ségkutatások Közalapítvány gondozásában: Huszka Beáta kétnyelvű kötete a Szerbia decentralizációja: a kisebbségi dimenzió – The decentralization of Serbia: the minority dimension címet viseli. A tanulmánykötethez Várady Tibor, a CEU (Közép-európai Egyetem) munkatársa írt bevezetőt, s ő volt az is, aki a könyvet bemutatta a közönségnek a múlt héten az EÖKIK rendezvényén.
Huszka Beáta a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán, majd a Közép-európai Egyetem nacionalizmustanulmányok szakán szerzett diplomát. 2003 óta a Közép-európai Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén doktoranduszhallgató. Az EÖKIK-nak 2002 óta munkatársa. Kutatási területe a volt jugoszláv térség, azon belül is Szerbia politikai és gazdasági átalakulása, a szerbiai kisebbségek helyzete, illetve a volt Jugoszlávia területén kialakult függetlenségi mozgalmak. Legutóbbi munkájában a szandzsáki bosnyákok, a Preševo-völgyi albánok és a vajdasági magyarok autonómiatörekvéseit veszi számba.
Törzsök Erika, az EÖKIK vezetője szerint Huszka Beáta a magyarság számára oly fontos kérdést, az autonómia ügyét nem abból a megközelítésből tárgyalja, mint ahogyan azt általában szokták, azaz nem azoknak a(z általában nyugat-európai) modelleknek a hirdetését szorgalmazza, amit másoktól megszokhattunk, hanem tudomásul veszi, hogy az autonómia kérdéseivel mások is küszködnek, hogy a magyaron kívül más nemzeti közösségek is érdekeltek e kérdések megválaszolásában. „Sajnos azt is látnunk kell, hogy a hazai politikai elit egy része is teljes öncélúsággal foglalkozik a magyar autonómiák, a decentralizáció ügyeivel, viszont ha az ember megpróbál egy diskurzust nyitni erről, megakadunk már ott, hogy milyen autonómiáról is szóljon a dal, s hogyan is rendezzük ezt a szomszédos országok többségi nemzeteivel” – tette hozzá Törzsök Erika.
Várady Tibor a kötet bemutatása alkalmával elmondta: az utóbbi években egyre többen vannak olyanok világszerte, akik Szerbia problémáit „láttatni és megoldani” igyekeznek, s ezen emberek többsége úgy vélte: a helyieknél lényegesen jobban érti az itt kialakult helyzetet. „Huszka Beáta nem az ismert képleteket ismétli, magyarázza – nem is bírálja. Tulajdonképpen új képleteket sem javasol. Ami valóban érdekes – azt is mondhatnám: rendhagyó – ezekben az írásokban, az az, hogy a tények felé fordul” – emeli ki a neves jogász, aki szerint a szerző szokatlanul őszinte érdeklődéssel fordul a térség felé. Érdekes ebben a könyvben, hogy két olyan színtéren követi a dolgok alakulását, amelyek nem a szokásos színterei a decentralizációs vizsgálódásoknak, mondja Várady Tibor, aki szerint fontos leszögezni, hogy más igényeik vannak a Preševo-völgyi albánoknak, mások a szandzsáki bosnyákoknak és egészen mások a vajdasági magyaroknak, közös, mindenkire vonatkozó képleteket esetükben nem lehet alkalmazni, elsősorban azért, mert mások a nemzeti többségtől való különbözések gócpontjai.
„A kötet négy, egymáshoz lazán kapcsolódó, rövid fejezetének közös vezérfonala a decentralizáció, azaz, hogy az önkormányzati autonómia megerősítése miként segíthetne azon kisebbségek helyzetén, amelyek helyi szinten többséget alkotnak” – mondta Huszka Beáta, aki leszögezte: a községi autonómiát mint a kisebbségvédelem egyik eszközét igyekszik bemutatni. Meglátása szerint Szerbiában, ahol az egyes kisebbségek részaránya nagyon kicsi az össznépességen belül, azok az elméletek, amelyek részarányos képviseletet hirdetnek a központi intézmények szintjén, nem tudnak nagyobb eredményeket felmutatni, ezért hasznosak az etnikai autonómia különböző formái. „Az etnikai területi autonómiával viszont az a gond, hogy ennek nemcsak a politikában, de a szakirodalomban is nagyon ellentétes a megítélése: egyesek szerint ez ugródeszka az elszakadáshoz, mások szerint éppen ellenkezőleg, az autonómia mérsékli a konfliktusok kialakulásának esélyét” – magyarázta a szerző. Hozzátette: ma Szerbiában igen csekély az etnikai területi autonómia realitása, ugyanakkor már most is létezik a kulturális autonómia, amely biztosítja a kisebbségek anyanyelvhasználathoz, a saját kultúra és nemzeti identitás megőrzéséhez való jogait. Úgy látja: a törvényi szabályozás nem rossz, a problémák inkább a szabályok mindennapi alkalmazása során merülnek fel, amikor a törvény biztosította jogok nem érvényesülnek. „Szerbiában ma egyrészt a kulturális-nyelvi jogok alkalmazása ütközik gyakorlati akadályokba, másrészt pedig olyan strukturális jellegű hátrányokkal kell szembenézniük, amelyek történelmi folyamatok eredményeként alakultak ki. Utóbbira példa az alulreprezentáltság a közszférában, az egyes kisebbségek által lakott régiók gazdasági leszakadása, az őket sújtó, az országos átlagnál is magasabb munkanélküliség. Ezek pedig olyan gondok, melyek kisebbségi jogalkotással nem kezelhetőek, viszont amelyeken az önkormányzati autonómia segíthet” – emelte ki Huszka Beáta.
A kötetben az önkormányzati autonómia hatásainak elemzésekor a szandzsáki bosnyákok és a Preševo-völgyi albánok kaptak kiemelt figyelmet, mivel megoldatlan problémáik biztonsági kockázatot is jelentenek, amelyek veszélyeztethetik Szerbia és a tágabb régió stabilitását. A Vajdaságról szóló fejezet a tartományi autonómia kisebbségi dimenzióját elemzi a magyar kisebbségre vonatkoztatva.
