A múlt év novembere óta folynak a munkálatok a szabadkai zsinagóga belterében. Az elmúlt időszak munkálatairól Vladimir Džamić, a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet művészettörténész-tanácsadója lapunknak elmondta, hogy a munkálatok a megfelelő ütemben haladnak.
A zsinagóga már nem ázik be (Gergely Árpád felvétele)
A zsinagóga belső felújítási munkálatairól beszél Vladimir Džamić, amelyek az év végéig befejeződnek (Gergely Árpád felvétele)
A vitrázsok és a fali díszítőelemek nagy része már elkészült (Gergely Árpád felvétele)
– December 31-éig befejeződik a zsinagóga felújítása. A múlt év novemberében megkezdett restaurátori munkálatokat az épület belterében teljes egészében Magyarország kormánya finanszírozza. Mint ismeretes, az elmúlt évtizedekben az épület eléggé rossz állapotban volt, de szerencsére megvolt a restaurálásra vonatkozó projektum, amelyet a Termomont belgrádi cég készített el. A kivitelező a szabadkai Yumol vállalat, amely még néhány építővállalattal konzorciumot hozott létre. A konzervátori felügyeletet a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézettel közösen végzi, hetente tartunk megbeszéléseket. A zsinagóga falainak a festése már jól látható, az eredeti díszítőelemek kerültek fel a falakra, a karzaton pedig már megkezdődött a padok felújítása. A kőfal restaurálása is elkészült. Annak ellenére, hogy a zsinagóga több mint száztíz éves, a felújításnak köszönhetően korszerű épületként fog működni. A padlófűtés beszerelésére is sor került, ennek köszönhetően be lehet majd állítani megfelelő hőfokra, így rendezvények alkalmával nem kell fagyoskodnia a közönségnek. Az épület teljes mértékben klimatizált, el van látva minden olyan szellőzőberendezéssel, ami nélkülözhetetlen az építkezési engedély megszerzéséhez, de a tűzvédelmi rendszereket és riasztóberendezéseket is beszerelték. A felújításnál legnagyobb fejtörést az épület statikája okozta, a kupolát ugyanis nyolc oszlop tartja, amelyek oktogonális elrendezésben vannak, mindegyik belsejében acélkonstrukció volt, a borítása pedig cementből készült, ez a huszadik században korszerű megoldás volt, de sajnos bekövetkezett az oszlopok korróziója, emiatt három méter magasságban teljesen le kellett verni róluk a burkolatot. Januárban ezeken az oszlopokon nem volt burkolat, a fémkonstrukciót ugyanis le kellett homokozni és megfelelő védelemmel ellátni. Utána vonták be gipsszel, majd miután az állványokat lebontják, akkor kerül sor az oszlopok díszítésére. A másik súlyos gond, hogy a zsinagóga beázott, holott az első munkálatokat éppen a tetőszerkezeten végezték el. A tetőszerkezet felújítása nem az én hatásköröm, de az illetékesektől megtudtam, hogy a beázás egyik oka, hogy nem megfelelően kerültek fel a tetőelemek. A beázás elhárításának a munkálatait a zsinagóga belterét felújító projekt nem foglalta magába, erre a pénzt egy másik projekt keretében teremtette elő a város. A tető rekonstruálása az idén áprilisban kezdődött, és október 15-éig tervezik lebontani a külső állványokat, mert addig befejeződik a tetőfelújítás. A falfestéshez megvolt a megfelelő dokumentáció, szeko falfestési technikával készült, a száraz falra vitték fel a színeket, de ez nem olyan időtálló módszer, mint a freskó technika, amelynél a friss habarcsra festenek. A teljes dokumentáció megőrzésének köszönhetően pontosan tudtuk, hol milyen elemek voltak a falra festve. A zsinagógában jelenleg a falakon lévő díszítőelemek újonnan készültek, teljesen autentikusak a régi mintákkal színben és technológiában egyaránt. Megállapítottuk, hogy a falfestésnél a restaurátori munka sokkal költségesebb és időigényesebb lett volna, mint az új festés, sőt külön problémát jelentett volna a száz évvel ezelőtt felvitt habarcs is, amely cementet is tartalmazott. A felújításkor ezt a habarcsot mész alapú habarccsal váltották föl. Ennek köszönhetően bízunk benne, hogy a megfelelő hőmérséklet és nedvességtartalom szabályozásával megéri az elkövetkező száz évet, mint a meglévő, amely 1902-ben készült. A padok színével is gondunk volt, nagyon nehéz volt meghatározni az eredeti színüket, mert többször is átfestették és lelakkozták, és minden új réteg felvitelével változott a színe. A festék- és lakkréteg, valamint az egy évszázada felgyülemlett lerakódások miatt a padok olajzöld színűeknek látszottak, de miután ezeket a rétegeket lecsiszoltuk, a kék és a szürke közötti árnyalatot fedeztük fel a padok eredeti színeként. A karzat és a földszint legnagyobb részét padok töltik ki, ha a látogató betér a zsinagógába, először a padokat látja meg. A padokkal kapcsolatban felmerült még egy probléma: a közöttük lévő távolság rendkívül kicsi volt, emiatt nagyon kényelmetlenek voltak. Az interneten is végeztünk kutatásokat az akkori emberek konstrukciójáról, és láttuk, hogy az elmúlt száz évben jelentősen megnőtt az emberek magassága. Felvetődött a kérdés, hogy maradjon-e az eredeti távolság, vagy el kell távolítani 2-3 padsort. A vitrázsokat is felújították. Jelenleg a kupola felújítása folyik, óriási szerencse, hogy sikerült kiváló mestereket találnunk, két évvel ezelőtt ugyanis, amikor kiírtuk a közbeszerzési pályázatot, senki sem jelentkezett.
