Miután a pénzügyi világválság a múlt héten Magyarországon is felütötte a fejét, s nem kis zavart okozott a tőzsdén meg a valutapiacon régen nem látott mélységekbe taszítva a forintot, szokatlannak is nevezhető javaslattal állt elő a hétvégén a miniszterelnök. Azt indítványozta, hogy üljön össze a nemzeti csúcs.
Tegyük most félre azokat a kommentárokat, amelyek a megnevezés kapcsán, édes anyanyelvünk védelme kapcsán merülnek fel bennünk, maradjunk annyiban, hogy ez a csúcs valójában egy értekezlet, összejövetel, amelyre meghívást kapott az öt közjogi méltóság, a rendszerváltás utáni időszak valamennyi volt köztársasági elnöke, miniszterelnöke, házelnöke. Továbbá: a parlamenti pártok jelenlegi elnökei, frakcióvezetői, az Európai Parlament delegációvezetői. És még a Magyar Nemzeti Bank rendszerváltozás utáni és jelenlegi elnökei, az Országgyűlés illetékes bizottságainak elnökei, az MTA rendszerváltás utáni és jelenlegi elnökei, az önkormányzati szövetségek vezetői, valamint az Országos Érdekegyeztető Tanács szervezetei. És persze a kormány szakminiszterei.
Ennek a testületnek kellene aztán ma megalkotnia a nemzeti felemelkedés programját. Vagy legalábbis elkezdeni ezt a munkát. Nem kis feladat: javaslatot tenni az euró magyarországi bevezetésének dátumára, középtávú bérmegállapodásra, a nyugdíjrendszer átalakítására, a szociális rendszer megújítására, az oktatási és képzési rendszer fejlesztésére, az önkormányzati reform elveire, az új pártfinanszírozási rendszerre… És a többi, amúgy valóban nagyon fontos, régóta halogatott átalakításra, reformra, megújításra, egyebekre. Ráadásként azt kérte Gyurcsány Ferenc a résztvevőktől, hogy támogassák a válság hatásainak elhárítása érdekében teendő azonnali kormányzati lépéseket is.
Ez utóbbi legalább valami konkrét.
A meghívókat postázták, aztán egész héten figyelhettük, hogy ki mit reagál. A nagy dilemma a Fidesz volt, mely első reakciójában rögtön azt szögezte le: a kormány felfogni sem képes a válságot és annak súlyosságát. Aztán jött Orbán Viktor pártelnök és mindenki meglepetésére bejelentette, hogy ő bizony ott lesz ma a csúcson. Igaz, azért, hogy „minden erejével tiltakozzon a kormány gigantikus megszorítócsomagja ellen”. Az SZDSZ értelmetlennek tartja a találkozót, de jelen lesz, az MDF és a KDNP is tiszteletét teszi. Meglepetést okozott a köztársasági elnökök távolmaradásának bejelentése. Sólyom László kezdte a sort, mondván: a csúcs „nem szolgálja a felelősségi viszonyok tisztázását, technikailag nem célravezető, az állam nem így működik”. Véleményéhez csatlakozott Mádl Ferenc is, míg Göncz Árpád azt mondta: ő ugyan jónak tartja a kezdeményezést, de kora és egészségi állapota nem teszi lehetővé részvételét.
A gesztuspolitizálás azonban beindult, az MSZP-frakció hétfőn megkérte a Fideszt, hogy kivételesen ne vonuljon ki a parlamenti ülésteremből, hanem hallgassa végig a kormányfőt, s ezt a legnagyobb ellenzéki párt meg is tette. (Aztán, kevésbé hangzatosan ugyan, de azt is bejelentette a Fidesz, hogy idén nem tart október 23-án nagygyűlést, így nem lesz alkalom arra, hogy szélsőségesek „rátelepedjenek” a rendezvényre és megint csuklyások és sisakosok kergetődzésévé fajuljon az ünnep. De ez már a jövő hét zenéje lesz, visszatérünk rá.)
Közben a csapból is a válság folyt, az átlagpolgár felfogta, hogy ha a BUX indexről, az OTP részvényeiről meg a Lehmann Brothersről nem is sok fogalma van, azért a dráguló hitelek, a munkahelyi elbocsátások, a bérbefagyasztás őt is keményen érinteni fogja. A Medián készített is gyorsan egy felmérést a Népszabadság megrendelésére, amiből kiderült: az infláció és a munkanélküliség további növekedését a többség készpénznek veszi. A válság kezelése érdekében tett javaslatok megítélésében rég nem látott egységben vannak az ellenzéki és a kormánypárti szavazók, részben valószínűleg azért, mert a többség szerint a magyar kormány csak kismértékben (31 százalék) vagy egyáltalán nem (24 százalék) felelős azért, hogy a válság elérte Magyarországot. A miniszterelnök által kezdeményezett nemzeti csúcs megítélésében van némi véleménykülönbség a szavazótáborok közt, de az összefogásnak ezzel a formájával az ellenzéki szavazók többsége is egyetért.
A múlt hét végén, a nemzeti csúcs bejelentése előtt még a sajtó meg nem nevezett szocialista forrásai úgy nyilatkoztak: nyeregben maradása érdekében olyan jól jött a világválság Gyurcsány Ferencnek, mint anno George W. Bushnak az ikertornyok elleni támadás. A jelenlegi hét végén pedig már azt elemezgetik az elemzők, hogy Orbán Viktor most (tevőlegesen legalábbis) nagyon nem fogja sürgetni a kormányváltást, hiszen úgy kell neki egy válságmenedzselés terhe, mint üveges tótnak a hanyatt esés.
Közben ma a csúcs (és az ország) megismerkedhet az újraírt jövő évi költségvetéssel, aminek hozadéka ugyan lesz, de tétje már kevesebb, mert a liberálisok bejelentették, hogy nagy valószínűséggel megszavazzák. De legalább lehet majd vitázni róla.
