Orbán Viktor beszédét tartja (fotó: MTI)
Gül Baba azon daliás korszak szülötte volt, amikor „nemzeteink nagy fiai feszültek egymásnak”, a váltakozó kimenetelű küzdelmek hősiessége nemzeteink nagyságára emlékeztet és arra figyelmeztet, hogy ma is ehhez a nagysághoz kellene felnőnünk – mondta Orbán Viktor miniszterelnök kedden Budapesten.
A kormányfő Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök társaságában felavatta Gül Baba türbéjét. Az ünnepségen a magyar miniszterelnök kiemelte: a magyar emlékeket méltó módon ápolják Törökországban, és ezt viszonozták, amikor megállapodtak Gül Baba türbéjének közös felújításáról.
Kifejtette: Törökország büszke történelmére és a mai határain túli épített örökségeire, felkutatja és megőrzi őket, ahogy az erős és magabiztos nemzetek szoktak tenni. Mi magyarok értjük ezt, mert a mi kulturális örökségünk jelentős része is a határokon kívül rekedt, mi is büszkék vagyunk rájuk, és ha tehetjük, megóvjuk, felújítjuk őket – magyarázta. Hozzátette: ezért Gül Baba türbéjét együtt újították fel és ma együtt adják át.
Orbán Viktor felidézte: 1914-ben a türbét fenntartandó műemléknek nyilvánították, sok török járt itt, és becsben tartották Budapest polgárai is. Az épületnek – ahogy hazánknak is – viszontagságos a történelme, de mára visszanyerte régi fényét – vélte.
A felújított türbe a hozzá kapcsolódó épületrészek nélkül (fotó:MTI)
A miniszterelnök azt kívánta, hogy az épület és a kert törökök és magyarok számára is az elmélyülés, a lelki feltöltődés és a békés eszmecserék helyszíne legyen.
Recep Tayyip Erdoğan török államfő hangsúlyozta: Gül Baba ihletésére nemcsak a kultúra, hanem a gazdaság területén is a magyar–török barátságot erősítő lépéseket tesznek. Úgy vélte, Magyarországon nincs olyan, aki ne ismerné Gül Babát, aki 477 évvel ezelőtt ezen a dombon halt meg mint mártír. Az azóta eltelt évek ellenére sem merült feledésbe a személye, és napjainkban az általa képviselt értékek – a bátorság, az önfeláldozás, az igazságérzet és a tisztelet – fontos szimbólumokká váltak – fogalmazott.
Kiemelte: Gül Baba alakját a különböző kultúrák közti tisztelet, megértés és barátság teszi halhatatlanná. Emléke, neve és bölcsessége az iránta Törökországban és Magyarországon érzett tisztelet és szeretet jóvoltából itt, ebben a szép kertben él tovább – mutatott rá.
Közölte: Gül Baba eszmei örökségének ápolásával az a feladat is jár, hogy a következő nemzedékeknek is megőrizzék a türbét. A síremlék és a hozzá tartozó építmények, valamint a kert felújításakor sikerrel ötvözték a hagyományokat a modernséggel – vélekedett.
A török elnök szerint a törökök és a magyarok együttműködése Gül Baba eszmei árnyékában ver gyökeret, a türbe pedig áldást és szerencsét hoz a magyar népnek, továbbá erősíti a két nép barátságát.
Gül Baba türbéje egy 16. században épült török sírkápolna a budapesti Rózsadombon. A név lefordítva a Rózsák Atyja, a Gül ugyanis rózsát, a Baba pedig Atyát jelent, de neve szinte teljesen bizonyos, hogy nem rózsakedvelői természetére utal, ahogyan kedves öregemberként bemutatják őt a Huszka Jenő operettjének közkedvelt zenés kosztümös feldolgozásában, a Gábor diákban. A szufikra (dervisekre) jellemző allegorikus beszédmód alapján a Gül szót a legnagyobb valószínűség szerint úgy kell érteni, hogy az istenszeretetben kiemelkedő ember volt. Nevében a Baba szó pedig azt jelzi, hogy vallási tanítómesterként tisztelték.
Ami vele kapcsolatban bizonyosnak tűnik, hogy a janicsárokkal szoros kapcsolatot fenntartó harcos bektási dervisrend egyik nagytiszteletű vezetője volt Gül Baba, aki 1541-ben a megszálló török sereggel érkezett Budára, és a város elfoglalásának hálaadó ünnepén, 1541. szeptember 2-án halt meg, az egyik legendaváltozat szerint mártírként, vagyis a magyarok kezétől. Mély tiszteletét már a maga korában is jól jelzi, hogy temetésén Nagy Szulejmán szultán is beállt a koporsóvivők közé. Nagyon gyorsan muszlim zarándokhellyé váló sírján a legenda szerint rózsák nyíltak. Türbéje a kevés fennmaradó magyarországi hódoltságkori emlék legismertebbike, az 1699-es karlócai békében a török küldöttség egyik követelése az volt, hogy a szentként tisztelt dervis budai síremlékét megőrizzék.
