2024. július 21., vasárnap

MagyarZó Pistike messéi

Atata bölcsen felvilágosított a héten, hogy bármennyire is izzadjak és pihegjek, tiszteljem meg a jelenlegi időjárási viszonyokat, mert a jelek szerint ez lesz elkövetkező életem leghűvösebb nyara, hiszen az eljövendők még forróbbak lesznek.

Nem mindenki gondolja ezt így. Biztosan hallottak már róla, hogy vannak emberek, akik tagadják a klímaváltozás tényét. Ha máshol nem is, de a médiában biztos találkoztak velük, állítólag ott többet szerepelnek az ilyenek, mint a klímakutatók, ami sokban megnehezíti a hatékonyabb fellépést a globális felmelegedés ellen. Ami őszerintük nincs is! Megalapozatlan kamudumának tartják, úgy vélik, korábban is voltak kánikulák, heves zivatarok, meg pusztultak ki növény- és állatfajok, ez töknormális. Az azért egy kicsit mókás, hogy amíg a tudósok éppen az éghajlatváltozás tényére világítanak rá, ezek a tamáskodók többnyire uopste nem is tudósok, hanem csak ojan önjelölt megmondó emberek: fix-ötletekkel megszállt politikusok, hobbi filozófusok vagy internetes kommenthuszárok. Belegondoltam, mi van, ha mégiscsak nekik van igazuk, és jelenleg nincs is itt semmiféle klímaváltozás: na de akkor vajon milyen hőség lesz majd, ha egyzer mégiscsak beüt az a fránya globális felmelegedés?!

Erről egy vicc jutott az eszembe, amit a nemrég messélt a Zacsekpeti.

Két bácsi kapál a réten.

– Képzeld, azt mondta reggel a rádió, hogy ma 42 Celsius-fok lesz hűvösben!

– Szerencsére minket ez nem érint, mert mi úgyis a napon leszünk.

– Zabadon lehet tagadni a klímaváltozást – sóhajta az öreglány –, de sajnos nap mint nap szembesülünk a hatásával. Most olvastam, hogy az éghajlati körülmények megváltozásának következtében Floridán a Key Largo kaktuszfajta utolsó példánya is elpusztult.

– Arról a kaktuszfáról van szó, Tematild, amelynek hatalmas fehér virágja állítólag fokhagymaszagot áraszt? – kérdé a fater.

– Bizony arról, Tegyula – válaszola amama. – Most már alig néhány példány maradt a fajtából a távoli Karibi-szigeteken.

– No de betették a magját egy magbankba – fűzé hozzá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, úgyhogy lesz még Floridán Key Largo kaktuszfa!

– A jelek szerint pedig Ámerika ismét nagy lesz! – mondá az öreg. – Legalábbis erre lehet következtetni az után, hogy a múlt hétvégén egy kampányrendezvényen merényletet követtek el a Trampli ellen, amelynek során a fülét érte a találat.

– Az áldozatszerep olyannyira megnövelte az esélyét a visszatérésre a Fehér Házba, hogy sokan már elnöknek látják – állapítá meg a muter.

– Irtó tetszettek az eseményről beszámoló cikkcímek – újságola a Zacsek –, kedvenceim A csupasz állú stréber megszégyenítette a titkoszolgálatot meg a Trumpot még a gojó sem állíthatja meg!

– Nekem ez a mai Ámerika egyre inkább tűnik egy időzített bombának – csóvála a fejét atata. – Nemrég láttam a Polgárháború című filmet, amelyben az amcsiknak aszteroidabecsapódás és földönkívüliek inváziója nélkül is sikerül porrá zúzniuk az országot.

– Egy biztos: az eset kiváló táptalajt kínál az összeesküvés-elméletek gyártására – nyugtáza az öreglány. – Ki bujtogatta fel az elkövetőt, ki szervezte meg a merényletet, nem utolsósorban: ki mentette meg a jenki exfőserrifet…

– A hű társ, mint a Mirko és Slavko partizánképregényben – trollkoda a Zacsek. – „Donald, vigyázz gojó! Köszi, haver!” A haver természetesen tetszés szerint behelyettesíthető más névvel.

– Bárhogyan is legyen, az egész hét a Trampliról szólt, szinte minden megnyilvánulásnak köze volt hozzá – konstatála a fater.

