Nagy évforduló volt a héten: szerdán volt éppen két éve annak, hogy nyilvánosságra került az őszödi beszéd. Rémlik még? Nem csináltunk semmit az elmúlt két évben, trükkök ezreit kellett bevetni, böszmeség, elkúrtuk – hogy csak a kulcsszavakra emlékeztessünk…
Nem böszmeség: Őszöd után két évre is ő a kormányfő
Meg aztán arra, hogy égett a tévészékház, a Nagykörút, sátortáborrá vált a parlament előtti gyep, az ellenzék vezére 72 órás ultimátumot adott a kormánykoalíciónak, hogy váltsa le a kormányfőt, mert ha nem, tartanak egy tüntetést. Az őszödi beszéd után döntött úgy a Fidesz, hogy bizony, ők nem lesznek ott semmi hivatalos helyen, ahol Gyurcsány Ferenc hivatalosan jelen van. És a többi és a többi.
A beszéd kiszivárgásakor még voltak „őszödfanok”, akik szerint a miniszterelnök csak megmondta a tutit, amihez a nagy bátorság, az kellett. Azóta megszülettek a mindenféle Intézkedések, az új adószabályok, a konvergenciaprogram, végignézhettük az orbitális mellétrafálásokkal dúsított kórházreformot, meghallgattunk hét vadiúj kormányprogramot és kigúvadt szemel meredtünk a széthulló kormánykoalícióra. Az igazságbeszédet vallók száma gyorsan apadt. A kiábrándultak egy (tetemes) része átnyergelt az ellenzékhez és gyűjtötte az aláírásokat a vizitdíj megszüntetése érdekében. A cinikusan szemlélődők meg csak néztek: ha az ellenzék ekkora kormányzati melléfogásokat nem tud kihasználni, akkor talán nem is érett még az irányítói szerepre?
Az őszödi beszédről lapzártánkig csak az egykori parlamenti „gyeplakók”, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 (a szép emlékű Gonda László, akinek minden megszólalása maga a nagybetűs Zavaros) emlékeztek meg. Szerdán mintegy 200-300 emberke gyűlt össze a Corvin-köznél, elsétáltak a Kossuth térig, már csak a hagyomány kedvéért ledöntöttek egy kordont, aztán hazamentek.
Az okosabb szervezők már tapasztalatból tudják, hogy hideg, esős munkanapon nem lehet kormányt dönteni, mert a munkaadó nem fogadja el igazoltként a rendszerváltási szándék miatti hiányzást, így ők mára hívtak össze egy bulit. Budaházy György és Toroczkai László a Hősök terére szólította azokat, akik a „magyargyűlölő, hazaáruló kormány” iránti érzéseiket akarják kifejezni. Lesz vonulás a Szabadság térre, ahol megemlékeznek a „kommunizmus és a cigánybűnözés áldozatairól” a szovjet "szörnyemlékműnél". A tüntetéshez a Jobbik is csatlakozott.
Magaskockázatúvá ezt a megmozdulást az teszi, hogy ugyanakkor, majdnem ugyanott (a Kossuth téren) tart demonstrációt a miniszterelnök kezdeményezésére megalakult Magyar Demokratikus Charta a kirekesztés, a rasszizmus és a terjedő erőszak ellen. A rendezvényen beszédet mond Gyurcsány Ferenc is. És néhány száz méterrel odébb békemenetet tart az Országos Cigány Önkormányzat is, amely szerint ez lesz „minden idők legnagyobb roma demonstrációja”.
Azt hiszem, az előzmények ismeretében nem sokan akadnak, akik ma cserélnének Budapest rendőrfőkapitányával…
De a múlófélben lévő hét a legkevésbé sem az évforduló jegyében telt. Miután (előzetes jóslásunknak megfelelően) a parlament nem oszlatta fel magát hétfőn, s miután a liberális pártból előbb kilépett az egyik legsikeresebb SZDSZ-es polgármester, Gegessy Ferenc, majd egy egész sornyi szabad demokrata prominens jelezte, hogy nagyon nem tud egyetérteni a pártvezetéssel, a hét dramaturgiai csúcspontja a második Orbán-Fodor találkozó volt. Csütörtökön ugyanis pártelnökké választása óta másodszor találkozott Fodor Gábor SZDSZ-vezér Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével. Arról, hogy miről fognak beszélni, előre semmit sem lehetett tudni. Mondjuk, utána sem sokat: az kiderült, hogy az egykori kollégiumi szobatársak nem „a nyakkendős politikusoktól megszokott nyelvezetet” használták a kommunikáció során, s az is, hogy a Fidesz a szakértői kormány ötletét nem tartja jónak, az SZDSZ meg nem akar előre hozott választásokat. Mivel tehát rájöttek, hogy ki mit nem akar, gyorsan kerítettek egy témát, amiben jól egyet tudtak érteni, így aztán a világgazdasági válság várható magyarországi hatásait vitatták meg. Fodor elmondta még, hogy jó lenne törvényben maximalizálni az államháztartás kiadásait, s erre jól rímelt Orbánnak az a megállapítása, hogy az országnak felelős kormányzásra lenne szüksége.
És szó volt még a héten a megfigyelési botrányról is. Aki azonban ki tudja bogozni, hogy az pontosan ki ellen irányult és milyen szándékkal, az előtt kalapot emelünk. Mondjuk, az UD Zrt. kapcsán kipattant ügynek annyi eredménye már van, hogy Dávid Ibolya maradt a párt egyetlen elnökjelöltje, miután Almássy Kornél elnöki aspiráns egy szó magyarázat nem sok, annyi nélkül visszakozott.
Ki kit hogyan figyelt meg? Tény, hogy Dávid Ibolya „lesöpörte” konkurensét!
A HVG is megpróbálta szétszedni a szálakat, így kérdezgetni kezdte a nyomozáshoz közel álló, meg nem nevezett informátorokat és közölte: Dávid Ibolya mellett Bajnai Gordon gazdasági minisztert is elkezdték megfigyelni az UD emberei, mivel egy kormányfőváltás esetén személye szóba kerülhet a posztra. A Népszabadság is utánaeredt a sztorinak, s ez a lap már arról számol be: készült környezettanulmány a cégnél Laborc Sándorról, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójáról és Keller Lászlóról, a Pénzügyminisztérium egyik szakállamtitkáráról is.
De természetesen, mint ahogyan az NBH-s sztorik esetében szokás, erről az ügyről sem fogunk soha semmi megbízhatóan konkrét dolgot megtudni. Valószínűleg ez nem is célja senkinek.
