Dr. Németh Zsolt (Ótos András felvétele)
A héten Egeresi Sándornak, a Tartományi Képviselőház elnökének a vendége volt dr. Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának az elnöke, és megkértük, hogy nyilatkozzon lapunknak a magyar–szerb kapcsolatok aktuális kérdéseiről.
■Milyen a kapcsolata Egeresi Sándor elnök úrral?
– Nagyon régi emberi és szakmai kapcsolat fűz össze bennünket. Örömmel töltött el, amikor tudomást szereztem róla, hogy a vajdasági Magyar Koalíciót illeti meg a Tartományi Képviselőház elnöki tisztsége. Én ezt nagyon jelentős eredménynek tartom a vajdasági magyar közösség szempontjából, hiszen ha nem szerepel viszonylag jó sikerrel ez a közösség a választáson, akkor ilyen pozícióról nem is álmodhatott volna, s ehhez jött még az a külön öröm, hogy szerintem a legmegfelelőbb személyt sikerült az elnöki tisztségre állítani. Egeresi Sándor úrnak már megvannak a megfelelő tapasztalatai, hiszen alelnöke volt a képviselőháznak az elmúlt évek során, s az is roppant fontos, hogy elkötelezett a magyar–szerb kapcsolatok és a vajdasági magyarság érdekeinek a képviselete mellett.
■Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának milyen a kapcsolata a vajdasági parlament megfelelő bizottságával?
– A közelmúltban a két törvényhozás olyan együttműködési megállapodást alakított ki, amelyben együttműködő, egyenrangú partnerré vált a vajdasági képviselőház is. Az elmúlt években nagyon sokoldalú, sokrétű együttműködés alakult ki közöttünk, látogattuk egymást, de most, hogy összejött ez a megállapodás, biztos vagyok benne: elmélyültebb és intenzívebb együttműködést tud majd kialakulni. Hallom – most, hogy a külügyi bizottság elnökeként itt járok önöknél –, hamarosan követ engem a magyar Országgyűlés Gazdasági Bizottságának a delegációja. Szeretném jelezni, hogy ez az intenzív kapcsolat nem csupán a parlamentek együttműködésére terjed ki, ugyanis a múlt héten fogadtuk a bizottságban Vuk Jeremić szerb külügyminiszter urat, korábban nyaranként a magyar parlamentből gyakran vettünk részt Topolyán a toleranciatábor rendezvényein, ami szintén túlmutat a szűk értelemben vett bizottsági, illetve parlamentek közötti együttműködésen. Úgy vélem, a Magyarország és Szerbia közötti együttműködés alapját az a helyzet jelenti, hogy immáron Szerbia is hasonló cipőben jár, mint Magyarország, tehát nagyszámú kisebbség él az országhatárokon kívül, és az együttműködésnek nagyon sajátos kérdésévé válik, hogy a kisebbségpolitikában milyen intézményes megoldások és milyen jogszabályozások születnek meg. Így például előremutatónak tartom a vajdasági statútumnak az elfogadását. Ha a szerb parlament Belgrádban is elfogadja majd, akkor még inkább előremutatónak fogom tartani, persze ehhez hozzátartozik az is, hogy komolyabb károsodást ne szenvedjen ez a nagyon fontos dokumentum. Mint ahogy azt is dicséretesnek tartom, hogy a nemzeti tanácsoknak a jelenlegi működése folyik, de a nemzeti tanácsokról szóló törvény jövendőbeli elfogadását is nagyon-nagyon lényegesnek hiszem. Ha szépen halad az együttműködésnek ezen az útján Magyarország és Szerbia, akkor az európai kisebbségvédelmi rendszernek a kialakulásához, megerősödéséhez is hozzá fogunk tudni járulni. Hiszen immáron a lisszaboni szerződés tartalmazza a kisebbségek jogainak a védelmét mint alapvető célkitűzést. A kisebbségi személyek jogainak a védelmétől nincs messze a kisebbségi közösségek jogainak a védelme, és hosszabb távon arra kell berendezkednie ennek a két országnak, hogy legyünk mi azok Európában, akik kisebbségvédő megfontolásokat, szempontokat vetünk fel, és ennek haszonélvezője lehet a vajdasági magyarság és a kisszámú magyarországi szerb közösség is.
■Gondját viselik a magyarországi szerb közösségnek?
