Vesna Crnić-Grotić, az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája Szakértői Bizottságának alelnöke is jelen volt azon a budapesti nemzetközi konferencián, melyet a Miniszterelnöki Hivatal szervezett. A tanácskozás a Kisebbségek egy varratmentes Európában címet viselte; az ET szakembere a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó Európai Charta által tett ajánlásokat ismertette a jelenlévőkkel.
Az Európa Tanács 1992-ben fogadta el az említett dokumentumot, amely hangsúlyozza: Európa különböző országaiban és régióiban a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és fejlesztése fontos hozzájárulás egy olyan Európa felépítéséhez, amely a nemzeti szuverenitás és a területi integritás keretei között a demokrácia és a kulturális sokrétűség elvein alapul.
Vesna Crnić-Grotić a Magyar Szónak adott interjúban elmondta: Szerbia aláírója a chartának. A dokumentum ratifikálása közvetlenül Szerbia és Montenegró államszövetségének felbomlása előtt történt meg, így Belgrádnak illik tiszteletben tartani annak ajánlásait. Az aláíró államok ugyanis a charta második fejezetének értelmében minden olyan nyelv esetében kötelesek alkalmazni az ajánlásokat, amelyek eleget tesznek a regionális vagy kisebbségi nyelv meghatározásnak.
A harmadik fejezet lehetővé teszi, hogy az államok önkéntes vállalások alapján határozzák meg azt, hogy a dokumentum pontosan melyik javaslatait kívánják alkalmazni pontosan mely nyelvek esetében. Ez nagyon bonyolultan hangzik, ezért az ET szakembere a dokumentum céljait a következőképpen magyarázta:
– A charta célja népszerűsíteni a nyelvek minél normálisabb használatát. A legfontosabb, hogy bármely ország bármely polgára otthon érezze magát saját hazájában. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi nyelvet beszélő polgárnak lehetővé kell tenni, hogy a hivatalokban, a postán, a bíróságokon anyanyelvét használhassa. A kisebbségi nyelvhasználat elterjedtsége természetesen függhet az adott kisebbség létszámától, erejétől, attól, hogy ténylegesen hányan beszélik az adott nyelvet. Vannak államok, ahol a kisebbségi közösségek tagjai ugyan azt mondják, hogy ismerik anyanyelvüket, de nem használják azt. Ilyen esetben kérdéses, hogy az adott kisebbség tagjai valóban beszélik-e az adott nyelvet – de ezt a közösségnek kell eldöntenie. Az állam dolga, hogy serkentse, elősegítse, támogassa a kisebbségi nyelvhasználatot. Egyszerű dolgokra kell gondolni: a bíróságokon például ki kell írni, hogy használható az adott kisebbségi nyelv. Ez nem azt jelenti, hogy a többségi vagy hivatalos nyelvet kizárjuk a hivatali érintkezésből, csak azt, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot is lehetővé kell tenni. Természetesen az adott országnak azon területein, ahol erre igény van.
Az utóbbi egy-két évtizedben több közép-kelet-európai állam hozott igen szigorú, a többségi nyelvet privilegizáló törvényt. Nincs ez ellentmondásban a charta szellemiségével?
– Ez valóban okoz gondokat. Egyes államok ráadásul azt követően fogadták el az államnyelvet favorizáló jogszabályokat, hogy aláírták a chartát. Ezek közül a törvények közül több nincs összhangban a dokumentum ajánlásaival. Az új szlovák nyelvtörvényről például valószínűleg meg lehet állapítani, hogy nem kompatibilis azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Pozsony az aláírással már felvállalt. Ezt természetesen meg kell még vizsgálni, de vélhetően ez lesz az eredmény. Ugyanakkor számos olyan országban is van az államnyelvet előtérbe helyező törvény, amelyről nem is gondolnánk ilyesmit: Svájcban például van ilyen jogszabály, noha ott nem a kisebbségi nyelvektől való félelem, hanem az angol nyelv túlsúlya miatti aggodalom volt a törvényalkotók kiindulópontja. Ugyanakkor a következményeket a kisebbségi nyelvet használók is érzik, mint minden olyan esetben, amikor hivatalos nyelvként az állami, többségi nyelvet nevezi meg a törvény. Magyarországon például van egy előírás, amely szerint a kisebbségi önkormányzatok üléseit lehet az adott kisebbség nyelvén tartani, de a jegyzőkönyveket magyarul kell rögzíteni. Ezzel az adott közösséget arra késztetik, hogy akkor már inkább a többségi nyelvet használják, hiszen így nem kell megkettőzniük a munkát.
Az Európa Tanács ugyan nagy tekintélyű testület, valós politikai ereje azonban nem igazán van. Mit tehet az ET azokkal az államokkal, amelyek ugyan aláírták, mégsem tartják be a charta ajánlásait?
– A Miniszterek Tanácsa az a testület, amely ajánlásokat hozhat, ha valamely állam nem tartja be saját vállalásait. A legvégső szankció, amelyet alkalmazhat, az ET-ből való kizárás, erre a sorsra pedig egyik állam sem szeretne jutni. Noha megjegyzem, Fehéroroszország ET-tag volt, de kilépett a tanácsból, melynek normáit nem tartotta tiszteletben. Hogy a nyelvi charta ajánlásainak megszegése olyan horderejű-e, hogy az egy ország kizárását eredményezheti, egyelőre nem tudjuk. De az ET mindenképpen gyakorolhat politikai nyomást az államokra, hogy tartsák be önnön vállalásaikat. Ugyanakkor azonban az adott állam kisebbségének is nyomást kell gyakorolnia saját nyelve minél szélesebb körű használata érdekében. A jogokkal élni is tudni kell.
