajdasági képviselőháznak, az MNT-nek, Újvidék város önkormányzatának, a Petőfi Sándor MMK-nak, a Titelski breg közvállalatnak, a Magyar Szó Kft.-nek, a Forum Könyvkiadónak. Emléklapot is átadtak minden résztvevőnek és támogatónak.
Zalánkeménnél fordultunk vissza
Lulić plébános 25 éve szolgál Titelen
