Nehéz lehetett a héten Lendvai Ildikónak és Fodor Gábornak lenni. Biztos, hogy egyikük sem kívánna még egy ilyen időszakot (talán Vona Gábor kivételével) még a legnagyobb ellenfelének sem. A súlyosan elbukott európai parlamenti választást követően ugyanis sem az MSZP, sem az SZDSZ nem igazán tudja kezelni a kialakult helyzetet.
A szocialisták számára kisebb a baj, elvégre ők mégsem véreztek el teljesen, ráadásul vélhetően jobb közvélemény-kutatóval készíttették a belső használatra szolgáló felméréseket, mint a liberálisok. Az MSZP számított a súlyos kudarcra, a szabad demokraták nyilvánvalóan nem. Látszott ez már vasárnap este is, abból, ahogyan a kampányközpontban várták a voksolás eredményeit. Ünneplésre készült az SZDSZ, s amikor Rytkó Emília, az Országos Választási Bizottság elnöke felolvasta az eredményeket, szinte olvasható volt a döbbenet a párt prominenseinek arcán.
A dolgot aztán megfejelték azzal is, hogy az előzetes egyeztetések ellenére egyetlen liberális politikus sem jelent meg hétfőn reggel egyetlen televízió reggeli műsorában sem. Ha más nem, ez egyértelművé tette: arra azért tényleg nem számítottak, hogy még a februárban alakult Lehet Más a Politika nevű szervezet is rájuk ver. Fodor Gábor pártelnök azonnal, még vasárnap este felajánlotta lemondását. Pártja még ezt sem tudta azonnal elfogadni. Aztán kiállt Gusztos Péter és elmondta, hogy igen, bizony, negatív kampányt folytattak, olyannal pedig csak veszíteni lehet, négy másik ügyvivő simán lemondott posztjáról. Demszky Gábor is mondott valamit, ami nagyjából a kormány felelősségéről szólt – noha a liberálisok az általa irányított fővárosban szenvedték el a legnagyobb vereséget, holott korábban éppen Budapest volt a biztos bázis… Bőhm András, a pártelnök kabinetfőnöke elkészített egy vitairatot, amelyben a választási vereség okait elemzi és kiutakat vázol. A dokumentumot a pártvezetés érdemben még nem tárgyalta. A kiutakról szólva Bőhm szerint választható a teljes önállóság, hosszú távú építkezéssel, ami nem biztos, hogy már a parlamenti választásokon eredményt produkál, választható az MDF-fel és/vagy az LMP-vel való lazább együttműködés, illetve az MSZP-vel való szoros összefonódás, akár közös listaállítás. A Népszabadság körbekérdezett több liberális ügyvivőt, hogy mégis, mit gondolnak – az abszolút függetlenséget tartják járható útnak a teljes megsemmisülés elkerülésére. De a vezetőség egyelőre tanácstalan Fodor Gábor utódlását illetően. Elképzelhető, hogy felkérik a pártelnököt: az őszre tervezett tisztújításig ügyvezetőként maradjon a párt élén. „A rendezett visszavonulás volna a terv” – fogalmazott az egyik ügyvivő a Népszabadságnak.
Az MSZP nem ennyire tanácstalan, de nem is duzzad a tettvágytól. Annyi már kiderült, hogy a tervekkel ellentétben július 4-én nem pártértekezletet, hanem kongresszust tartanak a szocialisták, ahol akár személycserék is szóba kerülhetnek. Itt már repkednek a nevek, egyesek Szili Katalint, mások Botka László szegedi polgármestert, megint mások pedig Molnár Csaba kancelláriaminisztert vizionálják a párt élére. Botka már cáfolt, mondván, neki Szeged fontosabb, a többiek még nem nyilatkoztak.
Az, hogy a kormánypárt kongresszust tart, azt jelenti, hogy nagy döntésekre készül. Ugyanis ez az egyetlen testület, amely a tisztújítás mellett politikai váltásról is határozhat. Utóbbi pedig a jelenlegi helyzetben az előrehozott választásokról való elmélkedést jelentheti. Az Index szerint annyi biztos, hogy miután június 29-én a parlament elfogadja az adótörvényeket, olyan ponthoz érhet az ország, amikor a szocialisták azt mondhatják: teljesítették vállalásukat, megfékezték a válságot és rendbe tették a gazdaságot, s ezzel politikai szakaszhatárhoz értek, ahol módosítható az irány. Az irány pedig eddig az volt, hogy mindenképpen el kell kerülni az idő előtti megmérettetést és fel kell vállalni a rosszul eladható megszorításokat.
A helyzet képlékeny, a vereség okainak elemzése szükségszerű, de stratégiakidolgozásra már nem maradt idő. Be kell rendezkedni az ellenzéki (az SZDSZ szempontjából akár a parlamenten kívüli) szerepvállalásra, s ehhez megfelelő vezetőket kell találni. Az pedig nem könnyű feladat egy süllyedő hajón. Most már mindkét párt csak abban reménykedhet, hogy éles kampányhelyzetben a jobboldal elköveti ugyanazokat a hibákat, melyeket a két utóbbi parlamenti választás során már sikerrel tesztelt.
