A szokásosnál is nagyobb érdeklődés mellett mutattuk be kedden este Szegeden, a Millennium Kávézóban a Magyar Szó által az idén kiadott Szórványlétben II. című könyvet, s persze, hogy teljes legyen az ismertető, szóltunk az első kötetről is, amellyel már egy korábbi hasonló esten megismerkedhettek az érdeklődők. Közülük a legtöbben Vajdaságból kerültek az országhatáron túlra, de voltak „tősgyökeres” szegediek, sőt más településről is érkeztek az estre. Vendéglátónk ezúttal is a VMDK Közhasznú Művelődési Egyesület volt, amelyről Nagy Abonyi Attila elnök elmondta, hogy hosszú idő óta olyan rendezvényeket szervez, amelyeknek van vajdasági kötődésük is.
Kisimre Ferenc egykori Magyar Szó-s kollégánk köszöntőjét követően Balogh József beszélgetett a Magyar Szó szerkesztőivel: Varjú Márta főszerkesztővel, Kabók Erika főszerkesztő-helyettessel, Nagy Magdolnával, a Naptár szerkesztőjével és Fodor Istvánnal, a Szórványlétben című kötetek szerkesztőjével.
Arra a megállapításra, hogy az utóbbi néhány évben szokatlanul sok könyvet adott ki a napilap szerkesztősége, Varjú Márta megjegyezte, hogy „így hozta a sors, de a sors kezét mi fogtuk”. Főszerkesztőként eltökélt szándéka volt ugyanis a könyvnaptár visszaállítása, és csakhamar bebizonyosodott, népszerű az olvasók körében. Ezt követte – miközben a Naptár évente rendszeresen megjelenik – a lap hét évtizedes történetét bemutató könyv, majd a Szórványlétben két kötete, illetve a kettő között a Menedékben című, az 1956-os forradalom évfordulójára megjelent kiadvány. Hozzátette, hogy a szórványról szóló kötetekkel egyúttal a kihalóban levő riport műfaját is igyekezünk éltetni.
Fodor István a szórványban élő magyarság megmaradásának néhány fontos mozzanatára mutatott rá, elsősorban Reményik Sándornak a már közhellyé idézett soraira: Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát. Megjegyezte, hogy ismét hallott olyan észrevételeket, miszerint talán nem kellene nagyon ragaszkodni a kis létszámú osztályok megnyitásához, mivel ennek pedagógiai, beilleszkedési, szocializációs hátrányai vannak. De épp a korábbi tapasztalatok igazolják, hogy az iskola teljes föladása gyorsítja a kis közösségek szórványosodását, és egy bezárt iskolát csak sokszoros erőfeszítéssel lehet újra kinyitni akkor is, ha megnövekszik a diákok létszáma. Beszélt arról a különös élményről is, hogy bár azt hihetnénk, hogy a szórványban a többségi közösségbe beolvadók anyanyelvük föladásával nemzeti identitásukat is teljesen föladják, a riportokból kiderült, hogy a magyarul már nem tudók is sokan határozottan kimondták, hogy ők magyar nemzetiségűek.
Kabók Erika, a szórványriportok és a könyvek ötletgazdája szervezte meg és közölte sorozatban a Magyar Szó Hétvége mellékletében ezeket a riportokat, hogy utána könyvekké is összeálljanak. Ő azt emelte ki, hogy ez a korkép, tehát egy korszaknak a lenyomata, amelyet összefogással megalkotott a szerkesztőség, nem fest egyértelműen szomorú képet a szórványról, hiszen azt tapasztalhattuk, hogy ott, ahol létezik művelődési egyesület, van iskola, templom, és esetleg magyar párt is működik, ott életerőt mutat a szórványban élő magyar közösség, tapasztalhatjuk az élni akarásukat. S ehhez nagymértékben hozzájárul a magyar kormány, amely támogatja az óvodákat és az iskolákat, újabban pedig a gazdaságnak is hatalmas segítséget nyújt. Persze a veszély fönnáll, hogy ha folytatódik a kivándorlás, a szaporulat pedig nagyon alacsony, akkor lépésről lépésre elveszíthetjük intézményeinket, amit nem volna szabad megengednünk.
A kötetek kapcsán szóba került a vendéglátó művelődési egyesület tevékenysége is, aminek köszönhetően a szegediek vagy ott élők bejártak már számos szórványtelepülést, műemlékeket és más értékeket is Vajdaságban, kapcsolatokat építettek, és Szegedre is látogatnak rendezvényekre az itteniek.
A központi téma mellett Nagy Magdolna ismertette a Magyar Szó készülő jövő évi Naptárának néhány részletét is. Megtudhattuk, hogy egyebek mellett helyet kapnak benne a fesztiválok, a vajdasági magyarság fontos kulturális rendezvényei, az első világháború befejezésének 100. évfordulója alkalmából riport készül Doberdóról és az Isonzó vidékéről, ahol nagyapáink vagy dédapáink közül is sokan részt vettek a harcokban (és munkatársunk épp a VMDK-egyesület szervezésében jutott el a helyszínre). Emellett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója is helyet kap a könyvben, miként például a dicsőnek már kevésbé nevezhető joghurtforradalom évfordulója is. Első alkalommal pedig CD is kerül a Magyar Szó 2018. évi Naptárába.
Tekintsék meg az eseményről készült további felvételeinket: https://www.magyarszo.rs/hu/3483/galleria/171686/A-Magyar-Sz%C3%B3-k%C3%B6nyvbemutat%C3%B3ja-Szegeden.htm