A legjobb lenne lemondani a Brexitet – ez az érzés terjed Nagy-Britanniában. (Címünkben azért nem írtunk „briteket”, mert a Brexitet az angolok szavazták meg 51,9 százalékos többséggel, míg a skótok és az írek ellene voltak.) Már vannak százezres tüntetések azzal a jelszóval: „Lemondani a Brexitet” és „Én még mindig európai vagyok”. Már emlegetik, hogy új referendumot kell szervezni. Különben is a britek 50 százaléka szerint népszavazásnak kell jóváhagynia az EU-val kötött megállapodást. Tehát azt el is lehet vetni, hogy a kormány lemondásával minden kezdődjön elölről. Nem csoda, hogy a Le Figaro lap már címben kérdezi: „Tényleg megtörtént a Brexit?”
A hangulat terjed már azért is, mert csak hónapok vannak arra, hogy a terv szerint a kiválás utáni állapotról London megállapodjon Brüsszellel. (Már kértek 21 hónapos átmeneti időszakot a kilépés utáni állapot bevezetéséhez, de hivatalosan 2019. március 29-én külön kell válniuk, és az eredeti tervnek megfelelően augusztus 28-ig megegyezésre kell jutniuk, hogy legyen idő annak jóváhagyására.) A megállapodás viszont sehogyan sem akar megszületni, mert – ahogyan Theresa May brit miniszterelnök megjegyezte – „sikeres Brexitet csinálni kényes kérdés”. De mondhatta volna: nehéz.
A Brexit leglármásabb hívei már sorra levitézlettek. Először a Függetlenségi Párt. Elnökük, Nigel Farage rögtön a népszavazás után lemondott, mert kénytelen volt beismerni, hogy hazudtak arról, mennyibe kerül az EU a briteknek. Utána a párt leégett: a választásokon kiesett a parlamentből, a helyhatóságoknál pedig képviselőinek több mint felét elveszítette. Utána a tavalyi választáson a Konzervatív Párt nem szerzett többséget, így most kénytelen kisebbségi kormánnyal beérni. A Brexit két legismertebb szorgalmazója: Boris Johnson és David Davis pedig kibukott a kormányból stb.
Már kiszámították, hogy a kilépés Nagy-Britanniának 40–100 milliárd dollárjába kerül akkor is, ha a szabadkereskedelem megőrzéséről sikerül megegyezni Brüsszellel. Egyes vélemények szerint legegyszerűbb lenne lemondani a Brexitet. Igen ám, de akkor le kellene mondania a kormánynak, és új választásokat kellene kiírni. Márpedig a megosztott Konzervatív Párt (amelynek 30 képviselője bizalmatlansági indítványt akart benyújtani saját kormánya ellen) biztosan veszítene a minden közvélemény-kutatási adat szerint állandón erősödő Laburista Párttal szemben.
A megállapodás Brüsszellel pedig (amelynek késése egyszerre mutatója és fokmérője, milyen nehéz dolog is a Brexit) azért késik, mert – egy kis legegyszerűsítéssel – a britek úgy akarnak kilépni az EU-ból, hogy bent maradjanak. Vagyis szabadkereskedelmi viszonyban akarnak maradni vele. Mert a kiesés a kereskedelem jelentős visszaesésétől az áruszállítmányoknak a határon való hosszú vesztegléséig számtalan vonatkozásban nagy veszteséget jelentene számukra. (A parlament a napokban vetette el – mindössze hat képviselőből álló többséggel –, hogy ha a szabadkereskedelemről nem sikerül megállapodni, akkor kérjenek vámuniót.)
A szabadkereskedelemről pedig sehogy sem tudnak megegyezni. Az EU ugyanis ragaszkodik a kulcsfontosságú alapelveihez, vagyis az áruk, szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlásához az Unió egész területén. Ezeket az elveket tehát nem lehet elválasztani egymástól. A britek pedig a személyek szabad áramlásába nem hajlandóak beleegyezni, vagyis nem fogadják el az EU egyik alapelvét, amely szerint „az Unió minden polgárának joga van… ugyanolyan feltételek mellett, mint az illető ország saját állampolgárai” ott élni bármelyik tagállamban. Brüsszel még abba sem ment bele, hogy az egyenlő feltételek csak a Brexit után letelepülőkre ne vonatkozzanak.
És ezzel lelepleződött, hogy most, amikor Európa mindjobban belegabalyodik a migránskérdésbe, az angolokat a Brexit megszavazásakor elsősorban az vezényelte, hogy elegük van a „lengyel vízvezeték-szerelőkből”. De ez előre látható volt. Nagy-Britanniában jelenleg 1600 magyar orvos dolgozik. Sejthető volt, hogy ebből probléma lesz, mihelyt az egyetemről évente kikerülő orvosok közül sokan nem tudnak elhelyezkedni, vagy sok magánpraxisú orvos kezd panaszkodni, hogy kevés a betege. És Nagy-Britanniában jelenleg 3,2 millió ilyen „vendégmunkás” van. Az EU pedig nem engedheti meg polgárai hátrányos megkülönböztetését. Nem is szólva arról, hogy az EU tagállamaiban, sőt az Egyesült Királyságban élő britek tömegesen kérik a kettős állampolgárságot, mert nem akarnak hátrányos helyzetbe kerülni az uniós országokban.
Hasonlóan súlyos probléma, hogy sehogy sem tudják megoldani, hogy a kilépéssel járó határ-visszaállításkor határ keletkezne Írország és a Nagy-Británniához tartozó Észak-Írország között. A briteknek ugyanis az északírek által folytatott véres háborúnak sikerült véget vetniük azzal, hogy megszűnt a határ az ír sziget két része között. Belegondolni sem mernek, milyen súlyos következményekkel járna, ha most egyszerre ismét ott állna a határ az írek között. Márpedig Brüsszel nem mehetne bele, és számukra is elképzelhetetlen, hogy az ország egy részénél ne legyen határ, amikor a határok visszaállnak. Az pedig lehetetlen, hogy mindenütt helyreálljon a határ, csak az írek között nem.
A többi problémát pedig még csak elképzelni sem lehet: onnan, hogy milyen kár éri a brit vállalatokat, azon át, hogy nem tudni, mi lesz az Európai Bíróság hatáskörével, addig, hogy számtalan jogszabályt kell megváltoztatni. Hát nem lenne egyszerűbb a Brexitet visszacsinálni?
