Térdig a Nišava vizében – kapásra várva
A Nišbe látogatók semmiképp se hagyják ki a kulturális centrumként is felfogható várat, hisz az építészeti látnivaló mellett itt számos kulturális rendezvény is helyet kap, hangversenyek, kiállítások várják az érdeklődőket.
A város történelmének másik fontos emlékműve a Koponyatorony, azaz a Ćele Kula, melyet az első szerb felkelés (1804) áldozatainak koponyájából építtetett fel Hursid pasa. Eredetileg 952 koponyát falaztak a toronyba, mely a török hatalom ellen lázadni szándékozókat volt hivatott elrettenteni, de a török hatalom alól való felszabadulás után a szerbek sok csontot kifeszegettek a falból, hogy tisztességgel eltemethessék őket, emiatt napjainkban csupán 59 koponyát őriz a torony. Mára kis templomot emeltek fölé, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól és az illetéktelen kezektől, csupán idegenvezető kíséretében tekinthető meg az emlékmű.
Az ismert szerb író, Stevan Sremac másfél évtizedet töltött Nišben a XIX. század végén, munkássága előtt tisztelegve emeltek neki szobrot a város egyik hangulatos, régi utcájának bejáratánál. A szobor Sremac alakja mellett az író egyik hősét, a Kalča nevű vadászt és hűséges kutyáját, Čapát is megörökítette, egy kiskocsma kacska lábú asztala mellett üldögélve.
Régi és új ötvözete – a belváros hangulatát meghatározó gyakori utcakép
A látnivalók között érdemes még megemlíteni a Cegar szobrot, amelyet Stevan Sinđelić és 3000 elesett katonája emlékének szenteltek, a Medianát, amely Konsztantin császár nyári rezidenciája volt, és a város felszabadulásának emlékére állított lovas szobrot, amely a főtér dísze.
NEMCSAK A SZEMNEK, HANEM A GYOMORNAK IS
A Koponyatorony fala ma már csak 58 koponyát őriz
A város hangulatos utcácskáin andalogva sütödék és pékségek kirakatai előtt halad el az odalátogató. A balkáni konyha roston sült remekei és a török cukrászművészet finom falatkái egyaránt kaphatók, csak győzzük gyomorral. Étterem az éttermet éri. Asztalkáknál, pultok mellett, kellemesre hűtött kerthelyiségekben eszik-iszik a turisták és helyiek színes forgataga, jóféle mediterrán szokás szerint az élet két alapvető élvezetére, a jó ételekre és finom italokra láthatóan nem sajnálják az időt és a pénzt sem a helyiek, sem az odavetődők. A desszertekre láthatóan mindenütt nagy hangsúlyt fektetnek. Rengetegféle fánk, aprósütemények, piték, cukorszirupban ázó falatkák kínálják magukat, szinte nincs is olyan járókelő, aki ne majszolna, nassolna valamit nézelődés közben. A pékségekben is csak hajnaltájt csitul a nyüzsgés. Érdekesség, hogy a helyiek a burekot nyolc szeletre vágják, tehát a tapasztalatlan vásárló bizony éhen marad, ha itthoni szokás szerint csak egy szeletet kér. A rahatlokumot pedig kilóra mérik. Gondolom, nem véletlenül.
VENDÉGSZERETET ÉS MOSOLY
Itthoni ismerőseink furcsállva fogadták, hogy Nišbe készülünk kiruccanni néhány napra. Ugyan mi látnivaló lenne ott, morfondíroztak, hozzátéve, hogy nem tudunk majd átverekedni a szeméthegyeken, és megsüketülünk az utcán sivító turbófolk hallatán.
Stevan Sremac és Kalča vadász asztalánál egy szabad bronzszék várja az odatelepedő járókelőket
Nem így történt. Tisztább és gondozottabb várost nemigen láttam eddig, és sok tekintetben európaibb, mint a vajdasági városok zöme. Az emberek közvetlenek, mosolygósak, és visszafogott eleganciával, ízlésesen öltözöttek. Rengeteg a fiatal, mivel Niš egyetemi központ, 40 000 diák tanul a város iskoláiban, tőlük hangosak az utcák, terek. Bár nemzetközi dzsesszfesztivál zajlott az ott-tartózkodásunk idején, részeg fiatalt alig lehetett látni, randalírozásnak pedig nyoma sem volt, annak ellenére, hogy tömegeket mozgattak meg a rendezvények. Fiatalokat, időseket egyaránt. Az utcákon kézműves termékeket kapni, gyakran látni könyves standot, olvasgató embereket. Az autósok ott is átengedik a járókelőket, ahol egyébként tilos a gyalogosforgalom, és a városi autóbuszokon jelentkeznek a frissen érkezők a cirkáló jegykezelőnek. Az egyik ajándékboltba betérve kedvesen érdeklődött az elárusító hölgy, hogy honnan érkeztünk, a beszédünkből következtetett arra, hogy külföldiek vagyunk. Elcsodálkozott a válaszon, hogy Szabadkáról. Külföldiek gyakran megfordulnak itt – mesélte, de hogy szerbiaiak turistaként érkezzenek a városba, nagyon furcsállotta.
A sétálóutcán reggeltől hajnalig nyüzsgés fogad
Talán magunk mögött kellene hagyni az előítéleteinket, és országhatárunkon belül is választhatnánk néha úti célt. Egy-egy kellemes hétvégét biztosan megérne.
Az előítéleteket megcáfolandó – gondozott sétányok, parkok városszerte