– Magyarországnak soha nem szabad elfelejtenie, hogy ha kevesebben is vannak a kisebbségek, de a magyarországi nemzetiségeknek a védelme, az ő jogaiknak az érvényesítése számunkra alapvető kötelesség. Hiszen a magyar nemzetpolitika hitelét nagyon mélyen alááshatja, ha az anyaországban problémák merülnek fel az etnikumközi kapcsolatokban. Egy másik nagyon fontos terület is elválaszthatatlanul ide kapcsolódik: az európai integrációban való együttműködés. Szerbia számára a mostani politikai felállás kedvező az európai integráció szempontjából.
■Ki tudná ezt fejteni bővebben?
– Azt gondolom, hogy az európai integráció irányában elkötelezett politikai vezetése van ma ennek az országnak, léteznek más hangok is, tudok róla, de a választás, amit most, nem olyan régen maguk mögött hagytak, az egyértelműen arról szól, hogy egy orientáció volt Európa vagy nem Európa irányába, meghatározták, merre fejlődjön ez az ország. Most Európa sem fenékig tejfel, de nyilvánvaló, hogy Szerbia számára az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában Magyarország kiemelkedően fontos szereplő lehet. Gondoljunk csak arra – hogy most néhány konkrétumot mondjak –: a jövő év január 1-jén az a trió veszi át az Európai Unió elnöklését, amelynek Magyarország is tagja. Könnyen lehet, hogy a tagjelölti státust már ez a trió fogja megadni Szerbiának, s az is előfordulhat, hogy éppen a magyar elnökség időszakában kezdődnek majd meg a csatlakozási tárgyalások. Mi Magyarországon elkezdtük az intenzív felkészülést erre a 2010/11-es európai uniós elnökségi időszakra, és ez például teljesen kézzelfogható területe annak a hozzájárulásnak, amit Magyarország tehet Szerbia felzárkózásáért az EU-hoz. Ugyanebben a sorban említeném a vízumkényszernek az ügyét is.
■Mi várható?
– Talán ez már az idén megvalósulhat. Akkor, amikor a vajdasági magyarok kettős állampolgárságot kértek Magyarországtól, és az a nagyon drámai, sőt szégyenletes döntés született, akkor, 2004. december 5-én – ami nem válik a büszkeségére semelyik magyarországi politikusnak sem – már az egyik legfontosabb megfontolás az volt, hogy ne szakadjanak meg az emberi, gazdasági, kulturális kapcsolatok azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává válik. Sajnos az elmúlt egy-két esztendőben, amikor az EU tagjai lettünk, ezek a kapcsolatok nagyon komoly csorbát voltak kénytelenek elszenvedni, ezért most a vajdasági magyarok miatt is és a szerb állampolgárokkal való kapcsolattartás miatt is kiemelkedően fontos, hogy a vízumkényszert sikerüljön feloldani, és a vízummentességet Magyarország aktív hozzájárulásával megvalósíthassuk.
■Méltán bízhatunk abban, hogy ez még az idén megoldódik?
– Reális esélyt látok rá.
■A hároméves parlamenti ciklus után, visszatekintve a külügyi bizottságok – a szerb és a magyar – együttműködésére, miről tud beszámolni, elég intenzívek és aktívak voltak-e a kapcsolatok?
– Jelentős eredménynek tartom azt, hogy volt közöttünk kapcsolat. Gordana Čomić elnök asszonnyal jó együttműködést alakítottunk ki, és több alkalommal közösen léptünk fel például a toleranciatáborban, más hasonló rendezvényeken, és úgy vélem, hogy mégis ez az együttműködés lehetett volna valamivel intenzívebb. A jövőben azt tartanám kívánatosnak – azzal, hogy most létrejött a három törvényhozás között ez az intézményes együttműködés –, hogy az egyes parlamenti bizottságok közötti kapcsolatok is minél inkább zökkenőmentesen és projektumorientáltan alakuljanak tovább.
■Most fogadták el Magyarországon a válságkezelő programot, vajon abban helyet kapott-e a határon túl élő magyarság?
– Ebben a válságkezelő programban nemcsak a határon túli magyarok nem kaptak helyet, hanem sajnos azt kell mondanom, hogy az anyaországi magyarok sem kaptak benne helyet. Ez a program teljesen alkalmatlan arra, hogy hozzájáruljon a válság leküzdéséhez, egy kétségbeesett embernek az erőfeszítése a túlélésért. A megoldás az előrehozott választás lenne Magyarországon, és mi a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy az előrehozott választás adhat egy új felhatalmazást egy új magyar kormány számára, amely megkezdheti a válságból történő kilábaláshoz szükséges lépések megtételét.
