Mintegy kétszázezer lélekkel apadt az erdélyi magyarok száma tíz év alatt – derül ki a népszámlálási adatokból. A fogyás oka az elvándorlás, a sokáig divatos egykézés és nem utolsó sorban egy jellegzetesen erdélyi jelenség: a családalapítást elmulasztó férfiak nagy száma.
Romániában a zömében magyarok lakta székelyföldi megyékben a legnagyobb az agglegények aránya – derült ki a 2011-es népszámlálási adatok hivatalos eredményéből. Hargita megyében a férfiak csaknem fele, 48 százaléka nem él házasságban. Ez az arány Iaşi és Temes megyében 47,3, és 46,8 százalék. A rangsorban negyedik Kovászna megyében 46,7 százalékos az agglegények aránya, Maros megyében pedig ez az arány 46 százalék.
Kiss Tamás kolozsvári szociológus úgy véli: valószínűsíthető, hogy a kimagasló arányok a megye teljes férfilakosságára értendők, így például az ötéves kisgyerek, és a 45 éves agglegény is benne van ebben a számban, azért is lehet ennyire magas az arány Hargita megyében.
Emellett a jelenlegi házasodási szokásokat is figyelembe kell venni, hiszen kitolódott a házasságkötők életkora, később nősülnek, illetve mennek férjhez az emberek napjainkban, úgy 30 éves koruk tájékán. Korábban a 24 éves nőtlen férfit már agglegénynek tartották.
Az agglegények kimagasló aránya Székelyföldön köthető ahhoz a tényhez is, hogy a perifériákon levő falvakban a fiatal nők nagyobb arányban tanulnak tovább különböző felsőoktatási intézményekben, így elmennek hazulról, és sok esetben nem is költöznek vissza, hanem nagyvárosokban mennek férjhez. (Nem ritkán a többségi román nemzethez tartozó, hozzájuk iskolai végzettség és vagyoni helyzet tekintetében inkább illő társhoz.) „A felsőoktatási intézmények nemi megoszlását illetően elnőiesedés tapasztalható, vagyis arányaiban sokkal több lány tanul tovább, mint fiú, ennek következtében megnövekszik a falun élő, egyedülálló férfiak aránya” – véli Kiss Tamás, aki szerint az otthon, falun maradt férfiak nagyobb arányban nem házasodnak.
Gergely Orsolya családszociológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának adjunktusa is úgy látja, hogy térségi jellemvonással is magyarázható az agglegények kimagasló aránya a magyarlakta megyékben. Szerinte ez a jelenség Nyugat-Európában is jellemző a rurális környezetben.
„Sok nő él a rendszerváltás utáni kitörési lehetőségekkel. A továbbtanulást követően sokan elhagyják szülőfalujukat: külföldön vagy nagyvárosokban keresnek munkahelyet. Továbbá a mezőgazdaság mint foglalkozás sem éppen kedvező a párkeresés szempontjából, mivel elsőként az iskolai közeg, ezt követően pedig a munkahelyi közeg szokott inkább tényező lenni a párkeresésnél” – mondta el a családszociológus.
A székelyföldi társadalom szerkezete lassú átalakuláson esik át. Demográfiai szempontból is negatív hatása van a folyamat lassúságának, miként annak is, hogy egy hagyományosan paternalista, férfiuralmon alapuló közösség nem találja a megfelelő választ az új típusú gazdaság irányította modern világ kihívásaira.
