Amilyen semmilyenül kezdődött ez a hét, a kutya nem gondolta volna, hogy mekkora izgalmakat tartogat. A magyar főváros felett az ég úgy döntött, hogy szépen, csendben, semmitől sem zavartatva magát megnyílik és ontja a csapadékot napszámban. Ilyenkor az emberek is lelassulnak kissé, eltunyulnak, komoly fizikai erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy szemüket permanensen nyitva tartsák, és nagy sikerként élik meg, ha szundikálás nélkül jutnak el A-ból B-be.
Ki hitte volna, hogy éppen ez a semmilyen hét pörög fel már a második napján? Pedig ez történt. Orbán Viktor ugyanis frissen, kipihenten ébredt, elugrott egy könyvbemutatóra, ahol beszédet is mondott. Mondott ezt-azt erről-arról, többek között az alkotmányról. Kijelentette: a magyar alaptörvény pusztán technokrata szabályhalmaz, s hozzátette: egy új alkotmánynak tartalmaznia kell a magyarságot, a nemzetet összetartó kitételeket. Akármit jelentsen is ez.
Merthogy jelent, abban mindenki biztos. Például azt, hogy a Fidesz alkotmánymódosításra készül. Ehhez, mondjuk, kell az a bizonyos kétharmad, amely, Orbán szerint legalábbis, nem valószínű, hogy összejön jövő tavaszra. Szóval lehet találgatni.
De ha már frissen, kipihenten s minden bizonnyal korán kelt az ellenzék vezetője, úgy látta jónak, hogy eloszlassa ebben a borongós novemberben az ország politika iránt érdeklődő felének melankóliáját, s erre a legmegfelelőbb eszköznek azt tartotta, hogy ellátogat az ATV Egyenes Beszéd című műsorába. Már maga a tény, hogy Orbán Viktort a jobboldali szimpátiával a legkevésbé sem vádolható Kálmán Olga fogja faggatni a Fidesz iránt cseppnyi elfogódottsággal sem gyanúsítható csatornán, beindította a szerotonintermelést a homo politicusok körében. És a várt szereplés csak további izgalmakkal szolgált. Orbán Viktor ugyanis kijelentette: a Fidesznek nincsenek MSZP és Jobbik nevű ellenfelei, ő a szegénységgel, a munkanélküliséggel, az eladósodottsággal, a közrend felbomlásával, az anarchiával, az erőszakkal, a hivatallal való visszaéléssel áll szemben, s „ha e szavakból az emberek ráismernek egy-egy pártra”, arról nem ő tehet. Egyértelműen leszögezte, hogy abban a kormányban, amelyben a Jobbik esetleg szerepet vállal, az ő neve nem lesz megtalálható. Megnyugtatónak szánt mondatát csak a rosszindulat és a Merő Malícia értelmezheti úgy, hogy egy ilyen koalíciós kormányban pártja ugyan igen, csak épp ő maga nem lesz jelen…
Sokkot kapott néző, műsorvezető egyaránt, amikor Orbán közölte, hogy számára a brit modell, a hároméves költségvetés a legszimpatikusabb. Amikor még a Fidesz-kormányzás kétéves büdzséjét sem sikerült megemésztetni az emberekkel, a majdani kormányfő már egyszerre háromévesről beszél. Persze azért hagyott némi mozgásteret gazdasági szakembereinek; nem bejelentette a hároméves büdzsét, csak annyit mondott, hogy az nagyon vonzó módszer, az angoloknak nagyon bejött, lehetne rajta gondolkodni. Volt még szó adócsökkentésről, munkahelyteremtésről, Orbán sokszor hangsúlyozta, hogy kész vállalni a kormányzással járó minden felelősséget, és azt is, hogy ő bizony felkészült erre a munkára.
Amikor a műsorvezető arról kérdezte, hogy mégis, hogyan lehet olyan nagyvonalú ama bizonyos edelényi polgármesterrel szemben, aki cseppet antiszemita, s nem is olyan cseppet cigányokat sértő kijelentéseket enged meg magának, Orbán Viktor nagyon eltökélten mondta: ez elfogadhatatlan beszédmód, az ilyen állítások károsak, veszélyesek, bizonytalanságot kelthetnek az emberekben. Hogy aztán a „polgi” lesz-e ismét parlamenti képviselő, az Orbán szerint a helyi fideszeseken múlik. Pedig széltében-hosszában cikkeznek a lapok arról, hogy minden jelölt-jelöltet a pártelnök személyesen hallgat meg…
A kétharmadról szólva óva intette Olgát attól, hogy nagy tétet tegyen erre a lehetőségre. Ahogyan egy korábbi beszédében, vasárnap Kecskeméten mondotta volt: a kétharmados többség megszerzése csoda lenne, „de azt nem mondom, hogy nincsenek csodák”. Reálisnak azonban a kormányképes többség megszerzését tekinti. Ami meglehetősen nagy óvatoskodásnak tűnhet pillanatnyilag. Vagy szerénységnek. Vagy előrelátásnak, ugyanis valószínűleg nem szeretné potenciális szavazóit jó előre olyan győzelmi mámorba ringatni, amely aztán (relatív) vereséget eredményezhet.
Orbán Viktor mindenesetre kiadós mennyiségű alapanyagot adott ahhoz, hogy jó alaposan kielemezzék minden lélegzetvételét.
Pedig a világvége-látomások egyre kelendőbbek mostanság. Aki valaha beleszagolt a politológiába, az ma közzétesz (legalább) egy elemzést arról, hogy mi lesz, ha kétharmad lesz. Sőt ilyen tematikájú fórumok is jelentkeznek. A Magyar Demokratikus Charta például Látjuk-e, hogy mi jön? címmel rendezvényt szervezett a minap, ahol Vásárhelyi Mária, Debreczeni József és Bauer Tamás osztotta meg félelmeit a néppel. (Aztán ugyanezt – némileg más összetételben – megismételték az ATV egyik műsorában). A lényeg, hogy ugrik a liberális jogállam alapértékein nyugvó demokrácia, jön az autokratikus elnöki rendszer meg a hegemonisztikus párt. Vannak persze olyanok is, akik meggyőződéssel állítják: a nap akkor is fel fog kelni, meg az elszámoltatás sem lesz olyan igazi, ráadásul az amúgy mindenevő Európa torkán sem lehet éppen mindent lenyomni. Nem lesz minden fenékig tejfel, lesz némi revansizmus is, az tuti, de azért nem áll majd meg a Föld.
De messze még a tavasz, messze még a szembenézés, mi meg úgyis kibicek vagyunk csupán egy előre lejátszott játszma felett.
