Az Európa Tanács (ET) Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusába Szerbiából hét képviselőt választottak meg még az ősszel, köztük van Nyilas Mihály, Magyarkanizsa polgármestere. Március 21-e és 24-e között Strasbourgban, ahol ennek a nemzetközi szervezetnek a székhelye van, értekezletet tartanak, ez lesz a kongresszus 20. ülése, amelyen részt vesz Magyarkanizsa polgármester is.
▪ Az ön számára miért fontos, hogy tagja ennek a nemzetközi testületnek?
– Azért, mert a kongresszus folyamatosan kíséri azt, hogy a tagállamokban helyi és regionális szinten miként valósul meg a demokrácia. Ez abból áll, hogy helyzetjelentést, helyszíni felmérést készítenek, ellátogatnak az adott helyekre, megvizsgálják, hogy milyen szinten alkalmazzák a demokráciát, ott megvitatják a helyzetet, és végül ajánlás készül, amelyet az Európa Tanácsnak küldenek el. Ebből az ajánlásból jószerével kiderül, hogy min kell változtatni, mondjuk a jogalkotás terén, vagy a gyakorlati alkalmazásban, annak érdekében, hogy helyi szinten minél jobban megvalósuljon a demokrácia. Mert az az igazság, hogy az igazi demokráciának az helyi önkormányzatok az alappillérei. Nagyon sok függ attól, hogy helyi szinten a polgárság körében miként érvényesül a demokrácia. Itt találkoznak közvetlen közelről a gondokkal, bajokkal azok, akik az önkormányzatokat irányítják, és ezen a szinten fogalmazódik meg legkonkrétabban az elvárás is, s természetesen itt kell orvosolni a felmerülő gondokat. A demokrácia mellett a decentralizáció az egyik legfontosabb elve a kongresszusnak, valóban azon fáradoznak, hogy minden egyes tagállamban a decentralizáció maradéktalanul megvalósuljon. Ezek a kérdések számunkra roppant fontosak, Magyarkanizsa szempontjából fontos, hogy én ott lehetek a testületben, kapcsolatrendszert tudok kialakítani, amelyek az önkormányzat építése során hasznosak lehetnek számunkra. Egyébként nekem az az elvem, hogy egy önkormányzatnak több lábon kell állnia, hogy jól működhessen. Ez alatt azt értem, hogy kapcsolatot kell ápolni a tartománnyal, a köztársasággal, vagy Belgráddal, az anyaországgal és Európával is. De nemcsak Magyarkanizsa szempontjából fontos, hogy én bekerültem a delegációba, és hogy a kongresszusnak tagja vagyok, hanem azért, mert én vagyok az egyedüli magyar Vajdaságból, aki ott lehet és részt vehet a munkában. Ezért feladatomnak tartom, hogy a vajdasági magyarságot, azokat az önkormányzatokat, ahol a magyarság jelen van, és persze a többi önkormányzatot képviseljem ott.
▪ A kongresszus XX. ülésén miről lesz szó?
– A Szerbiáról szóló jelentés például, a helyi és a regionális demokrácia állapotáról lesz szó, annak érvényesüléséről Szerbiában. Ugyanis tavaly június-július folyamán a kongresszus küldöttsége Belgrádban, Újvidéken és Novi Pazarban járt, hogy felmérje a helyzetet. Több napon át vizsgálták a demokrácia alkalmazását, és jelentés készült minderről. Magának az összegzésnek, a felmérés eredményének a kicsengése pozitív, noha azért rámutat a hiányosságokra, főleg az állami gépezet lomha működésére, a késedelemre, és a reformtörekvések ütemének lassúságára. Ezeket az észrevételeket nekünk majd meg kell szívlelnünk. Egyébként valamennyit a kongresszuson majd körüljárjuk, megvitatjuk és azután készül majd el az ajánlás, amit az Európa Tanácshoz továbbítunk. Az eljárásnak a folyamata olyan, hogy az Európa Tanács illetékes abban, hogy az elfogadott ajánlásokat esetünkben a szerb kormányhoz és a parlamenthez eljuttassa, ami egyszersmind egyfajta felkérés arra, hogy a jövőben az ott megszabott dolgokra jobban ügyeljenek oda.
▪ Készül-e felszólalni a kongresszus ülésén és milyen nyelven?
– Igen, felszólalok majd, természetesen angolul, mert valamelyik világnyelven folyik az értekezlet. El fogom mondani a véleményemet, méghozzá Vajdaságra vonatkozólag azt szeretném részletezni, hogy valójában pozitívnak mondhatnánk a helyzetet, mivel a vajdasági autonómia terén vannak jelentős elmozdulások, előrelépések a tartomány statútumának elfogadása óta, ámbár egyes területeken bizony nagyon lassan közeledünk a valós helyi és regionális demokrácia felé. Rengeteg még a tennivalója a központi hatalomnak. Különösen majd erre részletesen kitérek az önkormányzati vagyon visszaszármaztatása szempontjából, és a decentralizáció ügyében. Vajdaság-szerte azt látom, hogy a községi decentralizáció roppant lassú ütemben folyik. Ha történik valami, rendszerint a legnagyobb gonddal járó hatásköröket származtatják vissza a községeknek, és szinte magától értetődik, hogy ehhez pénz nem jár. Erre szeretnék rámutatni, meg arra is, hogy a válság miatt rendkívül nagy nyomás nehezedik a központi hatalomra, s ezt úgy kívánják orvosolni, hogy hárítanak, s rendre az önkormányzatok a szenvedő alanyok.