Felújítás alatt a Sv. Vaznesenje Gospodnje ortodox templom (Gergely Árpád felvétele)
A városközpontban lévő ortodox templomon 1910 óta nem történt nagyobb felújítás (Gergely Árpád felvétele)
Az egyik legrégebbi szakrális objektumaink egyike a Sv. Vaznesenje Gospodnjeg ortodox templom. Miodrag atya egy történelmi visszatekintésben ismertette az épület korábbi felújításait.
– Az épület 1724 és 1726 között épült a bácskai episzkóp, Sofranije Tomašević idején, és az idők folyamán többször kisebb felújításokat végeztek rajta. A templom 1831-ben hat hétig zárva tartott a kolera miatt. A szabadkai pravoszlávok támogatásával került sor 1909-ben a templom első nagyobb felújítására. Teljesen új templomtornyot építettek, leszedték a cserepeket, és felújították a tetőszerkezetet, sőt a homlokzatot is. Az első ikonosztáz 1776-ban került a templomba, majd 1909-ben a sándori egyházközösségnek ajándékozták, és a mai napig Sándorban van, a Szent Dimitrije-templomban. Az ikonosztázon lévő ikonokat Ian Lukač festő készítette, Pajo Jovanović patronátusa alatt. A déli és az északi részen lévő vitrázsok Innsbruckban készültek, és ugyanakkor készült el a padlózat is, ahol ma állunk, identikus az újvidéki székesegyház padlózatával. Mitrofan Šević, az akkori püspök 1910. november 13-án jelen volt a nagy felújítás befejezésének ünnepén. Egy újabb nagyobb felújításra 2010-ben került sor, akkor a templomtornyot, valamint a nyugati homlokzatot hozattuk rendbe, rézborítású tetőre cseréltük a régit, és az északi, a nyugati és a déli homlokzat is teljesen fel lett újítva – mondta Miodrag atya.
Goran Bolić a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet festő konzervátora ismertette a templomban a közelmúltban elvégzett, valamint a jövőben elvégzendő felújítási munkálatokat.
– Aleksandra Jevtić kolléganőmmel végezzük a restaurálást. A képzőművészeti megoldásokat a XIX. század szellemében készítettük el. A templom a jelenlegi alakját 1910-ben kapta. A felújítást követően az eredetileg barokk stílusban épült templom homlokzata klasszicista elemek beiktatásával lett felújítva. Igyekeztünk minél kevesebb javítást végezni a templom belsejében, ezáltal meghagyva az akkori kor művészeinek kézjegyét, főként a teljesen tönkrement elemeket rekonstruáltuk. A templomi levéltárban találtunk egy 1910-ből származó rajzot, amelyen a templom kinézetének a tervezetét láthattuk, ezt vettük alapul a felújításhoz. Az oszlopok stukkó vakolatból készültek, ezeket csak meg kellett tisztítanunk. Mivel a templom belseje fel van állványozva, nem látható olyan jól az elvégzett munka. A jelenlegi restaurálás során a legkorszerűbb módszerekkel szanáltuk a falakban a kapilláris nedvességet. A bútorzat felújításon van, a két trón pedig jövőre kerül sorra, valamint az ikonosztáz felújítása is – mondta Goran Bolić.
