Szlovénia legkeletibb csücskében, a Muravidék magyarok lakta településein számos történelmi és kulturális látnivaló várja a turistákat, érdeklődőket. Az itt élő magyarság központjában kiemelkedő helyen áll a lendvai vár, melynek első okleveles említése 1192-ből származik, mai formáját pedig a 18. században kapta. A vár helyiségeiben 1973 óta a lendvai Galéria-Múzeum kapott otthont, amely Lendva község és a muravidéki magyarság kulturális örökségét gyűjti, őrzi, tanulmányozza és népszerűsíti.
Balról a Szent Katalin-templom, háttérben a lendvai vár, elöl, középen Szent István-szobor, mellette jobbról Anton Martin Slomseknek, a szlovének boldoggá avatott püspökének szobra látható (Fotó: Paraczky László)
Padlásgaléria. A lendvai nemzetközi művésztelepen készült alkotások (Fotó: Paraczky László)
Deák Ferenc (Fotó: Paraczky László)
Lendva első nyomdagépe (Fotó: Paraczky László)
Korabeli zászlók (Fotó: Paraczky László)
A néhai Magyarország legnyugatibb pontján található várról Pisznyák Attila kurátor, művészettörténész elmondta, a történészek és a régészek szerint a mostani vár helyén egy fából készült erődítmény állhatott, később pedig több fázisban készült el az erődítmény.
− A mai vár legrégebbi részét, az egykori kápolnát feltehetőleg a 13. században emelték, és ez (még) zárva van a látogatók előtt. A Hahót nemzetséget követően a Bánffy család fokozatosan és folyamatosan bővítette, a mostani formáját pedig 18. században, az Eszterházy korszakban nyerte el, akkor építették át és barokkizálták a többszintű létesítményt. Folyamatosan kutatjuk a szinteket, bizonyos kérdésekre próbálunk választ találni, így például arra, hogy miért van a szintek között az ún. köztes szint, mit takar egy-egy ilyen mélység, ugyanis néhol a falak hiányoznak. Ugyancsak feltételezzük, hogy a kápolnának két szintje volt, de az alsóról semmit sem tudni, mert le van födve, és ez még feltárásra vár. Mindenesetre a kápolna épülhetett először, utána a többi rész. Az már most biztos, hogy a török időkben a várnak védelmi szerepe volt, ezt a jellegét a 18. században elveszítette. Az első részen lévő várfalat és a két nagy bástyát lassan, illetve a 20. században teljesen elbontották, s így kapta meg a vár a mai kinézetét – magyarázta a szakember. A vár előtti templomról elmondta, tekintettel, hogy a Bánffyak idejében a református vallás terjedt el Lendván, a katolikus templomot csak később, a 18. század közepén emelték, és Szent Katalinról nevezték el. Az apszis alatt a sírboltot találjuk, ahová a bejárat valamikor az oltár alatt volt, ezt azonban 1936-ban beépítették. A sírboltban a templomot emelő Esterházy család tagjai és a város jeles egyházi személyiségei nyugszanak. A másik dolog, azaz Lendvának további érdekessége, hogy az uradalmi hit sokáig református volt, ami például azt eredményezte, hogy itt korábban, egészen pontosan 1563-ban könyveket nyomtattak.
A földszinten található egy nagyobb konferenciaterem. Az állandó kiállítások közül folyamatosan megtekinthető a legnevesebb lendvai szobrászművész, Zala György emlékszobája, Gálics István lendvai születésű művész emlékszobája és lepkegyűjteménye (itt nem engedélyezett a fotózás – a szerző megjegyz.), középkori fegyverkiállítás és zászlók, néprajzi kiállítás, továbbá a Lendva-vidék kőmaradványainak és szakrális tárgyainak kiállítása. Megcsodálható az első ,,nyomdagép” is.
− A pince körül egyelőre nagy kérdőjelek vannak. Ott biztos, hogy van egy, (esetleg két terem is), amely(ek)ről azt gondoljuk, hogy valamikor bedőlt a boltozata, telehordták földdel, és erre épülthetett későbbb a kápolna. Nem tudjuk pontosan, mi hogyan állt és nézett ki, de dolgozunk rajta. A pince másik részében van egy nagyobb helyiség, ahol valamikor diszkó működött, ott a jelen pillanatban időszaki kiállításokat szervezünk. Ez a nagyobb terem egykoron raktárhelyiség lehetett, de erről sem tudjuk pontosan, mire használhatták. Az emeleti részben az állandó kiállítás mellett található egyebek mellett a galéria is, ahol évente több kiállítást rendeznek meg, viszonylag nagy neveket tudunk idecsábítani – mondta végezetül beszélgetőtársunk.
Bár nem turistaként, hanem konkrét feladattal, vagyis dolgozni érkeztem Lendvára (is), nem hagytam ki a kínálkozó lehetőséget, és a vár több részét alaposan feltérképeztem. Megérte, hiszen egyedi, csodálatos dolgokat tekinthet meg a látogató. Miközben a pincétől a padlásig sétálok, megtudom, hogy VI. Bánffy Miklós lelkes híve és bizalmasa volt Mátyás királynak, így a király 1474-ben őt küldte el Nápolyba jegyeséért, Beatrixért. A nápolyi királykisasszony és kísérete, amelynek tagja volt Mátyás király édesanyja, Szilágyi Erzsébet is, ugyanazon év novemberében az alsólendvai várban szállt meg. Később, 1480. augusztus 28-án maga a király is járt itt.
(Folytatjuk)
