Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb államfő is jelen volt azon az ünnepségen, amelynek keretein belül megnyílt Budapest szívében, a Nagymező utcában a magyarországi szerb kisebbség kulturális központja. Az intézmény üzembe helyezése jó alkalom volt arra, hogy elbeszélgessünk Ljubomir Alexovval, a Szerb Országos Önkormányzat elnökével a szerbség helyzetéről, igényeiről, elvárásairól.
– A magyarországi szerb közösség számára a kulturális központ megnyitása nagyon fontos állomása volt a kulturális autonómia létrehozásának. Hosszú évtizedek óta fennálló hiányt sikerült most pótolni, s nem véletlen, hogy a Szerb Országos Önkormányzat Közgyűlése szinte az összes, a rendelkezésére álló anyagi eszközét a központ felújítására költötte. Mintegy százmillió forintot tudtunk erre a célra fordítani, pályázati forrásokból pedig a magyar kormány további húszmilliót adott. Ebből az összegből a rendelkezésünkre álló, mintegy 400 négyzetméternyi területből nagyjából 300-at olyan állapotba hoztunk, hogy az már alkalmas a kulturális központ feladatainak ellátására.
-- Milyen jellegű rendezvényeknek, eseményeknek ad otthont a központ?
– Mi olyan helyet szeretnénk, amely nemcsak a magyarországi szerb közösség kulturális igényeit tudja kielégíteni; ablakot nyitnánk, amelynek segítségével a magyar közönség is megismerkedhet a kortárs szerb kultúrával. Szeretnénk megismertetni a pesti magyar közönséggel a szerb kultúrát, ugyanakkor (ha lesz rá érdeklődés és igény) a vajdasági magyar művészek számára is teret kínálunk. A Magyar Nemzeti Tanáccsal ápolt kiváló kapcsolatainkat használnánk fel arra, hogy a vajdasági magyarság is élhessen a központ által kínált lehetőségekkel.
-- Egy-egy épület fenntartása már önmagában is sokba kerül, működtetése pedig még inkább igényli a pénzt. Képes lesz a szerb önkormányzat üzemeltetni a kulturális központot?
– Tudjuk, hogy hatalmas feladat az év 365 napjából minél több estére programot szervezni. Nincsenek megalomán igényeink, meglehetősen pontosan tisztában vagyunk a saját kapacitásainkkal. Multifunkcionálisra terveztük a központot, ami azt jelenti, hogy kamaraszínház mellett galériát is szeretnénk itt működtetni, ide költöztetnénk a kiadói központunkat, ahol a szerb nyelvű periodikákat szerkesztik, itt kapna helyet az éppen alakulófélben lévő Szerb Tudományos és Kutatóintézet. Ahhoz, hogy a központ önfenntartó legyen és működtetése ne terhelje túlzott mértékben a szerb önkormányzat meglehetősen szerény anyagi lehetőségeit, a szabad kapacitásainkat értékesíteni kell majd. Arra számítunk, hogy ez nem lesz nehéz, hiszen a kulturális központ a „pesti Broadway”-nek nevezett utcában van.
– Az Országos Szerb Önkormányzat elnökeként mennyire elégedett a magyarországi szerb közösség helyzetével?
– Erre a kérdésre nem lehet röviden válaszolni, hiszen nagyon árnyalt a kép. Ha a szociális, megélhetési kérdéseket tartjuk szem előtt, a szerb közösség ugyanolyan helyzetben van, mint a többségi nemzet. Együtt sírunk, együtt nevetünk ilyen szempontból. Ugyanakkor az utóbbi időben komoly javulást tapasztaltunk egyfelől az anyaországi kapcsolattartás, másfelől a szerb közösséghez való magyarországi viszonyulás terén. Jó irányba tartó változás, hogy a magyar közéletben a szerbekről az utóbbi egy-két évtized történései miatt élő negatív kép átalakulóban van. Országos szinten sikerült előrelépnünk, sikerült létrehoznunk néhány intézményt, amelyek nagyságrendjüket tekintve nem vetekszenek a kulturális központtal, de közösségünk életében komoly szerepük van: ilyen a pedagógiai intézetünk és a kisebbségkutatással foglalkozó intézet – noha utóbbi csak akkor lesz működőképes, ha megkapja a szükséges anyagi támogatást az államtól. Nagy gondunk, hogy intézményeink finanszírozása bizonytalan. Problémát jelent számunkra, hogy a kisebbségi törvény 2005-ös módosítása visszalépést jelentett a korábbiakhoz képest, s szeretnénk, ha ezt a következő időszakban orvosolná az Országgyűlés. Összességében azonban a szerbség helyzete jónak tekinthető Magyarországon.
-- Említette, hogy javult az anyaországgal való kapcsolattartás. Ez mit jelent?
– Ami Magyarország számára mindig evidencia volt, nevezetesen, hogy törődik a határain kívül élő nemzetrészekkel, az Szerbia esetében csak az 1990-es évektől kezdődően létező tendencia. Azonban, amikor a magyarországi határok a rendszerváltást követően megnyíltak, éppen akkor tapasztalhattuk az akkori Jugoszlávia részéről a lehetőségek fokozatos záródását. Igazán az elmúlt egy évtizedben változott a számunkra pozitív irányba a szerb nagypolitika magatartása. Alig néhány éve nyíltak meg előttünk is azok a pályázati lehetőségek, amelyeket a szerb kormány tárcái írnak ki. A szerb köztársasági elnök minapi ittléte alkalmával igen sok, számunkra fontos ígéret hangzott el. Első ízben hallhattuk például, hogy Belgrád figyelmet fordít a határain kívüli szerbek problémáira. Ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy kiváló kapcsolatokat ápolunk a Magyar Nemzeti Tanáccsal, amit igen fontosnak tartok, hiszen gondjaink sokszor azonosak, és nagyon hasznos mindkét fél számára, ha a bajokat meg tudjuk beszélni.
-- Boris Tadić budapesti látogatása alkalmával hangsúlyozta: fontosnak tartaná, hogy a magyarországi szerb közösség végre parlamenti képviselettel rendelkezzen…
– A kisebbségek parlamenti képviselete régi gond, amely minden magyarországi és nemzetközi kisebbségi fórumon napirendre kerül. Nem látom az esélyét annak, hogy 2010-ben ez a kérdés megoldódik, de az sem biztos, hogy akár a 2014-es választásokig rendezni lehet a helyzetet. A Magyar Országgyűlés jelenlegi struktúrájában nincs meg a szilárd politikai eltökéltség, amelyre a megoldás érdekében szükség lenne. Inkább a parlamenti képviselők számának csökkentése van napirenden, nem a bővítés. Előrelépés, hogy az idén megalakult a Kisebbségi Fórum, amely a parlamenti házelnök tanácsadó testületeként működhetne. Annyit talán elérhetünk, hogy még az idén megszületik egy országgyűlési határozat, amely a kormány feladatává teszi, hogy záros határidőn belül elkészüljön az a törvényjavaslat, mely egyrészt a magyar politikai elit számára elfogadható, másrészt pedig biztosítja valamennyi magyarországi kisebbség számára a parlamentbe jutás lehetőségét.
