A címbe foglalt Kós Károly-mondat jól illene a hétvégén Sztánán, Erdélyben megtartott nemzetközi filmszemle plakátjára. A neves építész fiának, Dr. Kós Károly néprajztudósnak emléket állító fesztivált harmadszor rendezte meg a róla elnevezett alapítvány és Kós Béla, a polihisztor unokája.
A rendezvényt Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese nyitotta meg, aki a fesztivál lényegét hangsúlyozva idézte Kós Károlyt: „Valóságokat akartam láttatni, igazságokat akartam kiáltani. Valóságokat és igazságokat, amik fájnak a gyávának, elnémítják az árulót, megrontják az ellenséget, megállítják az elnyomni akarót”– majd, többek között a következőket mondta: – Ő megértette azt, hogy egy nemzet életének jelenében a múlt értékeinek mellőzése a jövő bizonytalanságát vetíti elő. Egy ember és egy család élete ugyanúgy, mint ahogy nemzetünk jövője is csak akkor teljesedik ki, ha ragaszkodik az anyaföldbe kapaszkodó gyökereihez.
A háromnapos filmszemlén, amelynek házigazdája a sztánai református lelkész, Papp Hunor tiszteletes volt, több mint negyven filmet mutattak be. Első díjban részesült Horváth Mária, a Doja a cigány tündér című film szerzője. Második lett Sztanó Hédi Hanna grófnő című filmje, a harmadik díjat pedig Lehoczki István érdemelte ki A könnyű magyar parasztszekér című alkotásával. Több szerző különdíjban részesült. Vidékünk alkotói ezúttal a futottak még kategóriában szerepeltek.
A zsűri elnöke, Gulyás Gyula, Balázs Béla-díjas filmrendező röviden így értékelte a fesztiválon látottakat: – A filmeket nagyjából két részre mertem osztani. Voltak oktató, okoskodó és úgynevezett megismerő, tehát folyamatfeltáró alkotások, amelyekben láthattuk, hogy van, akit érdekel ez a regényes szerkezet, hogy valahonnan valahova elindulunk és közben a személyiségekről, akár a sorsokról olyan érzékletes rajzolatot kapunk, amely eddig nem állt rendelkezésünkre. Hogyha ezt a mustrát valaki megkapná valamilyen hordozón, számtalan furfangos ezermestert láthatna, többek között szekérkészítőt, gyapjúfestőt, seprűkészítőt és lisztőrlőt is. A zsűri láthatott szidolozott egzibicionizmust, uralkodó vagy csak pünkösdkor létező királyt, táncművelőket, kapufundátorokat, értelmes, utolsó parasztokat és a felső tízezer utolsó képviselőit. Valójában rossz dokumentumfilm nincs, mert előbb-utóbb mindet archívumba állítják.
A fesztiválon megtekinthettük a pécsi Kun Gábor néprajzi fotókiállítását és egy neves vargyasi bútorfestő család képviselőjének, Sütő Levente Lehelnek a mestermunkáit is.
