Időről időre, a politikai pozicionálásokat, újrapozicionálásokat, helyezkedéseket figyelve az emberben megfogan a gondolat: talán mégis azoknak van igazuk, akik szerint a politika úri huncutság, amellyel foglalkozni nem érdemes. Meg nem is igazán egészséges. Jön a politikus, akinek meggyőződései vannak, elvei, melyekből egy jottányit nem engedhet, nem teheti, hiszen akkor létének értelmétől fosztatna meg. Jön, és megmondja a tutit. Aztán felvirrad egy új nap, s ugyanaz a politikus, ugyanúgy meggyőződésből, elveihez híven, melyekből, ugye, egy jottányit nem engedhet, a korábbi tutival szemben most egy szögesen ellentéteset állít.
És minden marad a régiben, a nap ugyanúgy keleten kel, nyugaton nyugszik, az idő ugyan nem éppen októberi, de majd alakul, az ebédet meg kell főzni, és a kedvenc sorozatunkat is a megszokott órában adja a televízió.
A hírfogyasztó kedden este például majdnem kiesik a papucsából, amikor meghallja, hogy az MSZP kilép a fővárost vezető koalícióból. Onnan, ahol, ugye, éppen az MSZP a nagyobbik koalíciós partner a maga 24 képviselőjével. Na, ez a 24 képviselő hagyta sorsára Demszky Gábor főpolgármestert 9 SZDSZ-es társával. Az ok valami rettenetesen mondvacsinált, olyasmi, hogy a szabad demokraták nem szavaztak meg bizonyos szocialista indítványokat – de a napnál világosabb, hogy ürügyről, nem okról van szó.
A hírfogyasztó azt hinné, hogy most akkor legalábbis zavar támad a fővárosi közgyűlésben, következik egy kis interregnum, erőfitogtatás vagy valami – de nem, ilyesmiről szó nincs, a főpolgármester és az addig kőkemény ellenfelének, riválisának és potenciális utódjának számító Tarlós István szélesen mosolyog a kamerákba, majd barátinak látszó vállveregetések közepette eltűnik Demszky hivatali szobájának ajtaja mögött. Merthogy a Fidesz-frakció majd konstruktív lesz, és támogatni fogja a megalapozott, szakmai javaslatokat.
Aztán szerdán már azt mondja Tarlós, hogy igazából fel kellene oszlatni a fővárosi közgyűlést, és új önkormányzati választást tartani Budapesten. Ami pazarul hangzik, csak éppen nem vihető végbe: van ugyanis egy törvény, amely kimondja, hogy az önkormányzati voksolást megelőző év október 1-je után nem oszlatható fel a képviselő-testület. A törvény persze módosítható, és tegnap az is kiderült, hogy a Fidesz el is készített egy ilyen javaslatot – egy nappal a fővárosi koalíció felbomlása előtt. Ugyan a módosításból nem lesz semmi, kétharmados jogszabályról lévén szó, de legalább izgalmasan hangzik. A hírfogyasztó pedig elmélkedhet, hogy akkor most hogy is van ez. A szabad demokrata frakció támogatja a kisebbségi kormányt az Országgyűlésben, ahol a Fidesz az ellenzék, a budapesti közgyűlésben pedig Fidesz-frakció támogatja a kisebbségi SZDSZ-vezetést, s a szocialisták az ellenzék? És akkor az elvek, a meggyőződések? Ember legyen a talpán, aki megállja, hogy ilyenkor ne hódoljon be az oly izgató, idegeket bizsergető összeesküvés-elméleteknek.
S ha vigyázó szemünket magasabbra vetjük, láthatjuk, hogy a helyzet ott sem egyértelmű. Magyarországnak (akárcsak a többi uniós államnak) november elejéig meg kell neveznie azt az embert, akit az EU kormányába szeretne küldeni. A meccselés, lobbizás tulajdonképpen már hónapok óta folyik: Kovács László jelenlegi adóügyi biztos nagyon szeretne újrázni, Veres János expénzügyminiszter még az angoltudásán is javított, hogy megszerezhesse a posztot, ugyanakkor vannak olyanok is, akik szívük szerint szakembert küldenének Brüsszelbe. A javaslatot a kormányfő teszi meg, de persze nem függetlenítheti magát mindentől és mindenkitől. Így aztán összeült a szocialisták elnöksége és megnevezett öt jelöltet. És a neveket fontossági sorrendbe rendezte. És az első helyen Veres áll, a másodikon Herczog Edit EP-képviselő, a harmadikon Andor László, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatósági tagja, a negyediken Kovács, az ötödiken pedig Vadai Ágnes, a honvédelmi tárca államtitkára. A hölgyeknek állítólag nincs komoly esélyük, Bajnai Gordonnak igazából Veres és Andor közül kell választania. A sajtóhírek arról szólnak: a miniszterelnök Andort küldené, mégiscsak komoly ember, ismeri a dörgést, meg nyelveket is tud, az MSZP viszont konokul kitart Veres mellett. Ami már csak azért is érdekes lesz, mert Jose Manuel Barroso főbiztos jelezte: amennyiben a jelölt elbukik a bizottsági meghallgatásokon (ahogyan az anno Kovács László esetében megtörtént), akkor ezúttal nem ajánl fel új portfóliót, hanem Magyarországnak kell új embert állítania.
Bajnai nincs könnyű helyzetben, a szocialisták pedig nem igyekeznek segíteni. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy ki lesz a magyar uniós biztos, hiszen ha hivatalosan nem is segítheti egy-egy biztos a saját országát, azért a folyosókon lobbizhat. És nem lenne baj, ha ezt a tisztséget olyan ember töltené be, akinek van némi szaktekintélye. Már csak az ország érdekében sem.
