Ha befejezni nem is sikerült, legalább rövidre zárta Bajnai Gordon a kormányalakítási össznemzeti társasjátékot. Az immár kormányfőként jegyzett korábbi gazdasági miniszter hétfőn gond nélkül zsebelte be a korábban biztosított képviselői voksokat a Gyurcsány Ferenccel szembeni konstruktív bizalmatlansági indítványról szóló szavazáson. Habár azt ígérte, kabinetjének névsorát csak a szavazás után teszi közzé, a sajtó addig nem nyughatott, amíg nem szerzett egy listát, amit már vasárnap este olvashatott a világháló közönsége.
Régi arcok szép számban találhatóak a tárcavezetők között, Bajnai csak ahhoz ragaszkodott, hogy a válságkezelés szempontjából fontos minisztériumok első embereit önállóan választhassa meg. Pénzügy, gazdasági ügyek, közlekedési és infrastrukturális ügyek, szociális és munkaügyek – ezek azok a kérdések, amelyekbe nem igazán szeretne MSZP-s beleszólást az új miniszterelnök.
Amint azonban az új miniszterek névsora olvashatóvá vált, azonnal megkezdődött a szennyeskurkászás is. A jobboldali kötődésű média gyorsan kinyomozta, hogy bizony nem minden, az üzleti életből érkező tárcavárományos makulátlan előéletű. A sajtó kikezdte Oszkó Péter pénzügyminisztert, a Deloitte Könyvvizsgáló és Tanácsadó Kft. elnök-vezérigazgatóját is, mondván, hogy egyfelől a Deloitte perben áll a magyar állammal (Postabank-ügyben), másfelől meg a könyvvizsgáló cég offshore-paradicsomokban való üzletelésre buzdítja az üzleti szférát, ami, ugye, csúnya dolog. De Vahl Tamás, a Német–Magyar Kereskedelmi Kamara vezetője, kisebb raklapnyi impozáns cég korábbi vezetője bizonyult a leggyengébb láncszemnek: róla bányászták ki azt az adatot, hogy az egyik általa irányított céget nagyon sok pénzzel büntette a Gazdasági Versenyhivatal elég kevés évvel ezelőtt kartellezés miatt. Így aztán Vahl meg sem jelent már a parlament illetékes bizottsága előtti meghallgatáson, visszamondta szépen jelölését, mert úgy látja: egy politikai ambíciók nélküli, egyéves feladatra jelentkező válságkezelő kormány esetében túl nagy terhet jelent még a legkisebb gazdasági ügy is, amiből nagy politikai vihar kavarható. Így aztán Bajnai megint kereshet valakit, aki ért is a dolgához, meg olyan ártatlan is az üzleti életben, mint a ma született bárány. Az ügyeletes kisördög meg halkan súgja, hogy Vahl gesztusa ugyan elegáns, de mégis: a történelem azt bizonyítja, hogy rablóból lesz az igazán jó pandúr…
Na, mindegy is, a kormány már tegnap összeült, első olvasatban megtárgyalta a válságkezelő programot, majd holnapi értekezletén dönteni is fog róla. Lesznek megszorítások, szigorítások, elvonások. A szakszervezetek preventíve már ma tartanak egy demonstrációt, hogy jó nagyot tiltakozzanak a „csomag” ellen, Gaskó István, az egyik vasutas-szakszervezet elnöke bejelentette, hogy a VDSZSZ egy újabb sztrájkkal húzza keresztbe a május elsejei hosszú hétvégére igyekvők számításait az április 30-i munkabeszüntetéssel. Mondjuk, Gaskóéknak van is mitől félni, Bajnai ugyanis a Magyar Államvasutaknak juttatott dotációt is alaposan megnyirbálná, de jó érdekvédőhöz méltóan majd küzdhet azért, hogy a szűkülő keretekből cége ne kereskedelmi televíziók bárgyú utazási műsorait szponzorálja, hanem valóban arra költsön, amire kell.
Gaskóék akciója nem lesz népszerű, a fuldokló ugyanis a szalmaszálba is kapaszkodik. Ezt bizonyítja a Szonda Ipsos felmérése is, amely szerint egy április 15-én elvégzett közvélemény-kutatásból kiderült: bizakodóbban tekintenek Bajnai programjára a magyarok, mint két hete. Szerdán a megkérdezettek 35 százaléka abban reménykedett: az új miniszterelnök válságcsomagja javítani fog az ország helyzetén. Ez hétpontos javulás a legutóbbi, április 1-jei méréshez képest. A kormánypárti szavazók 74 százalékának vannak pozitív várakozásai, a bizonytalanok körében ez az arány 38 százalékos, de még az ellenzékiek körében is van 20 százalék, aki javulásra számít, ha Bajnai megvalósítja, amit akar. Ráadásul a felmérésben eklatánsan jelen van az egykori gazdasági miniszter iránti nem kis elutasítás is, ugyanis még az ellenzéki szavazók 73 százaléka szerint is mindenképpen szükség van megszorításokra, csak 22 százalékuk véli úgy, hogy anélkül is túl lehetne jutni a válságon. A kormánypártiak 92, a bizonytalanok 81 százaléka szerint szükséges a megszorítás, azaz összességében a megkérdezettek 79 százaléka szerint kell vágni a költségvetésen. A móka, hogy még ennél is többen hiszik, hogy ha most a Fidesz lenne kormányon, az is megszorításokat hajtana végre: 84 százaléka gondolja ezt.
De ezt egyelőre nem fogjuk megtudni. Most Bajnai kapott egy esélyt, és ha ezt a kormánypárt(ok) nem szúrja(ák) el, akkor a Fidesznek már csak az aprómunka marad. Habár Orbán Viktor figyelmeztette pártja frakcióját: augusztusban senki ne menjen hosszú szabadságra, mert megtörténhet, hogy dolguk lesz ősszel…
