Habár a parlament a hét elején megszavazta azokat a törvénymódosításokat, melyek értelmében a magyar kismamák a jövőben nem három, hanem csak két évig maradhatnak otthon gyermekük születése után, a várt, nagymértékű felháborodás elmaradt, miután kiderült, hogy a jogszabály majd csak a 2010. május elseje után születendő gyermekek esetében lép érvénybe. Ami meg még messze van. Persze, messze van még a vagyonadó bevezetése is, ez a kérdés azonban mégis jóval többeket tart lázban. Talán azért, mert lakása, háza, valamilyen ingatlantárgya a magyar lakosság több mint 90 százalékának van, gyereket meg azért a következő években ennél lényegesen kevesebben terveznek.
A vagyonadó-vita ezzel együtt elég fárasztó. És ez csak részben van azért, mert a Fidesz kerek perec bejelentette, hogy kormányra kerülése esetén (ami legkésőbb jövő tavaszra várhatóan megtörténik) eltörli majd ezt a fajta terhet (melynek bevezetése jövő év júliusától esedékes). Sokkal inkább fárasztó azért, mert az ellenzők és a pártolók egyaránt tökéletesen logikátlan és értelmetlen érvrendszert használnak nézeteik védelme érdekében. Ráadásul a televíziós műsorvezetők egyetlen alkalmat nem mulasztanának el, hogy ne ejtsék ki a 29 999 999 forintos ingatlanértéket – amibe persze a többségnek a nyelve beletörik, meg unalmas is. A helyzet ugyanis az, hogy a jelenlegi elképzelések szerint a 30 millió forint alatti ingatlanokért nem kellene ilyen típusú adót fizetni, felette pedig súlyos tízezreket évente, és az újságírók rendre ennek az igazságosságát kérdőjelezik meg. Persze értékhatárok minden létező adónemnél vannak, ilyen értelemben minden adónem igazságtalan. A magyar lakosság az összes többi adó elkerülése érdekében is trükközik, így tenne természetesen a vagyonadóval is, ez kétségtelen, illetékeséket viszont azért fizetik, hogy az ilyesmire éber szemmel odafigyeljenek. Szóval nem igazán világos, hogy ezen a témán miért kell ilyen vehemenciával vibrálni, s az sem, hogy a kormány a pénzemberek körében elért viszonylagos bizalomnyerését miért teszi kockára egy ilyen, regnálása alatt be sem vezethető jogszabály miatt.
A héten sorra jelentek meg a közvélemény-kutatók legújabb felmérésének eredményei is. A meglepetés erejével nem az hatott, hogy az MSZP ismét veszített népszerűségéből (erre Pécs után viszonylag nagy esélye volt), s nem is az, hogy a Fidesz újabb rétegeket hódított meg, hanem elsősorban az az apróság, hogy a Jobbik immár ténylegesen harmadik tényezőként van jelen. A Szonda Ipsos eredményei azt mutatják: a választásra jogosultak 11 százaléka szavazna az MSZP-re és 38 százalék a Fideszre, és 41 százalék a bizonytalanok aránya. Nagyobb eltérések mutatkoznak a biztos szavazók körében, itt ugyanis a Fidesz 67, az MSZP 21 százalékon áll. Tömegben ez azt jelenti, hogy a szocialisták támogatottsága egymillió alá, a legnagyobb ellenzéki párté hárommillió fölé emelkedett. A biztos szavazók körében az SZDSZ 2, az MDF 3, a Jobbik 4 százalékon áll. Érdekes adat, hogy egy másik felmérés azt mutatja: a Jobbik által életre hívott Magyar Gárda 9 százalékos támogatottsággal bír.
A radikális jobboldal térnyerése már a Fideszt is állásfoglalásra kényszerítette. A párt elnöke, Orbán Viktor a Heti Válasznak adott csütörtöki interjújában egészen egyértelműen szögezte le, hogy a Jobbik a Fidesznek politikai ellenfele. Meg is spékelte kijelentését egy kis összeesküvés-elmélettel is, miszerint a Vona-féle formációt igazából a titkosszolgálatok hozták létre szocialista utasításra, a mérsékelt jobboldal gyengítése érdekében. Márpedig egy hithű jobboldali ilyen értesülések hallatán kétszer is meggondolja, hova húzza be az x-et…
Szélsőségeseknél amúgy meglehetősen elterjedtek az összeesküvés-elméletek, a legnépszerűbb sport, hogy a különböző csoportok egymást vádolják kormányzattal való összejátszással, titkosszolgálati eredettel, s az ilyen állításokra „érvek” és „bizonyítékok” felettébb színes összeállítását képesek prezentálni. Ezeket a csetepatékat figyelni jó móka, noha az alapvető, e csoportokat összességében jellemző nézetek térnyerése lényegében aggasztó kellene hogy legyen. A jelekből ítélve úgy tűnik, a Fidesz ezt már meg is kezdte. Mármint az aggódást. A többi meg majd alakul. Főleg az EP-választások után, amikor kiderül, hogy mennyi is az annyi, hogy csak Morvai Krisztina négy évig tartó, biztos megélhetésének szavatolására elég-e, vagy netán azt a kényelmesnek tűnő, jövő évi kétharmadot is veszélyezteti.
