Vannak ígéretes dolgok, amelyek aztán valahogy nem teljesítik be a hozzájuk fűzött, kissé talán alaptalan elvárásokat. Kifulladnak, elszürkülnek, nyomottá, semmilyenné, felejthetővé válnak.
Ilyen volt a végéhez közeledő hét is a magyar belpolitikában. Egészen szokatlan felütéssel indult, hiszen egy unalmas parlamenti gyomrozás torkollt hirtelen házbizottsági ülés összehívásába, képviselői mandátumról való lemondásba. Éppen a neverending storyvá váló megfigyelési ügyről esett szó, napirend előtti felszólalásban kérdezett a téma kapcsán valamit valaki, Iváncsik Imre titkosszolgálati államtitkár meg válaszolt. Éppen a tárgykör fideszes vonzatait ecsetelte, amikor az alig négy hónapja képviselői mandátummal bíró (fideszes) Arnóth Sándor nemes egyszerűséggel azt közölte vele, hogy „lógni fog”. Így. Semmi cicoma, semmi csomagolás, semmi metafora, allegória, csak a tényközlés a maga nyerseségében. Az ülést vezető Szili Katalin házelnök példátlannak minősítette az esetet, és összehívta a házbizottság rendkívüli ülését, Arnóth is érezhette, hogy elvetette a sulykot, mert azonnal bocsánatot kért a parlamenttől, de ez sokat nem változtatott a helyzeten. A képviselőt az MSZP, az SZDSZ és az MDF lemondásra szólította fel, s ha nem is hangosan, de valami hasonlót mondhatott a Fidesz is, merthogy Arnóth még aznap bejelentette: lemond a mandátumról. Azt azonban már túlzásnak tartotta, hogy püspökladányi polgármesteri tisztségét is feláldozza a nagyszájúság oltárán, habár ez irányban is fogalmazódtak meg elvárások vele szemben.
Közben, mint homokszemek az órában, peregtek lassan a megfigyelési-lehallgatási ügy újabb eseményei. Nagy horderejű bejelentés, leleplezés, beismerés nem történt, legfeljebb annyi, hogy a nyughatatlan lelkületű Almássy Kornélt hétfőn is kizárta soraiból az MDF-frakció. Igaz ugyan, hogy ezt a fórumosok pénteken is megtették, de akkor történt valami formai gikszer, amit helyre kellett rakni. (Azért titkon reméltük, hogy kedden nem ismétlik meg harmadik nekifutásra is ezt a dolgot – kezdett már kínosból nevetségesbe váltani…)
A titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter a Der Standardnak nyilatkozott arról, hogy bizonyítékok támasztják alá: a Fidesz az adatgyűjtési ügybe belekeveredett cég ügyfele volt. Hogy az osztrák lapot érdekelte a téma és megkereste emiatt Szilvásy Györgyöt, az érthető. Hogy a miniszter erről miért beszélt egy külföldi lapnak, az már kevésbé. Miért égeti az általa felügyelt hivatalt a titokminiszter azzal, hogy ország-világnak kitálalja: egy magáncég képes volt különböző állami szervekbe (többek között a rendőrség kötelékébe, a titkosszolgálatokhoz, az adó- és vámhivatalba) beszivárogni? Rejtély.
Sokkal ésszerűbb (bár eredményességét tekintve valószínűleg teljesen felesleges) lépésre szánta el magát Gulyás József, az SZDSZ képviselője, aki kezdeményezte egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását az adatgyűjtési ügy kapcsán. A testület fél éven át vizsgálna 32 kérdést. Gulyás szerint nem lehet tisztán látni az állampolgárok személyes adatainak biztonságát, valamint egyes állami szerveket, közszereplőket érintő információszerzési botrány kiterjedését illetően. A jogállamiság normáihoz méltatlannak tartja azt, ahogyan az ügyet az arra illetékesek kezelik. A politikust érdekelné: kik és milyen formában döntöttek arról, hogy milyen információkat hoznak nyilvánosságra az üggyel kapcsolatban, nem sérti-e a nyomozás érdekeit, ha a folyamatban lévő nyomozás esetében sorra kerülnek ki a hatóságoktól adatok, bizonyítékok. Gulyásnak igaza van, csakhogy Magyarországon a parlamenti vizsgálóbizottságok még nem tudtak eredményt felmutatni, s igencsak valószínűtlen, hogy ezúttal más végkifejletben kellene reménykedni.
Azért vannak szép dolgok is. Így például a korábbi bejelentések ellenére a rendőrség nem szorítja kordonok közé a Tarka Magyar! felvonulóit ma délután. Mivel egy magánszemély (utóbb kiderült: a Tomcat néven ismert blogger) korábban ellendemonstrációt jelentett be, a rendőrség előbb azt közölte, hogy a vonulásos demonstráció teljes helyszínét kordonokkal keríti körbe. Miután azonban az ellendemonstrációt visszavonták, a Tarka Magyar! szervezői meg tiltakoztak a ketrec ellen, így van rá esély, hogy a felvonulók tényleg szabadon sétálhatnak. A béketüntetők ugyanis úgy látják: céljaikkal és az általuk hirdetett értékekkel összeegyeztethetetlen, hogy felvonulásukra félelemkeltő, az elmúlt időszak rossz emlékeit idéző kordonok között kerüljön sor. Emellett nem szeretnék az adófizetőket terhelni a kordonállítás többmilliós költségeivel sem. Ami azért szép tőlük.
Bár azért az ellendemonstráció is megérne egy misét: ha a Tarka Magyar! szervezői megmozdulásukat az atrocitások, a kirekesztés és az elharapódzó erőszak ellen hirdették meg, akkor ennek ellenzői vajon mi mellett demonstráltak volna?
