Mindenképpen gondolkodjon el szándékai komolyságát illetően az, aki mostanság bármilyen tömegközlekedési eszközt szeretne igénybe venni Magyarországon. Tájékozódjon, figyelje a híreket, mert könnyen lehet, hogy ott marad valahol félúton, szaloncukrot és vizet szopogatva egy váróteremben.
Szerdán reggel a budapesti reptér két szakszervezetének tagsága lépett sztrájkba; nem fizetésemelést akarnak, hanem az átszervezések meg kollektív szerződések felmondása miatt tiltakoznak – többek között. Vannak még olyan elvárásaik is, hogy a legénységi pihenőhelyekről irtsák már ki a bogarakat, meg efféle, de az igazság az, hogy ez az utasokat szépkevéssé érdekli. Az viszont, hogy Ferihegy még aznap délelőtt hivatalosan is bejelentette a légitársaságoknak, hogy nem tudja biztosítani az indulásokat, már többeket foglalkoztat. Hogy teljes legyen a káosz, nem minden járatot mondtak le, így aztán mindenki abban reménykedik, hogy az ő gépe éppen indul valahova. Az utasoknak a sztrájkolók vizet meg szaloncukrot osztogatnak. A történet pikantériája, hogy a reptér vezetése addig nem hajlandó tárgyalni a szakszervezetekkel, amíg sztrájkolnak, az érdekvédők meg addig nem hajlandóak dolgozni, amíg a menedzsment tárgyalóasztalhoz nem ül.
Na mármost, ha a repülősök nem dolgoznak, akkor a vasút leállása is ismét napirendre kerülhet, gondolhatta Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének vezetője. Így aztán először péntekre lebegtetett meg egy munkabeszüntetést, majd tegnap azt mondta: hétfő éjfélig biztosan lesz sztrájk. Gaskó még mindig tízszázalékos extra béremelést és a MÁV teherszállítójának eladásából származó részesedést követel a vasutasoknak. A VDSZSZ ezt már kábé egy éve követeli, emiatt az idén ötször sztrájkolt – a legutóbbi csúfos kudarcba fulladt, s ha valaha, hát most, a költségvetési megszorítások idején biztos lehet benne minden érdekvédő, hogy rendes fizetésemelés sem lesz, nemhogy extra.
S ha már lúd, legyen kövér: a BKV buszainak leállását is meglebegtették. Így várható, hogy csütörtökön Budapesten fél napig nem közlekednek az autóbuszok. Ami kellemetlen, de amíg a metró és a villamosok járnak, igazából mindenhova el lehet jutni, így hát annyira nem vészes a dolog.
Nem vészes Orbán Viktor számára sem, hogy a parlamentben rossz gombokat nyomogat. A Fidesz elnöke a hétfői szavazáson 11 alkalommal nem úgy szavazott, ahogyan a pártja meghatározta, több esetben is igennel voksolt a kormányzati előterjesztésekre. A párt a félreszavazókat általában pénzbírság megfizetésére kötelezi, de az elnök esetében ez nem így lesz: a frakció vezetősége biztos benne, hogy Orbán mind a tizenegy alkalommal tévedésből nyomott rossz gombot, így aztán fizetnie sem kell.
Nem ilyen könnyű egykori kollégiumi szobatársa, Fodor Gábor élete, aki hiába szeretett volna az SZDSZ frakcióvezetője lenni, a képviselőcsoport nem választotta meg a posztra, amelyért Kóka Jánossal versengett. Liberális szavazategyenlőség alakult ki, ezért Fodor felvetette: mi lenne, ha mindketten visszalépnének és egy harmadik jelölt vezetgetné el a frakciót? Nem fogjuk megtudni, mert Kóka úgy gondolja: neki az a poszt kell, ő ugyan nem hátrál. Necces dolog ez a szabadgondolkodás: egyetlen ésszerű lépésben sem lehet megállapodni, s ez még csak számon sem kérhető, hiszen mindenki azt gondol, amit akar, nem pedig azt, amit szabad.
A magyar választópolgárok jelentős többsége például azt gondolja: most, hogy válság van, a pártoknak illene együttműködni, mi több: kiegyezni. Ezt elsősorban a Fidesztől várják el, Orbán Viktortól meg azt, hogy illene, ha többször felszólalna a parlamentben. Még az ellenzéki párt szavazóinak jelentős részének sem tetszik, hogy a Fidesz testületileg kivonul az ülésteremből, amikor a kormányfő felszólal – derül ki a Szonda Ipsos felméréséből, melyet a Népszabadság közölt.
S habár a felmérés csak tegnap látott napvilágot, a politikusok már korábban is sejthettek valamit. Talán ennek tudható be, hogy a gazdasági tárca államtitkára még csütörtökön levelet írt Orbánnak, kérve tőle, hogy küldje el a Fidesz gazdaságpolitikai szakértőit, hogy együtt tekintsék át, mit tehetnek a gazdasági válság építőiparban tapasztalt hatásainak enyhítése érdekében. S láss csodát, az ellenzéki párt erre ígéretet is tett. Igaz, ez csak egy szegmens, de nem elhanyagolható méretű. Vagy tényleg nagy a baj, vagy az advent megengedőbbé tett mindenkit. Hogy melyik állítás az igaz, az az elkövetkező hetekben derül ki.
