Az utóbbi két évtizedben még nem fogadott el a Magyar Országgyűlés olyan korán költségvetést, mint az idén, az SZDSZ elnöke szakított az SZDSZ-frakcióval, lemondott az igazságügyi és rendészeti miniszter, megszilárdultak a frontvonalak az Omninvest-csatában, ügyészség vizsgálódik a 4-es metró építése és a Margit híd felújítása ügyében, megkezdte kampányát az MSZP, és még az ismert publicista, Debreczeni József is közzétette, hogy visszatalált az MDF-hez. Mindez alig öt nap leforgása alatt. Kell ennél több?
A parlament hétfői ülésén a büdzsé zárószavazása a papírformát hozta: megszavazta, akitől várni lehetett, ellenezte, akinek nem tetszik. A jelekből ítélve a voksolást tragikus csapásként csak Retkes Attila élte meg; az SZDSZ elnökét láthatóan nagyon megbántotta, hogy a párt parlamenti frakciójának nagyobbik része a szabad demokraták testületeinek döntéseivel ellentétben igennel szavazott a költségvetési törvényre. Ezért aztán még a voksolás előtt kijelentette, hogy az SZDSZ-nek immár nincs parlamenti frakciója, az politikai értelemben megszűnt. De ez nem nagy baj, mert az alatt az idő alatt, ami még a választásokig maradt, az Országgyűlés érdemi munkát már nem nagyon fog végezni. A választások után meg majd nem lesz ilyen engedetlen képviselőcsoport. Merthogy aki most igent nyomott, az jövőre nem lesz képviselőjelölt. Mondjuk, az sem valószínű, hogy egyáltalán bárki képviselő lesz az SZDSZ színeiben jövőre, de ez már más lapra tartozik.
Sokkal érdekesebb az az értetlenség, amely Draskovics Tibor látható magánakcióját övezi. Az igazságügyi és rendészeti tárca vezetője a büdzsé elfogadását követő napon, kedden nyújtotta be lemondását a miniszterelnöknek, de nyilvánosságra csak szerdán hozták a dolgot. Bajnai Gordon sajnálattal ugyan, de elfogadta a döntést, a szocialista miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Attila csak annyit tudott mondani, hogy majd lesz jelöltje a posztra, a Fidesz úgy látja, nemcsak Draskovicsnak, hanem az egész kormánynak vennie kellett volna a kalapját, az MDF súlyos szerkezeti probléma jelének tartja, hogy a rendészeti tárcavezetők „fogyóeszközzé” váltak, az SZDSZ-t meg nem is kérdezte meg senki a véleményéről.
És most szépen senki sem tudja mire vélni ezt a fogást. Draskovics indoklásában azt mondta: erre a ciklusra befejeződött az érdemi törvényalkotási munka, most a pártpolitikai csatározások jönnek, ami nem az ő terepe. A törvényalkotásra vonatkozó kitétel meg is állja a helyét, csakhogy a miniszter a rendészeti szektornak is a vezetője volt, márpedig egy felhevült indulatokkal teli kampányban felettébb nagy szükség van egy jól működő rendőrségre. Ami pedig nem egy olyan testület, ami szeret irányítás nélkül működni. Így aztán egyes elemzők szerint Draskovics jól ki akart szúrni az MSZP-vel a lemondásával, merthogy majd most az esetleges incidensek azt sugallhatják, hogy a kormány nem ura a helyzetnek. Mások szerint a szocialistáknak tett szívességet, hiszen az ellenzék által gyakran és szívesen támadott politikus jó célpontja lehetett volna egy választási kampányban az ellenfeleknek. És mosolyogtató összevisszaság tapasztalható az elemzők pártszimpátiáit illetően is: baloldaliak kiáltanak árulást és önfeláldozást, jobboldaliak meg próbálnak rájönni, hogy hol van ebben az átverés. Pedig az ember valószínűleg csak kapott egy jó állásajánlatot, és mielőtt elmegy máshová, előbb felmond az eddigi munkahelyén. Családos emberről lévén szó, nem meglepő, hogy törődik a saját jövőjével.
Úgy tűnik, a jövővel foglalkozik már az MSZP is: a párt a héten megkezdte a kampányát a jövő évi választások előtt: Budapesten, a pillanatnyilag éppen metróépítés külsőségeit nyögő Gellért téren a meghirdetett időpontra még csak a fővárosi szocialisták értek oda, a pártelnök egy kicsit, a miniszterelnök-jelölt frakcióvezető pedig sokat késett. A politikusok arról beszéltek, hogy „az utóbbi időben meglazult a liberális, nyitott és baloldali budapestiek és a hasonló értékeket valló párt kapcsolata”, ezért minél több fővárosival meg kell ismertetni az MSZP elképzeléseit. Ezért már a hétvégén elárasztják a budai és pesti piacokat az aktivisták és politikusok, hogy elmondják a terveket és eredményeket. Akiknek aztán főhet a fejük, hogy megértessék, miért nem elég Dárius kincse sem a 4-es metró megépítésére, és miért vannak védhetetlen ügyetlenkedések a Margit híd felújítása körül. Olyannyira, hogy a Fővárosi Főügyészség vesztegetés, hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt nyomozást rendelt el ebben a két ügyben.
A jelekből ítélve a Fidesz majd csak egy hónap múlva kezdi el a kampányt. Orbán Viktor pártelnök a fideszes választókerületi elnökök múlt héten tartott összejövetelén arra figyelmeztetett: mindenki nyugodtan karácsonyozzon, szilveszterezzen, de januárban már senki se utazzon el síelni. Amiből az következik, hogy a párt a jövő év első munkanapján, 4-én kezdi meg a kampányt.
Nem veszi ilyen lazára a figurát az MDF, amelynek jelöltlistája ugyan még nincs, de azt már bejelentette, hogy Debreczeni József rajta lesz. A közíró, aki a minap jelentette meg Orbánról szóló új könyvét (amelyben nem a szimpatizáló támogatás hangján szól a Fidesz-vezérről), két hete még azt állította: esze ágában sincs pártpolitizálni. Csütörtökön viszont már azt magyarázta: ő tulajdonképpen nem köpönyegforgató, akkor sem, ha az elmúlt években kifejezetten MSZP-közelinek, hogy azt ne mondjuk, bennfentesnek tűnt. Emlékeztetett, hogy 1989-ben egyszer már volt MDF-es képviselő, azóta nem volt más pártnak tagja, így ő nem köpönyegforgató, hiszen „csak egy köpönyege van, amit 1993-ban letett és most felvesz”. Merthogy történelmi idők jönnek.
S amíg meg nem érkeznek, folytatódik az újinfluenza-csata, a vakcinát gyártó cég tulajdonosainak felderítésére indított küzdelem (mintha az befolyással lenne az oltás minőségére), meg az új miniszter felkutatása. Ebben a kavalkádban talán még azt sem vesszük észre, hogy kopogtat a Mikulás.
