Mindenki másképp csinálja, mondotta volt anno az LGT, pedig akkoriban nemhogy mást csinálni, de még mást gondolni sem volt ajánlatos, mint amit szabad volt. Hát változott a helyzet, senki sem mondhatja, hogy nem. Pillanatnyilag az MDF parlamentet oszlatna, a Fidesz (és szatellitje, a KDNP) rendkívüli időpontban választana és választatna, az SZDSZ szakértőileg kormányoztatna, az MSZP meg a hatalomban maradna.
Tárgyalgattak is az elképzelések kapcsán a héten a pártok: az MDF meghívta az SZDSZ-t, a Fideszt és a KDNP-t, de oda a liberálisok (időhiány miatt…) nem mentek el. Aztán hívta a szabad demokratákat az MSZP is, s Fodor Gábor pártelnöknek a kezdeti ódzkodás után csak jutott néhány szabad perce, hogy leüljön egyeztetni az egykori koalíciós partnerrel. Az MDF-es összejövetel eredményeképpen a fórumosok tegnapelőtt benyújtották az Országgyűlés feloszlatására irányuló javaslatukat a parlamentnek (a Fidesz meg a KDNP később dönt, hogy támogatja-e az indítványt), míg a szocialista vendéglátással tartott találkozó úgy zárult, hogy majd folytatják az egyeztetéseket.
Csak éppen azt nem tudni, miről. Gyurcsány Ferenc és a szocialista politikusok szerint egy szó nem sok, annyit sem beszéltek a szakértői kormányról a liberálisokkal, a szabad demokraták viszont azt állítják, hogy szakpolitikai kérdések mellett ez az ügy is napirenden szerepelt. A miniszterelnök azt állítja: a szocialisták nyitottak az együttműködés minden formájára, és hogy ez az együttműködés mennyire lesz szoros, az attól függ, mire jut egymással a két párt szakpolitikai kérdésekben. Fodor Gábor azt mondta: személyi kérdésekről most nem volt szó, de a miniszterelnök személyét illető szabad demokrata álláspont nem változott, Gyurcsány Ferencet nem tartják elfogadhatónak.
Nyilatkozataikat hallgatva az ember nem biztos benne, hogy ők ketten ugyanazon a találkozón vettek részt. De nem hiszem, hogy bármelyiküknek is ez lenne a legnagyobb gondja: mindkét pártelnöknek ugyanis éppen elég baja van saját párttársaival is.
A kormányfő-pártelnök előbb a hét elején hangzatosan bejelentette, hogy összehívja az MSZP kongresszusát szeptember 27-ére, s azon döntés születik, hogy a párt a Megegyezés programot és a kormányfőt támogatja mindentől függetlenül, kiáll az SZDSZ által szorgalmazott szakértői kormány megalakítása mellett vagy a Fidesszel együtt követeli a rendkívüli választásokat. Aznap estére már csak két opció maradt, hogy aztán néhány nappal később a pártelnökség jól átalakítsa az elnök szándékait, mondván: lesz majd kongresszus, valamikor szeptember 27-e és október 11-e között, s azon lesz is majd szó valamiről, addig viszont ajánlatos lenne megalkudni a liberálisokkal valamilyen módon.
Fodor Gábor még kínosabb helyzetben van: miközben ő kitartóan szakértői kormányt követel, addig az SZDSZ prominensei időnként kijelentik, hogy lövésük sincs, mit is jelenthet az a szakértői kormány. Politológusok és (szocialista) politikusok szerint nem az a kérdés, hogy szakad-e az SZDSZ a közeljövőben (az MSZP-vel való együttműködést szorgalmazók, illetve az azt ellenzők vonalán), hanem az, hogy ez a szakadás megsemmisíti-e a pártot. Lapzártánk pillanatában is tart a liberálisok kihelyezett frakcióülése, ahol a tagok egy része szóvá tette, hogy a párt ügyvivői testülete az ő megkérdezésük nélkül döntött a szakértői kormány ötletéről. Az MTI úgy tudja, hogy a felszólalók jelentős része a szakértői kormány felvetése ellen foglalt állást és élesen kritizálta a pártelnök utóbbi időben tett nyilatkozatait, amelyek véleményük szerint meggondolatlanok és követhetetlenek voltak. Fodor szerint azonban hiú ábránd azt gondolni, hogy meg lehet osztani az SZDSZ-t. Amely amúgy mindig is az egységéről volt híres…
Annak viszont, aki már beleélte volna magát a parlament önfeloszlatásába és az előrehozott választások urnái is már ott lebegnek lelki szemei előtt, gyorsan szólunk: matematika, második osztály, összeadás-kivonás 100-tól 1000-ig. A Fidesznek, a KDNP-nek és az MDF-nek egészen egyszerűen nincs meg az ahhoz szükséges számú képviselője, hogy egy ilyen indítványt elfogadtasson az SZDSZ nélkül. Az önfeloszlatáshoz a parlamenti ülésen jelen lévő képviselők többségének voksaira van szükség, s teljes létszám esetén, ha megfeszül, az ellenzék akkor sem tudja kiállítani a szükséges számú szavazatot. Dőreség lenne viszont azt gondolni, hogy egy ilyen horderejű ügyben a szocialisták tömegesen kávéznának a büfében. Azt meg még nagyobb dőreség lenne hinni, hogy a liberálisok ilyen erőviszonyok és a népszerűségi index ilyen alakulása esetén odaállnak az ellenzéki javaslat mellé.
Úgyhogy maradnak az egyeztetések meg a nagy kinyilatkoztatások. Legalábbis még egy ideig.
