Alig négy hét telt el az EP-választások óta, s ez alatt az idő alatt napnál világosabbá vált, amit eddig is feltételezhettünk: érdekesek ugyan a közvélemény-kutatási adatok, okosak az elemzők, meg izgalmas is hallgatni őket – már ha valaki van annyira perverz, hogy az ilyesmit élvezetesnek tartja –, de az igazán kemény dolgokat a voksolások hozzák. Statisztikai kimutatásokban, táblázatokban érdekes szemlézni, hogy melyik pártnak mekkora a támogatottsága a teljes lakosság és/vagy a biztos pártválasztó szavazók között, de komoly, következményekkel járó eseménynek mégis a szavazást kell tekinteni.
Alig négy hét telt el az EP-választások óta, és szinte máris teljesen átrajzolódni látszik a magyar pártpolitika. A kormánypárti MSZP észvesztve frakciózik, szinte naponta kerülnek elő az újabbnál újabb ötletek, hogy akkor most tisztújítást kell csinálni, meg baloldali fordulatot, azonnal le kell bonyolítani a rendkívüli választást, illetve nem, dehogy is, ki kell bírni jövő tavaszig, támogatni kell a kormányt, vagy talán kihátrálni mögüle, úgy tenni, mintha nem is a szocialisták támogatnák Bajnaiékat… Gyakorlatilag számba sem lehet már venni, hány ötlet hangzott el. A közös eredő azonban ugyanaz: mindenki érzékeli, hogy nagy a baj, valamit nagyon csinálni kellene már, ha mást nem, elérni, hogy legalább az egyes emberek biztos parlamenti befutó helyet szerezzenek. Az MSZP ma zárt ülésen egyezkedik önmagával, s nagyon érdekes lesz figyelni, hogy milyen bírálatok szivárognak majd ki a kongresszusról.
Nem kisebb a baj az MDF háza táján sem, de ott legalább úgy tűnik, hogy van, aki vasmarokkal kézben tartja az irányítást. Dávid Ibolya pártelnök ismételten megerősíttette magát posztján, igaz, ehhez kellett az, hogy az országos küldöttgyűlés tagjainak jelentős része meg se jelenjen az ülésen, s az is, hogy a voksolás nyilvános legyen – de sikerült. Mondjuk, azóta naponta újabb és újabb pártaktivisták lépnek ki az MDF-ből, de a párt léte valahogy mégsem kérdőjeleződik meg. Az összkép arra utal, hogy ha kell, a vaskezű elnök asszony akár az egész párttagságot lecseréli, de megőriz valamit, amit Magyar Demokrata Fórumnak hívnak, s ami, ha csak milliméterekkel is, de képes átlépni a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. Ha másként nem, hát a nagy ellenlábas, az SZDSZ embereinek segítségével. A sajtó ugyanis arról cikkezik, hogy MDF-esek több helyen megkeresték az SZDSZ vidéki és fővárosi szervezeteinek tagjait, hogy inkább hozzájuk csatlakozzanak.
Ami annyira nem is nehéz feladat, lévén, hogy a szabad demokraták meg már nem is frakcióznak: egész egyszerűen atomjaira hullik a párt, szűnik meg magától az a formáció, amelyet szavazói támogatottság hiányában is a hatalmas zsarolási potenciál jellemzett még alig néhány hónappal ezelőtt is. A liberálisoknál egy hét múlva lesz össznépi összejövetel, ahol elvileg a párt további sorsáról kellene dönteni. A küldöttgyűlést megelőző időszakot közben színesíti a számos lemondás (az ifjúsági szervezet, az Új Generáció elnöksége például testületileg mondott le, egyesek a pártból is kiléptek) és az új elnök személye körüli homály. Ami ezúttal nem(csak) abból adódik, hogy megjósolhatatlan, kit választanak meg pártvezérnek, hanem abból (is), hogy a potenciális jelöltek a nyilvánosság számára teljes egészében, a sajtó számára pedig javarészt ismeretlenek. A párt prominensei egyetértenek abban, hogy az SZDSZ jelenlegi formájában megszűnt létezni – ezt Gusztos Péter (aki korábban az elnökségért is harcba szállt volna) pedig a blogjában is leszögezte. Weinek Leonárd, a zuglói polgármester, aki jelöltette magát az elnöki tisztségre, arról beszélt egy televíziós műsorban, hogy nem is biztos, hogy SZDSZ-nek kellene nevezni, s az sem, hogy a meglévő pártot kellene életben tartani – szóval: nagy itt a bizonytalanság, akárhová néz is az ember liberáliséknál.
Ilyen miliőben érdemes szemügyre venni a Szonda Ipsosnak a héten publikált, legfrissebb felmérésének adatait: a kutatók megállapították, hogy az európai parlamenti választáson való sikeres szereplés erősítette a Fidesz és a Jobbik közvéleménybeli pozícióit, májushoz képest ugyanis a Fidesz további 6, a Jobbik 5 százalékkal gyarapította táborát. Ugyanakkor az MSZP fél éve lefelé tartó trendje megállt, ezúttal nem csökkent a támogatottsága. A Fidesz támogatottsága a népesség egészén belül 44 százalékos, ez a párt eddigi csúcspontja. Az MSZP támogatottsága 12 százalékon áll, a Jobbik jelenleg 7 százalékos. A kutatók azonban figyelmeztetnek: a Jobbik népszerűségének megítélésekor nem árt az óvatosság, mivel az EP-választások előtti napok mérései is jelezték: létezik szavazói átjárás a Fidesz és a Jobbik között. Hozzátették: ennek további bizonyosságát adja, hogy a Fidesz szavazótáborának relatíve legnagyobb csoportja, 17 százaléka a Jobbikot nevezte meg, mint voksra még leginkább érdemes pártot. Ehhez már csak apró, érdekes adalék, hogy a radikális párt június 7-i szavazóinak bő egytizede átment/visszament a Fideszhez.
Amúgy az SZDSZ 1, az MDF 2 százalékon áll.
A nyár az idén nem lesz eseménymentes, a kormányfő már kora ősszel be akarja terjeszteni a jövő évi költségvetést, így aztán azok, akiknek nem futja nyaralásra, kimerítő mértékben hódolhatnak a politikai elemzés kínálta élményorgiának.
