Tegnap Budapesten, a Sándor-palotában folytatódott a Magyar Köztársaság elnöke által kezdeményezett, Határon túli magyarság a 21. században címet viselő konferenciasorozat. A pénteki, sorrendben ötödik alkalommal szervezett összejövetelen külhoni tudósok, értelmiségiek, közgazdászok, kutatók, publicisták, tanárok és cégvezetők a határon túli magyar oktatásról, képzésről, képességfejlesztésről tanácskoztak.
– A konferenciasorozat célja az volt, hogy a Magyarországon meggyökeresedett, érzelmi megközelítéssel szemben alternatívát kínáljunk, s hogy a határon túli magyarságról szóló vélekedést ne a honi pártpolitikai nézetek határozzák meg – emlékeztette Sólyom László magyar államfő a tanácskozás szünetében a sajtó képviselőit. A köztársasági elnök nyilatkozatában hangsúlyozta: az oktatás minden közösség megmaradása és jövője szempontjából sorsdöntő fontossággal bír.
„Bármennyire is specifikusnak tűnik a határon túli magyar közösségek iskoláztatása, rendkívül sok az azonosság a honi és külhoni oktatási gondok között” – szögezte le az államfő. Elmondta: az 1990-es években újraépült az az oktatási infrastruktúra, amely fél évszázaddal korábban is létezett a Kárpát-medencében. Ennek köszönhetően ma minden határon túli magyar közösség számára biztosított az anyanyelvű oktatás az óvodától az egyetemig. „A lehetőségek biztosítottak, s ezeket veszély nem fenyegeti, bármilyen riasztó hírek is érkeznek időnként egyik-másik határon túli közösség fenyegetettségéről. A meglévő rendszert morzsolni ugyan lehet, de mivel a Kárpát-medencei magyarság túlnyomó többsége uniós tagállamban él, olyan garanciák birtokában van, amelyeket érdemes szem előtt tartani” – hangsúlyozta Sólyom László.
Mivel a rendszer léte biztosított, az utóbbi 8–10 évben az anyanyelvi oktatás tartalmi, minőségi kérdései, a nyilvánvalóvá vált hibák kiküszöbölésének lehetőségei váltak központi kérdéssé. „Attól, hogy valami magyar, még nem biztos, hogy jó. Viszont mindent meg kell tenni, hogy azokat a standardokat, amelyeket az ottani állam megkíván, zokszó nélkül alkalmazzuk és minőségben lehetőleg túl is szárnyaljuk, hiszen kisebbségben mindig túl kell teljesíteni” – hangsúlyozta a köztársasági elnök.
Az államfő beszélt arról is, hogy az elmúlt két évtized alatt alapvető társadalmi változások történtek, s ennek eredményeképpen azok az etnikai ellentétek, amelyek ma tartósnak tűnnek, a jövőben el fognak halványodni.
Az a migrációs hullám ugyanis, amely az EU-hoz újonnan csatlakozó országokat elöntötte, együtt sodorja ki Nyugat-Európába a magyart, a szlovákot és a románt tanulni vagy munkát vállalni. Integrációs verseny folyik az egyre nagyobb számban jelen lévő roma népességért is Csehországtól Romániáig.
„Két olyan téma merült fel a tanácskozás során, amely rendkívül aprólékos megoldást kíván. Az egyik a kétnyelvűség, a másik a szakképzés és felnőttképzés viszonya. A magyar oktatásnak nyilván nem az a célja, hogy szegregálja és kirekessze a határon túli magyarokat a többségi nemzet soraiból. A nagy kérdés, hogy milyen fajta kétnyelvűségre van szüksége a külhoni magyar közösségnek” – emelte ki az államfő, aki emlékeztetett: a kétnyelvű oktatásnak gyakran az az eredménye, hogy a benne részt vevő gyerekek egyik nyelven sem beszélnek tökéletesen. A színvonalas, biztos anyanyelvi tudás az, amelyre egy másik nyelv ráépülhet, s az ilyen anyanyelvi tudást az anyanyelvi oktatás biztosíthatja. A szakképzésről szólva a tanácskozás résztvevői megállapították: az utóbbi évtizedek szakképzése teljesen használhatatlan gyakorlati tudást ad. Magyarország gazdasági fejlődését fenyegeti a korszerű szakmunkások hiánya, s ez a tendencia a határon túli közösségek körében fokozottan érezhető, hiszen a magyar nyelvű szakképzés esetleges, az éppen rendelkezésre álló tanárokhoz igazodó tanítás folyik, s az illető államok saját nemzeti nyelvű szakképzése messze maga mögött hagyja a kisebbségi képzést. „Ilyen esetekben fokozott hangsúlyt kap a kétnyelvűség kérdése, hiszen a szakmunkások az adott szakma szakkifejezéseit egyik nyelven sem tudják, így sem Magyarországon, sem egy többségi vállalatban nem tudnak munkát vállalni” – mondta az államfő, aki Márton Áron püspököt idézve emlékeztetett: nem kell az a magyar iskola, amely élhetetleneket képez. Megoldást jelentene a szakképzőbe járó diákok cseréje, a szakoktatók továbbképzése.
„Az eddigi öt konferencia visszaköszönő motívuma, hogy nincs hosszú távú gondolkodás magyar nemzetpolitikai kérdésekben. Nincs nemzetstratégia, nincs igazodási pont, s ezt mindenki hiányolja. Pontszerűen, csak egy adott problémára fókuszálva lehet ugyan megoldásokat kínálni, s ez nagyon médiaképes, de ugyanakkor rendkívül káros társadalmi hatásokkal jár, hiszen ha csak a következő lépést látjuk, a politika csak azt mérlegeli, hogy azt a kérdést megnyeri-e vagy elveszíti. Ez okozza azokat a bajokat, amelyekből csak nehezen látszunk ki” – szögezte le tájékoztatója végén Sólyom László köztársasági elnök.
