Hosszú évek óta, az év minden hónapjának első vasárnapján megrendezésre kerül a zentai vásár, egyike a térség a legnagyobb közösségi és kereskedelmi eseményének, amelyre a tavaszi, a nyári és az őszeleji időszakban, már-már egyfajta szertartásként több ezren látogatnak el, nemcsak a vajdasági településekről, hanem Dél-Szerbia területéről is.
A röszkei Kovács Ferenc három éve árul könyvet és seprűt a zentai vásáron
Az elmúlt hónapokban a tomboló koronavírus-járvány, s az ezt megfékezni kívánó korlátozások miatt a zentai vásár is elmaradt, s most is csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy miután a köztársasági válságtörzs feloldotta a szabadtéri tömegrendezvényeket érintő korlátozásokat, a vásárt is megrendezik. A helyi kommunális közvállalat ugyanis a hét elején, a járványügyi helyzetre hivatkozva lefújta a vasárnapi rendezvényt, s a lakosságot csak pénteken értesítették, hogy mégis megtartják. Napilapunk munkatársa ugyancsak kellemesen meglepődött vasárnap délelőtt, a vásártéren hömpölygő tömeg és a rengeteg árus volt látható, akik közül a gépjárműveik rendszámtáblája vagy cégtáblájuk alapján Leskovácról, Belgrádból, valamint magyarországi településekről is vették a fáradtságot, hogy a jó üzlet reményében, vagy egy hatalmas adag báránysült elfogyasztása okán Zentára látogassanak.
Kovács Ferenc a magyarországi Röszkéről érkezett Zentára, hogy pultjáról antikváriumi könyveket és seprűket kínáljon az érdeklődőknek. Kovács úr napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy nagy az érdeklődés a régi könyvek iránt.
– Hála Istennek az emberek szeretnek olvasni – jegyezte meg, s elmondta azt is, hogy a könyvárusítás nála a hobbijából nőtt ki, s már három éve rendszeresen eljár a zentai vásárra.
– Nagyon szeretem a zentai embereket, s azért is jövök ide, mert a zentai emberek páratlanul érdeklődőek, s szeretnek olvasni – ecsetelte, s azt is megjegyezte, hogy nagyon várta már, hogy megnyíljanak az országok közötti határátkelőhelyek.
A hömpölygő tömeg a vásártéren ékes bizonyítéka volt annak, hogy a vásárrá érkezők a kényszerbezártságot követően mennyire kiéheztek a közösségi megmozdulások iránt.
Az árakat illetőleg a báránysült kilóját 1700 dinárért mérték, de ennek ellenére sort kellett várni ahhoz, hogy vásároljanak belőle egy-egy adagot, a lacikonyhások pedig alig győzték kiszolgálni az embereket.
Rajtuk kívül szép forgalmuk volt a pljeskavica, a sült kolbász és a kürtös kalács sütödéknek is. A lepényben lévő pljeskavicáért és sült kolbászért 200–250 dinárt kellett kifizetni, s hasonló árfekvésben lehetett kürtöskalácsot vásárolni. A cukorkákat és az édességeket árusító cukrászoknak nem volt egy percnyi idejük sem, akiknél a 10 dekányi vásárfia 80 dinárba került. A legnagyobb tömeg, a gazdasági helyzetünk ékes példájaként mégis a használt ruhakereskedők bőséges felhozatala miatt volt, de nem panaszkodhattak a díszállat kereskedők sem, ahogyan a sütödék sátrai alatt is sokan pihenték ki egy jóféle itóka kiséretében a vásári séta és az üzletelés fáradalmait. A vasárnapi vásáron egyedül a kisgyermekes szülők és csemetéi maradtak hoppon, nem hivatalos információink szerint ugyanis a vásár megrendezésének a bejelentését követően, áramot már nem tudtak biztosítani a körhintások számára. A koradélelőtti órákban már a parkolással is meg kellett küzdeniük az érkezőknek, s a leparkolt autók többé-kevésbé rendezett sora egészen az egykori kaszárnya parkojáig elért, de várakozó autók lepték el a Vásártért környező utcákat is, az ott lakók kisebb-nagyobb bosszúságára. A tömeg csak a déli harangkongás után kezdett el gyengülni, de a legkitartóbbak még a kora délutáni órákig a vásár területén sétáltak vagy éppen valamelyik kocsmasátor alatt iszogattak.
