Ugyanolyan fenntartással kell fogadnunk az állítást, hogy volt román miniszter is kérte a magyar állampolgárságot, mint azt a hírt, hogy Kim Dzsong Un kivégeztette egykori szeretőjét, mert a hölgy szexfilmet forgatott és Bibliát rejtegetett lakásán. Valószínűleg igaz, de még az is megtörténhet, hogy kamuzott a transilvaniareporter.ro riportere, akárcsak a dél-koreai lap munkatársa.
A transilvaniareporter.ro mindenesetre azt állítja, hogy mintegy nyolcezer máramarosi és négyezer avasi román nyújtott be kérvényt a magyar állampolgárság megszerzésére. A kérvényezők között szerepel Ovidiu Silaghi volt szállításügyi miniszter és Adrian Ștef, a Szatmár megyei tanács elnök neve is.
Hupka Félix, a nagybányai Demokrácia Központ vezetője, a román nyelvű hírportál szerint azt mondta, hogy 2012 után az általuk is láttamozott iratcsomók egy része az Avas vidékéről érkezett, az ott lakók nagy része Angliában szeretne dolgozni, ezért kérik a magyar állampolgárságot. A máramarosiak az Egyesült Államokba vagy Kanadába akarnak utazni, ahová a magyar állampolgároknak nincs szükségük vízumra. A portál megszólaltatott egy román férfit, aki elmondta, hogy több mint négy évig próbálkozott Bukarestben a kanadai vízum megszerzésével, ám sikertelenül. Ezért, sok más honfitársához hasonlóan úgy döntött, leadja a kérést a magyar állampolgárság megszerzésére – „ez sokkal egyszerűbb és olcsóbb is, mint a románok számára kötelező vízum megszerzése” – fogalmazott a 34 éves Dumitru Rus.
Az etnobizniszről szóló híreszteléseket határozottan cáfolta a demokrácia-központok működését felügyelő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Nem igaz, hogy az általa működtetett központokból információk kerültek volna nyilvánosságra a magyar állampolgárságért folyamodók személyét, nemzetiségét illetően. A sajtóban ezzel kapcsolatban megjelenteket légből kapott információnak nevezték. „Számtalan téves, illetve légből kapott információ került nyilvánosságra az elmúlt időszakban azzal kapcsolatosan, hogy több mint tízezer román kérvényezte a magyar állampolgárságot a szatmári és máramarosi irodában” – áll az EMNT-tájékoztatóban, amelyben azt is leszögezték, hogy az EMNT irodáiban nem veszik jegyzékbe a kérvényezők adatait.
A központok ugyan nem utasíthatják el az állampolgársági igénylést, hanem azt megjegyzéssel ellátva továbbítaniuk kell a honosítás elbírálására jogosult szerveknek, a magyarul nem tudó személyeknek azonban javasolhatják nyelvtanfolyam elvégzését, így az igénylő később újra próbálkozhat.
A demokrácia-központok senkit sem utasíthatnak el, akik a magyar állampolgárságot kérik, de minden jelentkezővel közlik, hogy a törvény alapján beszélniük kell a magyar nyelvet. Ha román anyanyelvűek jelentkeznek, a központok munkatársai igyekeznek személyesen elbeszélgetni magyarul a kérvényezővel, s ha úgy tapasztalják, az űrlapon jelzik a kérést elbíráló magyarországi intézményeknek, hogy az illető nem tud magyarul.
Magdó János kolozsvári főkonzul elmondta, a magyarul nem tudót mindig megpróbálják meggyőzni arról, hogy nyelvtanfolyam elvégzése után igényelje a magyar állampolgárságot. „A kérvényt azonban iktatnunk kell, ha az illető ragaszkodik hozzá. A minimális nyelvismeret egyébként nem elég. Bizonyos társalgási szintet elvárunk. A nyelvtudás hiányát a vegyes házasságban élők esetén sem nézzük el” – jelentette ki a főkonzul.
Míg Nyugat Európában egy nemzeti kisebbség számára az anyanyelv ismerete nem feltétlenül identitást meghatározó tényező, számunkra a nemzethet való tartozás első számú, és kötelező eleme még ma is az anyanyelv ismerete. A Kárpátokon túli, de bizonyos erdélyi magyar közösségekben azonban megtörtént már sajnos a nyelvvesztés. A magukat magyarnak vallók anyanyelve már a román. Az esetek nem elszigeteltek. A magyar nyelv ismerete maradhat a magyar állampolgárság feltétele, ám meg kellene számukra teremteni a nyelvtanulás feltételét is.
