Izgalmas dolog a kombinatorika, különösen, ha politikai jellegű. S noha Magyarországon, ahol évek óta permanens kampány folyik, nem lehet azt mondani, hogy na, lassacskán kezdetét veszi a parlamenti megmérettetésre való felkészülés, azt azért észre kell venni, hogy egyre közeleg ennek a megmérettetésnek az időpontja. Ezer az ötlet, hogy ki, kivel, hogyan szerezhetne voksokat.
Az MSZP azon vívódik, hogy miniszterelnök-jelölt vagy csak listavezető kerüljön-e a már formálódó jelöltlista élére, s ezzel párhuzamosan az első helyre kerülő név kérdése sem tisztázott. Akik az élre állnának, azokban a szocialista klikkek egyikében-másikában nincs meg a bizodalom, aki viszont sokak szerint vihetné eséllyel harcba a pártot, az már többször kijelentette, hogy nem kér a lehetőségből. A Fidesz eldöntötte, hogy a Jobbikot az MSZP karjába löki, mondván: „a szocialisták kreáltak maguknak egy ellenfelet, amellyel most a második helyért küzdenek”.
Szíjjártó Péter eme állítását azzal igyekezett alátámasztani, hogy a Fidesznek mint jobbközép pártnak a lehető legkisebb érdeke fűződik ahhoz, hogy létrehozzon még egy formációt a jobboldalon, hiszen az MSZP sikerének kulcsa eddig az volt, hogy megosztott volt a jobboldal. Pénzügyileg is meglehetősen nehéz a semmiből létrehozni és fenntartani egy pártot, és mivel a Fidesztől biztosan nem érkezett pénz a Jobbikhoz, marad a kizárásos alapon való kalkulálás – hangsúlyozta az elnöki stábvezető.
A politológusok ismét bevetették a köztudatba a tavasszal egyszer már bedobott kifejezést, az olajfa-koalíciót. Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke szerint elképzelhető, hogy az SZDSZ, az MDF és az MSZP szövetkezik, miniszterelnöknek jelöli Bokros Lajost, és így vág neki a választásoknak. Fél éve, amikor először esett szó erről az olasz eredetivel rendelkező elképzelésről, a helyzet annyiban volt más, hogy még létezett az SZDSZ, frakcióját a parlamentben még párttagok alkották, s az egykor rendszerváltó párt nem szenvedte el történelmi vereségét az EP-választáson. Ma már egészen egyszerűen archaikus jelenség, ha bárki bárkit az SZDSZ-szel riogat.
Igazán sokkolót azonban a koalíció-témában a héten Herényi Károly alkotott. Az MDF egykori frakcióvezetője (még abból az időből, amikor a demokrata fórumosoknak volt képviselőcsoportjuk) azt találta mondani, hogy pártja kormányzásra készül, s mivel „nem nehéz kitalálni, hogy ki fogja nyerni a választásokat”, ebből az is következik, hogy a Fidesszel képzeli el az együttműködést. „Ha olyan helyzet áll elő, hogy a Fidesz egyedül nem tud kormányt alakítani, megfelelő feltételek teljesülése esetén az MDF-nek az ország érdekeit kell szolgálnia és be kell lépnie a kormányba” – szögezte le Herényi az ATV hétfő esti, Egyenes Beszéd című műsorában. Amitől még pártjának elnöke is csuklani kezdett: Dávid Ibolya másnap igyekezett meggyőzni a szenzációs megerősítésre éhes újságírókat, hogy nem, nem, nincsenek ilyen fantáziái.
Az élet egyik fájó pillanata, hogy nem láthattuk élő egyenesben, hogyan reagáltak Herényi szavaira a legnagyobb ellenzéki párt vezérkarában. Ott még biztosan emlékeznek a 2006-os voksolás két fordulója közötti napra, amikor Orbán Viktor pártelnök visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől annak érdekében, hogy az MDF elfogadja az együttműködési felhívást, amivel akár megnyerhető lett volna a kormányzati pozíció. Meg arra, hogy ezt a (vélhetően igen nehezen megtett) gesztust milyen könnyedén utasította vissza akkor a Fórum. Meg arra a számtalan vádra, ami az MDF részéről érte a Fideszt. (Nem mintha egy részük nem lett volna kőkeményen megalapozott…) Ehhez képest igencsak sótlan volt Cser-Palkovics András, az ellenzéki párt helyettes szóvivőjének reagálása, amikor csak annyit mondott: a Fidesz nem számol azzal a forgatókönyvvel, hogy jövő évi választások után koalíciós kormányzásra kényszerül. De sebaj, ez még csak az igen hosszúra nyúlt bemelegítés időszaka, helyezkedés, tapogatódzás, stratégiatesztelés. Az igazán mókás megnyilvánulások még váratnak magukra.