– Ahogy mondja, zomzéd – bólogata a Zacsek. – A zanyósom az egyik nap barátfülét akart főzni, de lebeszéltem róla. Mondtam neki, most inkább hanyagolja ezt a finomságot, mert még valaki provokációként fogja fel! Sose tudni, ki min rág be.

– A lehetőségek világát éljük – szögezé le amama. – A modern politikában például már szinte mindent meg lehet tenni, ugyanúgy mint annak az ellenkezőjét is. Néha egyszerre mindkettőt!

– A legújabb politikusi fogás – magyaráza az öreg –, ráfogod az ellenfélre mindazt, amit te csinálsz, s közben megilletődve hüledezel hozzá.

– Ez a politika már valamiféle ügyességi játék – spekulála a Zacsek –, egy-egy kijelentést és nyilatkozatot olykor többféleképpen is lehet értelmezni, és rendszerint ki kell belőlük hámozni a valós politikai szándékot.

– Ez általában az élet minden területén így van – legyinte a muter. – Vannak emberek, akik sohasem mondják ki, mit szeretnének, hanem várják, hogy a másik kitalálja a vágyukat. Meg vannak olyanok is, akik káo önmagukat keresik, közben meg mindig egy kicsit megjátsszák magukat, úgyhogy gőzöd sincs, kik is ők valójában.

– Ezért is jó, ha intelligens az ember – élcelőde atata. – Ahogy a jó öreg Woody Allen mondaná: „Ha intelligens vagy, annak az az előnye, hogy mindig eljátszhatod, hogy hüje vagy, míg fordítva ez teljesen kizárt.”

– Ha pedig zép focit játszol, akkor nem kell túl sokat taktizálnod – bölcselkede a Zacsek. – Azzal, hogy a spanyolok megnyerték a labdarúgó Európa-bajnokságot, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a foci legyőzte a hiúság/pénz/nagyképűség hármasságát!

– Egy hónapon át a labdakergetős híreket hallgattam, és be kell vallanom, már irtó untam őket – dünnyöge az öreglány.

– A jövő héten pedig megkezdődnek az olimpiai játékok, és bő két hétig ismét a sport lesz a középpontban – kuncoga a fater.

– Inkább a sportpályákon történő megmérettetésekről írjanak a firkászok, mintsem másféle összecsapásokról – merenge a Zacsek.

– A sportesemények követéséből meg is élünk! – epéskede amama. – Beszéljünk inkább a bennünket érintő hétköznapi dolgokról. Képzeljétek, a rekkenő hőség következtében, aki csak teheti éjjel-nappal nyomatja otthonában a klímát. Több villanyáramot fogyasztunk idén nyáron a hűtéssel, mint télen a fűtéssel tettük!

– Akkora az igény a hűtésre, hogy már a plázákban is egyre több klímát árulnak – ismerteté az öreg. – Klímaszerelőből pedig irtó nagy a hiány. Még egyes egészségházak és kórházak sem tudják kellő gyorsasággal megjavíttatni a meghibásodott készülékeket. Ezen a szakmalehetőségen elgondolkodhatnál, Tepisti!

A plázák hallatán a Zacseknak az alábbi csevej jutott az eszébe.

Két barátnő beszélget.

– Ha bezárnak a plázák, mi lesz a plázacicákkal?

– Alighanem felcsapnak kóbor macskáknak.

– Azt írja az egyik újság, hogy az árak tekintetében lassan utolérjük már az EU-t – folytatá a kedélyborzoló hírek taglalását a muter.

– Én már szívesebben olvasnék arról, vajon mikor érjük utol az EU-t a fizetésekben is – csipkelőde atata.

– Ne legyen telhetetlen, zomzéd – hűté le a Zacsek. – Zép lassan, lépésről lépésre kell haladni az integráció útján, és valahol csak el kell kezdeni.

– Az oktatásügyis Slavica is hasonlóan gondolkodhat – elmélkede az öreglány. – Értékelése szerint ahhoz, hogy a zerbiai iskolák visszaszerezzék tekintélyüket, szükségük lenne címerre, himnuszra és egyenruhára.

– Én ugyan semmiféle oktatási zakértő nem vagyok – vakará a fejét a fater –, de úgy vélem, hogy az iskolák tekintélyének visszaszerzéséhez elsősorban a tanuláshoz szükséges hangulat megteremtésére, magas színvonalú oktatásra és elhivatott tanárokra lenne szükség.

Pistike, leendő klímakutató és klímaszerelő