Amikor a Vörösmarty teret belengi a fűszeres forralt bor illata, amikor a frekventált fővárosi utcákon, tereken felvillan a gyönyörű formájú, szikrázó díszkivilágítás, a plázákban meg fogfájásig ismétlik a Csendes éj szintetizátoros feldolgozását, na, akkor biztosak lehetünk benne, hogy néhány hétig egyetlen komolyabb belpolitikai eseménnyel sem kell számolni.
Jó, persze, lesz majd költségvetési végszavazás, de az, ugye, már le van vajazva, nagy meglepetést nem fog okozni.
Ilyenkor van itt az ideje a kisebb horderejű, kevesebbeket érintő, de legalább milliárdokról szóló ügyeknek. Erzsébetvárosi ingatlanpanama – hirdeti a hangzatos cím, amely alatt cégnevek, utcanevek sorjáznak. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: letartóztatott szabad demokrata önkormányzati képviselő, aki csudaJaguárt hajt, vannak egzotikus nevű offshore cégek, van vállalkozó, akinek a kedvese titkárnő az önkormányzatnál, meg rebesgetnek vádalkut is, sok-sok milliárd elsíbolt forintot – csupa olyat, ami igazán keveseket érdekel, de sokakat háborít fel, miközben éppen azt kalkulálják, miből lehetne idén karácsonyozni. Jogos a felháborodás amúgy, de igen valószínűtlen, hogy tömegek értenék, pontosan ki, hogyan, mit csalt az önkormányzati tulajdonú házak eladása során évekkel ezelőtt.
Gőzerővel dolgoznak viszont a közvélemény-kutatók. Így kiderül például, hogy bizony válság ide, bizonytalanság oda, a karácsonyi vásárlást idén is magyarok tömegei hiteligénylésekkel kívánják megoldani, még akkor is, ha egyre többekben tudatosul: az áruhitelek igencsak drágák. De nem csak az ilyen jellegű felméréseknek az eredményei lepik meg az embert. Kisebbfajta sokkot okozott a Századvég és a Forsense közös kutatása is, amiből az derült ki: a megkérdezettek döntő része támogatja az állami vállalati vezetők jövedelmének csökkentését, két hónapban maximalizálnák a közszférában dolgozók jutalmait és 80 ezer forintban a 13. havi nyugdíjakat. Tehát a társadalom támogatja a kormánydöntéseket. Ha nem is sokkal, de árnyalatnyival tagoltabb a kép, ha részeire bontjuk ezt az eredményt. A közszolgálatban dolgozók 13. havi fizetésének megvonása és a szféra bérének befagyasztása a megkérdezettek 46 százalékának támogatását, további 46 százalékának pedig az elutasítását bírja. A nyugdíjasok sem nem tiltakoznak az átlagosnál nagyobb arányban a 13. havi nyugdíj összegének maximálása ellen, kétharmaduk inkább helyesli a döntést. A Fidesz szavazói általában kisebb mértékben támogatják az egyes intézkedéseket, mint az MSZP-t választók. Ami sejthető is volt, a végeredmény azonban mégiscsak az: azok a kormánydöntések, melyek esetében nagy közfelháborodásra számítottak egyesek, elég simán lecsusszantak a válságrémült lakosság torkán. Méghozzá egy olyan kutató felmérése szerint, amely kormánypárti szimpátiával szemernyit sem vádolható…
Talán az ilyen közvélekedésnek köszönhető az is, hogy a legnagyobb ellenzéki párt a kötelező körökön túl nem igazán igyekszik támadni a kormány lépéseit. Az Indexnek nyilatkozó Török Gábor politológus szerint a Fidesz egyelőre távol marad a kormányprogramot övező szakmai, érdek-képviseleti és kamarai tiltakozásoktól, nem igyekszik azt az érzetet kelteni, hogy általános társadalmi ellenállás lenne a kormánnyal szemben. Az elemző szerint a Fidesz most arra törekszik, hogy a válság ne változtathassa meg alapvetően a magyar belpolitikai helyzetet. A pártnak ugyanis most nem szavazóbázisának bővítése, hanem megtartása és az erózió megakadályozása az egyértelmű célja. Mert ha nőtt is néhány százalékkal az MSZP támogatottsága, azért a Fidesznek még mindig bőséges előnye van vele szemben.
Részben ezért is csodálkozik már két napja egy ország azon a bejelentésen, amelyet Medgyessy Péter egykori miniszterelnök tett. A volt kormányfő egy rádióműsorban közzétette: ma Magyarországon nincs gazdasági növekedés és hiányoznak a reformok – ez, mondjuk, még nem a meleg víz felfedezésével egyenértékű megállapítás, de felvezetésnek nem rossz. Mert Medgyessy szerint az országnak politikai összefogásra lenne szüksége, s ebben nemcsak a régi koalíciós partnereknek (MSZP–SZDSZ) és az új besegítőknek (MDF) kellene részt venniük, hanem a kemény ellenzéknek is. Az exminiszterelnök nem tartja elképzelhetetlennek, hogy komoly tárgyalások kezdődjenek egy olyan nagykoalícióról a Fidesz és az MSZP között, amelyek célja a krízis után szükséges reformok elindítása és a gazdasági recesszió megállítása. Erről az elképzelésről egyetlen dolog jut eszünkbe: nevezetesen, hogy az exkormányfő éppen írta kívánságlistáját a Jézuskának, amikor hirtelen rákérdeztek a rádiós kollégák. Mással nem magyarázható a dolog. De legalább érdekesen hangzik.
