Györe, a fáradhatatlan
A hagyományos uborkanapok, a jól bejáródott táborok, a színvonalas művelődési műsorok mellett Péterréve 2002 óta egy újabb rendezvénnyel, a Péterrévei Nyári Napokkal gazdagodott. Megálmodói olyasmit szerettek volna összehozni, ami a falu javára válik, és amibe minden belefér: baráti találkozó, művelődési rendezvény, szórakoztató műsor, főzőverseny, sportvetélkedő stb. Felsorolni is sok mindezt, hát még megszervezni, tető alá hozni. Mégis belevágtak.
A tavasszal a péterréveiek az osztrák fővárosban vendégszerepeltek, az ottani Magyar Munkás Egyesület jóvoltából, most a bécsiek látogattak ide
Néhány vállalkozó szellemű helybeli Györe Istvánnal az élen nem sokat kukoricázott, hanem a festői szépségű Csík-patak péterrévei torkolatától néhány kilométerre – ahol egykor csárda állt, és a legenda szerint még a hírhedt betyárkirályként emlegetett Rózsa Sándor is megfordult – horgásztavat létesített.
Kevesen hitték, hogy évről évre rendezettebb lesz a tó környéke, és kedvelt kirándulóhellyé válik. Ehhez azonban sok-sok áldozatos munkára, kitartásra, türelemre volt szükség. A szép környék most már nemcsak a helybelieket vonzza, szívesen jönnek ide külföldiek is, például Harkányról, Siófokról, Siklósról, Tusnádfürdőről, Budapestről, Körösszakállról, legújabban pedig Bécsből is.
A péterrévei Tisza Művelődési Egyesület ugyanis több határon túli testvértelepüléssel ápol baráti kapcsolatot, s ennek köszönhetően hol itt, hol ott találkoznak évente több alkalommal. Az esztendő Péterrévén a farsangi disznótorral kezdődik, majd a Siófok melletti Balatonszabadiban elűzik a telet, Harkányban kitáncolják a májusfát, ugyanott ismét összegyűlnek a Fürdőfesztivál megnyitójára. Innen az út Péterrévére vezet a Nemzetközi Tisza Táborba, majd következnek a Péterrévei Nyári Napok, a siklósi Tenkesalja Fesztivál, a Harkányi Szüreti Napok, és sorolhatnánk tovább. A péterréveiek több ízben jártak a kárpátaljai Szalókán is, jelenleg pedig Tusnádfürdőre készülnek. Mindez szép példája a határon átívelő testvértelepülési együttműködésnek.
E kis kitérőt követően térjünk azonban vissza a hétvégi rendezvényhez. A marhapörköltfőző verseny zsűrizését munkafeladatul kaptam, lévén, hogy egy-két év kivételével a kezdetektől jelen vagyok a rendezvényen, s nem mellékesen jegyzem meg, hogy szinte már családtagként érzem magam ott, hiszen számos külföldi vendégszereplésre is elkísértem a Tisza Művelődési Egyesületet tagjait.
Helybeli siker
„Veszünk egy pohár vörösbort, lehetőleg szárazat, testeset és teljes lelki nyugalommal nekifogunk egy nagyot főzni” – ez volt az egyik főzőcsapat szakácsa által diktált alapállás, és bejött – mert főztek egy jó adag marhapörköltet. Ez pedig olyasmi, amiből nyáron, szabadban, jó társaságban kell és lehet jót enni, a bográcsos pörkölt íze ugyanis nem reprodukálható a legjobb tűzhelyen sem.
A körösszakálli legények fergeteges tánca a szabadtéri színpadon
Nos, szombaton több mint hatvan bográcsban főtt egyik ősi eledelünk, amelyet Magyar Elek, az ínyesmester derék magyar ételnek nevezett. A szakácsok kitettek magukért, mindenkinek kijutott a munkából, hiszen pucolni kellett a vöröshagymát – könnyeztek is egyesek annak rendje-módja szerint. Volt, aki a szakács keze alá dolgozott, míg más alapállásban maradt és a bort kóstolgatta, hogy elég száraz-e.
A marhapörkölt jó eséllyel vette fel a versenyt a halászlével, ugyanis a Péterrévei Nyári Napok keretében a kezdetektől fogva – hol víz, ott hal is van, s ahol horgásznak, ott kedvelik a halból készült ételeket is – indokkal eddig halászléfőzésben jeleskedtek a versenyzők. Most első ízben marhapörkölt főzésében mutathatták meg gasztronómiai tudásukat.
Fellépés előtti gyakorlás
Szinte tízlépésenként rotyogott egy-egy bogrács tartalma. Dehogy rotyogott, mit beszélek, halkan főtt, fődögélt, fejedelmi illatokat terjesztve. Hol a bográcsok alól bodorodó füst szaga nyomta el a pörkölt illatát, hol meg fordítva.
Ennek a marhapörköltfőző versenynek is híre lesz, úgy, mint a nyolc alkalommal megtartott halászléfőzőnek. Ezt máris igazolhatom. Hiszen itt is érvényes volt a mondás, miszerint ahány ház, annyi szokás, igaz, nem készült hatvanféleképpen a pörkölt, de érdekes volt bekukkantani, belekóstolni egyik-másik bográcsba. Néhol ugyan megkörnyékeztek jófajta pálinkával, nyárson sült falatokkal, töpörtyűs pogácsával – de egy zsűrielnök, ugye, tántoríthatatlan … Itt jegyzem meg, hogy bundázni lehetetlen volt, hiszen a versenyzők sorszámai lezárt borítékban voltak, amit a zsűri és a résztvevők is csak közvetlenül az eredményhirdetés előtt bonthattak ki.
A díjazottak
Ahogy múlt az idő – négy óra állt a szakácsok rendelkezésére –, nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a versenyzők, hanem mi, a zsűri tagjai is alaposan beleizzadtunk a kóstolgatásba, amíg eldöntöttük, melyik bogrács gazdája lesz a győztes.
Ezúttal helybeli siker született, a verseny első, második és negyedik helyezettje is péterrévei lett, név szerint Tóth István, Györe Róbert és Berecz Albert, harmadik a temerini Sörös Tibor, az ötödik pedig az óbecsei Dancsó Zoltán. A szervezők Radócz Imréről sem feledkeztek meg, ő az önzetlen és lelkiismeretes segítségért kapott oklevelet.
Sokan a vízben kerestek felüdülést
Szombaton mindenki jól érezte magát, érdemes volt a Csík-ér partján lenni gyereknek, fiatalnak, idősnek, falusi, városi embernek egyaránt.
