Minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy a Gyöngyösbokréta és a Durindó is olyan magyar hagyományőrző esemény, amely a vajdasági magyar közösség apraját és nagyját egy helyre gyűjti, amikor két nap csak a magyar kultúráról, a táncról, a zenéről és nem utolsósorban a találkozásról szól.
A maradéki csapat Horgoson (Fotó: Szabó Nóra)
Fellépés előtti hangolódás (Fotó: Szabó Nóra)
A maradéki vegyes kórust kísérte (balról) Berta Áron, Nagy Bence, Remlinger Roland, Detelin József, Detelin Tibor (Fotó: Szabó Nóra)
Egy kis vásárfia is került Maradékra (Fotó: Szabó Nóra)
Ilyen találkozásban lehetett része a maradéki közösségnek is, amely már 1989 óta, vagyis 30 éve képviselteti magát e jeles eseményen. Ezt a sort nem szakították meg az idén sem, Horgoson járt a szerémségi közösség.
–Szép számban összegyűltünk, mint ahogy szoktunk, pontosan 22-en mentünk Horgosra. A vegyes kórusunk katonadalokat énekelt, amiket persze mindenki évek óta ismert, így nem volt nehéz összeállítani a dalcsokrot – mondta Erdős Rozália, a maradéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tagja, egyben kórustag, és azt is hozzátette, hogy egy-egy közösségi esemény, legyen az a Durindó vagy akár a satrincai Libaszemle, mindig összekovácsolja a csapatukat. Nem számít, hogy kisebb vagy nagyobb eseményről van szó, a lényeg a közösségi élmény, az, hogy együtt elmenjenek valahova.
Ilyenkor persze készülni kell, ami magában foglalja a közös éneklést, muzsikálást, szóval intenzívebb próbákra van szükség, ami mindig erősít rajtuk.
–A hangulat mindig jó ilyenkor, hiszen tudjuk, hogy egy olyan eseményre készülünk, amikor sok jó ember egy helyen van, és valamennyi szeret nótázni, szeret mulatni, barátkozni. Mivel mi is ilyenek vagyunk, ezért is nagyon fontos nekünk, hogy évről évre jelen legyünk a Gyöngyösbokrétán és a Durindón, mert akkor találkozhatunk másokkal Bácskából, Bánátból és persze Szerémségből is. Jó érzés rég nem látott embereket újra látni, hallani az egészségük felől, afelől, hogy hogyan zajlanak a hétköznapok, meg eleve éltetni ezt a tradíciót, ami összeköt bennünket. Én bízom benne, hogy a gyerekeink is folytatni fogják a hagyományainkat – mondta Csepregi Pál, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület egyik oszlopos tagja, aki fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy a fiatalok útját egyengetni kell, útmutatást kell adni nekik, ami nem egyenlő azzal, hogy megmondjuk nekik, mit csináljanak, hiszen az nem célravezető. A kezükbe kell adni azt a lehetőséget, hogy muzsikáljanak, hogy énekeljenek, mindenfajta erőltetés nélkül, egyszerűen csak megmutatni mindazt az értéket, amit magyar kultúránk magában hordoz. Ha azzal a szeretettel adjuk át tudásunkat, ami belőlünk jön, akkor a folytatás igénye bennük is ott lesz.
–Volt olyan időszak, amikor azt éreztük, hogy pár év múlva már nem lesz itt magyar. Mára sok minden megváltozott, hál’istennek, pozitív irányba. Néhány éve újra van magyar tagozat Maradékon, ami nagy szó, emellett sok támogatást kapunk Magyarországról, ami segítséget nyújt nekünk abban, hogy fejlesszük az egyesületünket, egyebek mellett a viselettárunkat. Új viseleteik vannak a néptáncos gyerekeknek, a vegyes kórus tagjainak, új cipők, és ezek mind-mind számítanak, ha pl. színpadra állunk. Fontos, hiszen egy szép viselet büszkébbé, magabiztosabbá tehet, ami a kiállásunkon is javít. Most már úgy látom, generációkkal később is lesz itt magyar, csak szem előtt kell tartanunk azt, hogy a gyerekeinkben, unokáinkban is éltessük a lelkesedést a magyar hagyományaink iránt, ami bennünk megvan – mondta Berta Géza, a maradéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke, aki szívből hiszi, hogy a szerémségi magyarságnak van jövője, főleg, ha egy emberként teszünk a közösségért.
