Budapesti tudósítónktól
A Magyar Köztársaság kormánya kisebbségvédelmi politikájának alakításában nagy jelentőséget tulajdonít a határon átnyúló területi együttműködés különböző formáinak, melyek fontos szerepet játszhatnak a határtérségekben élő (kisebbségi és többségi) közösségek gazdasági, társadalmi, oktatási, kulturális helyzetének javításában, ily módon is segítve fenntartani e területek multietnikus jellegét – olvashattuk a meghívóban, mellyel a Kisebbségek egy varratmentes Európában – A határon átnyúló együttműködés szerepe az etnokulturális sokszínűség fenntartásában című nemzetközi konferenciára invitált a Miniszterelnöki Hivatal.
A tanácskozás jelentőségét mutatja, hogy azt Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa nyitotta meg. Az összejövetelen rangos előadók beszéltek a határokon átívelő együttműködés és a kisebbségvédelem gyakorlati formáiról. Az egyik előadó Kaba Gábor, Zsombolya polgármestere volt, aki egy, a vajdasági olvasók számára is releváns kezdeményezésről, a Banat-Triplex Confiniumról számolt be. A név valójában egy határokon átnyúló, román–magyar–vajdasági Európai Területi Együttműködési Csoportosulást (EGTC) fed, amelyből mindhárom résztvevő fél hasznot szeretne húzni. Egymással együttműködve, nem pedig egymás rovására. Olvasóink számára a romániai Zsombolya polgármestere igyekszik rávilágítani ennek az együttműködési formának a lényegére.
– 2000 óta irányítom polgármesterként Zsombolyát, s a kezdetektől fogva nagyon fontos volt számomra, hogy a romániai és a magyarországi kapcsolattartási formák mellett a Vajdaságban élőkkel is megtaláljam a közös hangot. Ezen belül a vajdasági magyarokkal való kapcsolatok kiépítésének tulajdonítottam nagy jelentőséget. Ma már abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ha Vajdaságba látogatok, igazán zsúfolt a programom, hiszen szinte minden településen vannak ismerőseim, barátaim Magyarcsernyétől Kisoroszon és Begaszentgyörgyön át egészen Csókáig, Magyarkanizsáig, Kikindáig. Intenzív a kulturális együttműködés Zsombolya térsége és a Vajdaság között, az általunk szervezett táborokba rendszeresen meghívjuk a vajdasági fiatalokat is. A határokon átnyúló együttműködések valódi célja, hogy az emberek között hozzunk létre kapcsolatokat.
Mi is az a Banat-Triplex Confinium, az az EGTC, amelyet a tanácskozáson bemutat?
– Ez a fajta együttműködés gyakorlatilag a három érintett ország, Magyarország, Szerbia és Románia régiói hozták létre. Nem megyei, nem országos apparátusok működtetik, hanem települések. A korábbi együttműködési forma, a Duna-Tisza-Körös-Maros eurorégió túl nagy szerveződés, melyet nehezen lehet mozgatni, nem is igazán látható a tevékenysége. Az EGTC 2006-ban megjelent, országok közötti együttműködési lehetőség, melynek 2013-tól nagyon sok forrás áll majd a rendelkezésére az Európai Unióban. Az EU az előcsatlakozási fázisban kisebb közösségek számára is szívesen biztosít forrásokat, később azonban már csak nagyobb volumenű, nagyobb horderejű projektumokat szeret pénzelni, melyek nagyobb területeket ölelnek fel. 2013-tól igen sok forrást már csak az EGTC-k tudnak majd lehívni.
A mi EGTC-nket a magyarországi Mórahalom polgármestere hívta életre. Mórahalom már Magyarországon is „bezzegtelepülés”, példaértékűnek tekintik, ahogyan ez a városka képes volt élni az uniós források adta lehetőségekkel saját fejlődése érdekében. Az ottani polgármester kereste meg a vajdasági községeket és a Temes megyei három kistérségi egyesületet, a Nagyszentmiklós környékit, a Zsombolya környékit és a Detta környékit.
Az EGTC gazdasági vagy inkább kulturális együttműködésre fókuszál?
– Elsősorban a gazdasági együttműködés a célunk. Mi döntjük majd el, hogy melyik régióban mit kell fejleszteni. Nem jó az, ha egy-egy földrajzilag behatárolható térségben minden településen van például termálstrand. Ezért kell ebben a térségben jól kigondolt gazdasági terveket készíteni és ehhez kell az együttműködés, egymás terveinek ismerete.
A három érintett ország között három határ húzódik. Nem nehezíti meg az együttműködést, ha még egy üzleti értekezletre sem tud odaérni az illetékes, mert túl sokat kellett várnia az átjutásra?
– Nem a mai körülményeket figyelembe véve tervezünk. Az igazi együttműködés akkor lesz igazán intenzív, amikor már Románia is csatlakozik a schengeni övezethez és Szerbia is legalábbis az uniós előcsatlakozási folyamat részese lesz.
A három érintett állam központi igazgatása akadályozza-e az együttműködést?
– Ilyesmit egyelőre nem tapasztaltunk. Ugyanakkor jómagam mindig igyekeztem odafigyelni, hogy ne „magyarosítsuk el” túlságosan ezt a kezdeményezést, mert a szerb és a román fél részéről is fennállhat bizonyos ellenszenv, ha azt látják, hogy az EGTC kizárólag vagy elsősorban magyar jellegű. Ezért a Vajdaságban szerb nemzetiségű, a Demokrata Párthoz tartozó személyeket is hívtak az EGTC-koncepcióhoz, s Romániában is igyekeztünk a román nemzetiségű polgármestereket kulcspozícióba hozni ebben az együttműködési formában.
Ez azért nem jelenti azt, hogy a romániai, illetve vajdasági magyar kisebbség nem vesz részt az EGTC-ben?
– Nem, természetesen, jelen leszünk mi is. Csak igyekeztünk meggyőzni a román és a szerb kollégákat arról, hogy az ilyen határ menti kapcsolattartásra szükség van.
Gyakorlati haszna van-e már az EGTC-nek?
– Több, a román–szerb határon átnyúló pályázatunk nyert már el forrásokat. Tavaly mintegy 650-700 ezer eurós nagyságrendű összeget nyertünk három pályázattal. Most négy pályamunkánk vár elbírálásra az uniónál.
