Budapesti tudósítónktól
Az alaphír szerint kedden rendkívüli kormányülésen tárgyalja első olvasatban a jövő évi költségvetés tervezetét a magyar kormány, amelyet egy héttel később el is fogadna, szeptember 11-én pedig már az Országgyűlés elé terjesztene.
Költségvetést készíteni nyugodt időkben sem egyszerű feladat, világméretű gazdasági válság idején, egy, a túlköltekezés csapdájában vergődő országban pedig különösen nem az. Bűvészkedik is a miniszterelnök rendesen, hogy a Nemzetközi Valutaalapot, a hitelminősítő intézeteket, a pénzembereket és az EU-t sem stresszelő büdzsét tegyen le az asztalra. Ennek következtében óhatatlanul mindenki mást a heveny csuklás környékez, amint a kormányfő és a pénzügyi tárca elképzeléseiről hall valamit. A héten már kiszivárgott, hogy melyik tárca hány milliárddal kap kevesebbet jövőre, mint az idén. A nagy vesztesek az önkormányzatok lesznek, meg a közösségi közlekedés, azaz a vasúttársaság, amelytől komoly racionalizációt várnak. Aminek nemcsak szárnyvonalak ötletszerű bezárásából kellene állni. A kormányt támogató MSZP-frakció emellett elégedetlen az egészségügyi, az oktatási és a foglalkoztatási célokra szánt összegek mértékével is.
Bajnai Gordon a napokban valószínűleg nem alszik sokat: a héten már egyeztetett az SZDSZ képviselőcsoportjának vezetőjével a büdzséről, ma az MSZP frakcióvezetőségével tárgyal, hétfőn az egész szocialista frakciót próbálja meggyőzni arról, hogy újabb megszorításokat kell lenyelni.
Ami nem lesz egyszerű. A szocialista népszerűség mélyponton, bő fél éven belül pedig választások lesznek, sokan vannak vele úgy, hogy akár egy, „utánam az özönvíz”-szerű megoldáshoz is lehetne folyamodni, aztán az új kormány meg majd vakaródzzon, ahogy tud, foltozgassa a költségvetési lyukakat, ha képes lesz rá.
A Népszabadság a héten már arról cikkezett, hogy az MSZP egyre kevesebb miniszterrel elégedett. A frakcióban nem nézik jó szemmel Herczog László szociális és munkaügyi, Varga István gazdasági és Hónig Péter közlekedési miniszter munkáját. A gazdasági tárcavezetőnek azt vetik a szemére, hogy a munkatársai „gyakran megvezetik”, a közlekedésért felelős Hónig pedig azzal verte ki a biztosítékot, hogy foggal-körömmel ellenezte befolyásos budapesti szocialista politikusok „nagyprojektjét”, a távhő áfájának csökkentését. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy tervezett, majdnem kétezer kilométernyi vasútvonal-bezárásról előbb értesült egy lap, mint a szocialista politikusok.
Ráadásul a miniszterelnök nem is viselkedik szépen: nem elég, hogy mindent szorongat, ráadásul még azt is kitalálta, hogy nem ad kormánygaranciákat a BKV-nak egy újabb, igencsak méretes kölcsön felvételéhez, anélkül pedig az adósságban fuldokló fővárosi közlekedési vállalat nem igazán lesz működőképes. Akit a budapesti tömegközlekedés esetleges krachja nyomaszt (nem fogja kitalálni a Kedves Olvasó: a már említett befolyásos fővárosi MSZP-s politikusokról van szó), azt nem nagyon érdeklik a BKV országos szinten is nagy port kavart végkielégítési ügyei. Bajnai Gordon viszont úgy van vele, hogy egy cég, melynek százmilliós végkielégítésekre telik, éppenséggel ellesz kölcsönök nélkül is.
Ilyen barátok mellett a kormányfőnek és pénzügyminiszterének ellenfelekre már nincs is nagy szüksége. Ilyen szempontból éppenséggel lehetne akár mindegy is, hogy a költségvetési törvénytervezetet Varga Mihály, a Fidesz alelnöke szerint az eddigi megszorítások értelmetlenek és feleslegesek voltak, ezért a 2010-re tervezett költségvetési forgatókönyv is „értelmetlen és felesleges”, hiszen ugyancsak nadrágszíj-szorításon alapul. Azonban a fideszes szakpolitikusra érdemes figyelni – ha másért nem, hát azért, mert a most fogalmazódó költségvetési törvény megvalósításába valószínűleg nem kis beleszólása lesz.
