Törököt fogtam, nem enged – hangzik a régi mondás, aminél pontosabban semmi sem jellemzi az új kormányfő megválasztása körüli huzavona újabb epizódját. Az MSZP és az SZDSZ a hétvégén kínok és keservek között megállapodott abban, hogy Bajnai Gordon (jelenleg gazdasági miniszter) az a legkisebb (egyetlen?) közös nevező, amely fellelhető a két párt között, az egyetlen személy, aki kormányfőként a szocialistáknak még, a szabad demokratáknak már elfogadható annak érdekében, hogy valahogy mégis elkerüljék az előrehozott választásokat.
Bajnai azonban, úgy tűnik, jól tudja, kikkel van dolga, ezért közölte: feltétellel vállalja a jelölést. Nevezetesen azt követően, hogy mindkét párt képviselői aláírnak egy politikai nyilatkozatot, amelynek értelmében kötelezik magukat arra, hogy támogatják a majdani kormányfő válságkezelési elképzeléseit, amikor azok törvénytervezetek formájában a parlament elé kerülnek. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy éppen mindenki aláírja: annyi szignó éppen elég neki, amennyivel biztosítható egy stabil parlamenti többség. Így aztán például az örök háborgó Karsai József nyugodtan megtagadhatja az aláírást, s tehet így az elveihez ragaszkodó Gulyás József is.
Egyesek szerint ugyanis Bajnai kérése/ultimátuma összeegyeztethetetlen a képviselői szuverenitással, azzal, hogy egy-egy mandátum birtokosa a legjobb belátása szerint szavazzon egy-egy előterjesztésről a parlamentben. Lehet, hogy ezt így is lehet magyarázni, de a tény attól még tény marad: a potenciális kormányfő nem szeretne abba a helyzetbe kerülni, hogy tehetetlen bábként sorolja mindazt, amit (szerinte) tenni kell, a parlament meg rendre elkaszálja a javaslatait.
Márpedig Bajnai szerint szorítani kell, szigorítani mindenütt. A kiszivárgott elképzelések mindenkit szíven ütnek, a nyugdíjasoktól a kismamákig, a MÁV vezetőségétől a szakszervezetekig. És ez még csak arra lesz elég, hogy valahogy egyensúlyba kerüljön az ország költségvetése.
És mindez még mindig nem elég Bajnainak: azt is közölte a két párttal, hogy sem az MSZP, sem az SZDSZ nem kaphat vétójogot a miniszterek kinevezésénél. Szerinte ugyanis „a személyi döntések nem tűnhetnek politikai mutyinak, hatalomtechnikai trükknek”. Jól hangzik, kérdéses, hogy ezt megvalósítani is képes lesz-e a leendő miniszterelnök, aki havi egy forintért hajlandó elvégezni a piszkos munkát, s mivel a legkisebb kifizethető pénzegység az ötforintos, vállalja, hogy csak öthavonta veszi fel bérét.
A lakosságnak tehát majd csak ezután fog fájni, de a pártok és képviselők máris szívhatják a fogukat, a tervezett intézkedések ugyanis a legjobb indulattal sem nevezhetőek népszerűség-növelőeknek. Még akkor sem, ha Orbán Viktor Fidesz-elnök szerint ez csak egy újabb trükk. Nem mondhat mást, mondania pedig kell valamit, hát fogadjuk el, hogy ezt mondja.
Sokkal érdekesebb a Szonda Ipsos tegnap közzétett felmérése, amely szerint a megkérdezettek háromnegyede úgy gondolja, hogy a gazdaság rendbetételéhez mindenképpen szükség van a megszorításokra. Az MSZP-szavazók kétharmada hisz abban, hogy javulni fognak a dolgok, ha Bajnai kormányra lép. A Fidesz hívei között is van 16 százalék, aki szerint ez a csomag kedvezően fog hatni az ország egészére, habár 37 százalék ennek éppen az ellenkezőjét gondolja. Az ellenzéket támogatók 70 százaléka szerint ha most kerülne hatalomra, a Fidesz is megszorításokra kényszerülne.
Persze, egy dolog elvileg egyetérteni a megszorításokkal úgy általában, egy egészen másik dolog egyetérteni a szigorodással akkor, amikor az ember a saját zsebén érzi ugyanazt. Arról ugyanis nem szól a felmérés, hogy mit szól a kedves polgár a 13. havi nyugdíj meg a 13. havi fizetés teljes eltörléséhez, a lakásvásárlási támogatás eltörléséhez, a családi pótlék és a közszféra béreinek nominális befagyasztásához – hogy csak néhányat említsünk a tervezett intézkedések közül.
Mindeközben az MSZP ismét tisztújításra készül – két hét alatt másodszor. Holnap a párt kongresszusán Lendvai Ildikó jelenlegi frakcióvezető lesz az egyetlen jelölt a pártelnöki posztra. A megyei küldöttcsoportok vezetőinek csütörtök délutáni értekezletéig négy politikust, Kiss Pétert, Lendvai Ildikót, Mesterházy Attilát és Szekeres Imrét jelölték a párt elnökének. A három férfi azonban udvariasan visszalépett a jelöléstől a hölgy javára. Így maradt Lendvai az egyetlen jelölt. De Kiss Péterrel és Szekeres Imrével szorosan együttműködve irányítja majd a pártot. Ők hárman egy új testületet alkotnak majd az MSZP élén, Szekeres és Kiss úgynevezett ügyvezetők lesznek. A távozó pártelnök, Gyurcsány Ferenc a Táncsics Mihály Alapítvány vezetését kapja meg, hogy „a baloldali ideológia frissítésén munkálkodhasson”. Szép feladat. Különösen így, hatévnyi kormányzás után.
