Válsággal kelünk, válsággal fekszünk, válságot látunk, amerre nézünk. A válság már csak ilyen: mindent rá lehet fogni, minden a válság miatt, vagy hatásainak elkerülése, enyhítése érdekében történik. Ha ordítunk a gyerekkel, a válság miatt van, ha csúnyán nézünk a párunkra, arról is a válság tehet. Válságelemzők, politikai válságszakértők lubickolnak a válságban lévő riporterek előtt, akik, válsághelyzetben lévén, elnézik, hogy beszélgetőtársaik a konkrét kérdésekre maszatolós válságválaszokat adjanak.
Így például a pénzügyminiszter nyugodt szívvel jelenti ki, hogy a jelenlegi prognózisok alapján 50 százaléknál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kormánynak nem kell eltérnie a jövő évi költségvetés előirányzataitól. Annak a büdzsének az előirányzatitól, amelyet még el sem fogadott a parlament, s amelyet (a válságra való tekintettel) kétszer kellett átdolgozni. A pénzügyminiszter valószínűleg arra számít, hogy a törvénytervezet (a kis pártoktól) megkapja a támogatást, mert ugyan most válság van, de még nagyobb válság lenne, ha nem lenne válságbüdzsé, ezt minden felelős politikai erő így gondolja. A felelős politikai erők meg úgy is gondolják, hogy akkor a saját pecsenyéjüket is megsütögetik, a válságban lévő kormánytól néhány szavazatért cserébe saját javaslataik elfogadását kérik.
Amit aztán vagy megkapnak, vagy nem. Válság esetén sose lehet tudni. Olyan ez, mint a bankmentő csomag: összeállították, úgy, hogy igazából csak három bank vehesse igénybe, aztán azok meg mondták, hogy köszönik, nem kérik. Bővítették, hogy másokra is kiterjeszthető legyen, de mások se nagyon kapkodnak érte. És a tetejébe még az is kiderült, hogy a parlament költségvetési bizottsága nem is tartja vitára alkalmasnak az erre vonatkozó törvénycsomagot. Nem igazság ez, hiszen minden valamirevaló országnak van bankmentő csomagja…
Igazából ezek olyan kérdések, amelyeket az átlagpolgár nem is ért. Az átlagpolgár azt érti, hogy van-e munkája, vagy nincs, hogy elbocsátják-e, mert munkaerő-felesleggé válik, mert a vállalata csökkenti a termelést, mert nem tudja eladni a termékét, mert csökken a vásárlási kedv, mert egyre nagyobb a bizonytalanság és egyre többen maradnak munka nélkül. Így aztán egyre többeket bocsáthatnak el, mert még jobban csökken a termelés… Ezt hívják spirálnak.
Meg azt érti az átlagpolgár, hogy vagy csökkentik a fizetését és örül, hogy megmarad a munkája, vagy a fizetés megtartását követeli és elveszítheti a munkáját. Hogy jól nem jön ki ebből az egészből, az biztos. Ez a Medián legutóbbi felméréséből is ékesen kiviláglik: a közvélemény-kutató által megkérdezettek 81 százaléka szerint a nemzetközi pénzügyi válság, a forint- és részvényárfolyamok zuhanása az elmúlt hetek legfontosabb közéleti eseménye. 27 százalék szerint a pénzügyi válság Magyarországon akár egy évig, 43 százalék szerint meg még ennél is tovább tarthat. Az árak és a munkanélküliség emelkedésétől 96 százalék tart, a bérek vásárlóértékének csökkenésétől 90 százalék fél, s csak eggyel kevesebb, 89 százalék azoknak az aránya, akik szerint sok vállalkozás csődbe jutása várható.
Ilyen körülmények között az olyan bejelentések, miszerint a közszféra nem tart karácsonyi bulikat, nagy helyeslést váltanak ki az emberek körében. A dolog szépséghibája, hogy a döntést a horvát kormány hozta meg, s a horvát közszférára terjed ki. De alkalom volt ez az Indexnek arra, hogy körbetelefonálja a magyar minisztériumokat és az év végi mulatozásról érdeklődjön. Mivel azonban Magyarországon már tavaly is voltak megszorítások (csak akkor még konvergenciaprogram volt a neve), így a tárcák egy része már akkor is eltekintett a dorbézolástól. Ezért ilyen gesztussal az idén már nem lehet címlapra kerülni. Pech.
A magyar fővárosban viszont lesz karácsony, legalábbis ami az utcai kivilágítást illeti: Budapest egyes részein már meg is kezdődött a díszfények felszerelése. A teljes díszkivilágítás 200 kilométeres fényfüzért jelent majd, amely a villogása idején 150 családi ház fogyasztásának megfelelő áramot használ majd és 250 millió forintba kerül. Bruttó. És ez éppen akkora összeg, mint a tavalyi kivilágításé. A nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok már november első napjaiban kiaggatták a karácsonyi dekorációt, a szaloncukor- és mikuláshegyek is régóta ott állnak, s bizony vásárlóból is akad. Hogy a bevásárlókocsik megpakolása közben az emberek gondolnak-e a válságra, azt még nem mérte fel egyetlen közvélemény-kutató sem.
