Mint minden hajtásban, választási kampány esetében is örül az ember, ha vége van a dolognak. A kezdetben szinte észrevétlen, teljességgel ízetlen, sótlan buzdítás az utolsó hétre csúnyán bedurvult, az Európai Parlament kimért, visszafogott, enyhén betokosodott stílusához cseppet sem illőnek találtatott. Mert amíg még arról volt szó, hogy a jelöltek tudnak-e édes anyanyelvünkön kívül más náció nyelvén is szót ejteni, vagy hogy kit hívnak vissza, ha Ő, Aki Biztosan Kormányozni Fog valóban odakerül a polcra, még lehetett félfüllel hallgatni a híradásokat, jótékonyan osztott figyelemmel, kevés belefektetett energiával ablakot mosva tájékozódni az elemzők nézeteit illetően. Amióta azonban azzal kell foglalkozni, hogyan is fordítják majd a szürke öltönyös Brüsszelben az olyan mondatokat, mint amilyenek az „aprócska, metélt farkincákkal” való játszadozásra vonatkoznak, kissé megterhelővé vált ez a kampánydolog.
Feszülnek az idegek, több az elszólás, a felettébb meggondolatlan kijelentés. Mi másnak lehet nevezni ugyanis, hogy a kormányzásra készülő párt prominense arról beszél: azért is van szükség kétharmados többségre, mert így az összes olyan MSZP-s brigantinak a mentelmi jogát fel lehet majd függeszteni, akiket a végrehajtó hatalom keze ügyében lévő vizsgálati szervek nyakon csípnek. És itt most nem a jelzőkkel kapcsolatosan fogalmazódnak meg az emberben aggályok, a céltúllövés kampányban megszokott. A gondot ebben a kijelentésben „a végrehajtó hatalom keze ügyében lévő vizsgálati szervek” emlegetése okozza. Mert ez azt jelenti, hogy agyő, ügyészi, bírói függetlenség, nesze neked hatalmi ágak szétválasztása. Ezt pedig még egy választmányi elnök sem gondolhatja komolyan. Mint nem gondolhatja komolyan az a pártelnök sem az állítását, aki arra buzdít a küszöbönálló hatalmas vereség előtt, hogy vissza kell adni „a felemelt fej élményét”.
Szóval nagyon durvába fordult ez a kampány, fantáziátlanok és csúnyák a plakátok, buták a szlogenek, nehézkes az egész ügy, az EP-jelöltek egy része azt sem tudja, miért is akar ő brüsszeli képviselő lenni, meg egyáltalán: miért is jó az országnak, ha 22 képviselője beleszólhat a fókavadászat tilalmának alakulásába.
Jó, hogy ma már kampánycsend van, és jó, hogy holnap vége ennek a felvonásnak. A neheze persze majd csak ezután következik, hiszen előjáték az EP-választás, amolyan bemelegítés az igazán tétre menő parlamenti választások előtt. S ha már ez a kampány képes volt ennyire alámenni minden normának, csak félni lehet attól, mit hoz majd a nagy harc.
Közben kormányzati szinten is zajlik a banzáj, a kormány amúgy is öngólgyanús ingatlanadójának az SZDSZ megadta a kegyelemdöfést, mondván, a liberálisoknak nem tetszik a kabinet javaslata, csinálnak ők jobbat. Amit vélhetően nem lehet majd lenyomni a szocialisták torkán, utóbbiaknak ugyanis már tényleg nagyon elegük van abból, hogy a szabad demokraták diktálnak.
A sajtó ízekre szedi a jegybankelnököt, aki úgy látta jónak, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezetőjeként mintegy 800 millió forintos vagyonát Cipruson bejegyzett cégében helyezze biztonságba. Nem törvényellenes a dolog, csak ízléstelen egy cseppet, ugyanis Simor Andrásnak tisztségéből fakadóan kellene azon munkálkodnia, hogy magyarországi befektetésekre buzdítson mindenkit, aki az útjába kerül és van némi tőkéje. Ciprus egyébként is gyakran emlegetett helyszínné vált a magyar médiában – na, nem a turistaszezon közelsége miatt, hanem azért, mert egyre többet és többen cikkeznek arról, hogy a kormányfő vezérigazgatója volt a szigetországban bejegyzett offshore cégeknek, hogy a pénzügyminiszter korábbi munkahelyén, a nagy adótanácsadó cégnél éppen arra okította ügyfeleit, hogyan optimalizálhatják az adófizetést egy-egy adóparadicsomként elhíresült államban bejegyzett vállalat révén. Cserébe a másik oldali sajtó arról számol be, hogy a nemzetiek sem idegenkednek az offshore-tól. A polgár pedig, aki veszi a fáradságot és átrágja magát a rendszerint illetlenül hosszú, cégnevekkel és bejegyzési címekkel teletűzdelt cikkeken, azon veszi magát észre, hogy le kell szögeznie: itt mindenki machinál. Már ha van hozzá elég pénze. És mindezt erkölcstelenül randa plakátokkal tetézi.
Csoda hát, hogy elmegy az ember kedve a közélettől?
